Egy pillantás elég

2. fejezet

Legszívesebben visszaszaladtam volna a pénzzel együtt. De már mindegy volt. A srác valószínű már nincs a közelben, én pedig megérkeztem az emeletünkhöz. Eddig nem is vettem észre, hogy az eséstől ennyire fájna a hátam. Biztos tiszta lila lesz a hátam. A kora reggellel mit sem foglalkozva, csörtetve léptem be a lakásba. A konyhában Jade álmos fejét fedeztem fel. Szokásos szürke ujjatlanjában és rövid nadrágjában volt, mint minden reggel. Fekete haja laza kontyban a feje tetején. Szürke szemét álmosan hunyta le újra és újra.
-Örömmel látom, hogy nem rég ébredtél!

-Jól látod-felelte rekedtes hanggal

-Itt van a pénz. Költsed el megint dohányra, hogy utána az arcomba fújjad a füstöd, nem foglalkozva azzal, hogy utálom a dohányfüstöt-dobtam le enyhe dühvel az asztalra a pénzt.

-Jess mi bajod?

-Az idióta fogadásaid a bajom.

Nem vártam meg a válaszát, hanem a szobám felé vettem az irányt. Becsaptam az ajtót majd a táskámat ledobtam a földre és bevágódtam az ágyba. Nem akartam mást csak feküdni és nem gondolni arra, hogy mennyire elcsesztem ezt az egészet. Simán megtehettem volna, hogy nem lopom meg a srácot és akkor csak annyi lenne a büntetésem, hogy megnézzem a számonra legutáltabb filmet. De természetesen te megint hülye voltál

-Pofádat alapállásba-morogtam a fejemben levő hangnak.

Nem tudom meddig lehettem így, de egyszer csak kezdett lassan lecsukódni a szemem és elsötétült minden.

~~~

-Az új lánnyal óra után beszélni valóm van!-morogta nekem címezve

Nem szóltam semmit, hanem egyre lejjeb csúsztam a széken, hátha eltűnök

~~~

Már megint. Meddig fogok még ilyeneket álmodni? Most megint agyalhatok azon, hogy mit jelenthetett. Ja, ha még nem mondtam volna, néha megálmodom a jövőt. Nem túl szerencsés ha engem kérdeztek. Fájdalmas nyögések közepette ültem fel az ágyban. Teljesen szétment a hátam. Alíg biroknl menni. Kivettem a táskámból a telefonomat, hogy megnézzem hány óra van. 14:55. Az úgy szép. Mielőtt visszasüllyesztettem volna a telefont egyből két üzenetem is jött. Az egyik a bátyámtól, hogy pénteken jön látogatóba. Remek. A másik egy osztálytársamtól jött, hogy az eddigi francia tanárunk elköltözött, így hétfőtől új tanár fogja tartani az emelt franciát. Remek. Lehet ennél rosszabb a mai nap? Aligha. Lassan felálltam, miközben igyekeztem nem megvakulni az ablakon beszűrődő napfénnyel. Kisétáltam, hogy csináljak magamnak egy fekete teát.Miközben csináltam azon gondolkodtam, hogy vennem kéne Max-nek valami ajándékot. Elvégre rég láttam. Max mondjuk a hangszereket eléggé szereti, de hát már mindenféle hangszere van otthon. Mindegy azért megnézem a pár sarokra lévő hangszerboltot. Ha meg más nem találok akkor veszek neki pénteken kaját. Többre nem futja. Hála a fekete teának a testem hamar felmelegszik, így képes vagyok összeszedni magam, hogy lemenjek. Visszabattyogok a szobába és fölkapok egy fekete hosszú pólót és rákapok egy fehér pulcsit. Legjobb kombó, átlátszó a pulcsi.
Felkaptam a bakancsomat és nekilendültem a hideg útnak. Vigyáznom kellett, ha nem akarok még egyszer eltanyálni máma. Pont be akartam menni a boltba mikor nyílt az ajtó, én pedig kis híján hátraestem... ha nem fogott volna meg egy erős kéz.
-Mára már másodszor akarsz elesni Aphrodité

Agyamba villámcsapásként hasít a felismerés, hogy ezt a hangot hallottam már valahol. Meg egy ember hív ezen a néven. Felpillantottam a fejemre húzott kapucni alól, és nem képzelődöm. Tényleg a srác áll előttem. De most máshogy néz ki. Éjfekete haja gondosan hátrafésülve, szürke szeme a hideg széltől könnyes. Egy egyszerű fekete csőnadrágot és fehér pólót visel. Rá kellett jönnöm, hogyha csak állok és bámulom, akkor hülyének fog nézni

- Tudod, isteni érzékem van ehhez.

-Hát azt vettem észre-nevet föl szívből- minek köszönhetem a látogatásodat a munkahelyemen?

-Munkahelyeden?

-Igen. Tudod ideiglenesen itt dolgozom. Szóval? Máris megtaláltál, hogy itt találkozunk?

- Nem éppen. A bátyám jön látogatóba és ajándékot szeretnék neki venni.

-Egy hangszerboltban?-kérdezi felvont szemöldökkel

Istenem annyira jól áll neki

-Megszállottja a hangszereknek.

-Akkor segítek választani

Udvariasan előre engedett én pedig elvesztem a látványban. Nem egy szokványos hangszerbolt. Pedig már jártam itt, mégis mintha más lenne

Ennek legfőbb oka, hogy 5 éve jártál itt utoljára

Mielőtt a fejemben lévő hangnak válaszolhattam volna, egy nyávogó hang szólalt meg

-Nathan! Jössz végre?