Egy pillantás elég

21. fejezet

- Ha jól rakom össze a történetedet, akkor minden egyes alkalommal mikor szexre került volna sor, sikeresen fölhívtunk titeket, amikor meg végre sor került rá, képesek voltatok óvszer nélkül csinálni?!- kelt föl Max idegesen a kanapéról. Megértem, hogy kiakadt, hisz a nyakamon az érettségi, és nem hiányzik, hogy a felelőtlenségünk miatt terhes legyek. Jade is fölpattant a kanapéról, de azért, hogy kimenjen a szobából, és hozzon egy terhességi tesztet.
-Nem akarom tudni... most még nem...
-Jessy, akkor mikor? Mikor már nem mehetsz el abortuszra?
-Te tudod a legjobban, hogy nem lennék rá képes!- emeltem föl a hangomat, amin nem tudom ki lepődött meg jobban hármunk között. Mindig próbálok nyugodt maradni, de az ilyen helyzetekben egyszerűen kifordulok magamból.
 A kezembe temettem az arcomat, hogy valamennyire sikerüljön visszafognom a könnyeimet, esélytelenül. Mert akkor tudatosult bennem, hogyha tényleg terhes vagyok, akkor az Nathan állásába fog kerülni. Hallottam ahogy Max idegesen felkapja a telefonját, és felhív valakit. Kiment a nappaliból, és bezárta maga mögött az ajtót, de mivel cseppet sem volt nyugodt, ezért minden szavát hallottuk Jade-del aki próbált vígasztalni.
-Szia Nathan! Igen Max vagyok. Az most nem számít, hogy miért beszélek hangosan, de minél előbb húzd ide a seggedet, mert beszédem van veled, méghozzá most, ebben a pillanatban. - hirtelen állt be a szomszéd szobában a csend, ami miatt lassan felemeltem a fejem, de egyből visszahúztam, amint meghallottam Max-et kiabálni- Tőlem aztán lehetsz az ország másik végében is, de 5 percen belül legyél a házunk előtt.

***

Olyan hirtelen csapta rám Max a telefonját, hogy el nem tudtam képzelni, hogy miért viselkedett ilyen furcsán. De ha ennyire ideges akkor valami komoly baj történhetett. Ez a gondolat megtette a hatását, mert bocsánatot kértem apámtól, és sietősen hagytam el a börtönt, és pattantam fel a motoromra. Mivel a nap ennek a szakaszában nem igen volt forgalom az utcákon, könnyen vettem be minden kanyart, és percekkel később már Jessyék háza előtt állítottam le a motoromat. Pont mikor letettem a sisakomat, kilépett az ajtón, egy Jessynél pár évvel idősebb fekete hajú, karcsú lány. Nem szólt egy szót sem, csak megvárta amíg az ajtóhoz lépek, majd gyors léptekkel megindult a lift felé. Csöndben beszálltunk a liftbe, ami nagy zötykölődések közepette megindult fölfele. A lány nem szólt egy szót se csak mérges tekintettel végigmért, majd egy nagy sóhaj közepette kiszállt a liftből, és elindult a keskeny folyosó vége felé, ahol veszekedés hangja szűrődött egyre jobban ki, amint közelebb értünk. Mikor már az ajtón léptünk be, akkor ismertem fel a két hangot. Max a telefon óta, még idegesebb lehetett, Jessy pedig.... mintha sírt volna. De miért? Mi van ma mindenkivel? A lány megvárta amíg leveszem a cipőmet, és bevezetett a nappaliba, ahol azon nyomban elhallgatott a testvérpár, amint megláttak, Jessy pedig szó nélkül hozzám rohant és szorosan megölelt, miközben folytak a könnyei. Értetlenül kezdtem el simogatni a fejét, és még értetlenebbül néztem rá a bátyára, aki egyetlen szót szűrt ki a fogai közül.
- Védekeztetek?
Először nem értettem, hogy mire akar kilyukadni, majd kezdett összeállni a kép. Ahogy néznek rám, ahogy Jessy keservesen sír... nem lehet, hogy terhes!!