Egy pillantás elég

4.fejezet

A hétvége maradék része gyorsan elment. Nathan nem hívott, még csak nem is küldött sms-t. Szokásomhoz híven, hétfő reggel elaludtam. Ráadásul, úgy, hogy nulladik órám emelt francia. Amiről azért jó lenne nem elkésni. De esküszöm! Ébresztő legyen a talpán amelyik képes első csörgésre felébreszteni. Még szerencse, hogy volt annyi eszem, hogy tegnap este összekészítettem az asztalomra a ruhámat így azzal nem volt gond. Sminkelni nem szoktam magam, egyedül a reggeli ami sokat elvesz a reggelemből. Mivel 5 perc múlva indul a busz amivel csak egy két perces késéssel jutnék be a suliba, ezért ma nem reggeliztem, hanem rohantam a buszra. Amit kis híján le is késtem volna, ha a sofőr nem lenne apám legjobb barátja,így természetesen amint látta,hogy rohanok a buszra,lefékezett és megvárt. A megállómhoz közeledtünk,mikor egy ismerős arcot láttam a zebrán átmenni. Nathan volt az, fekete bakancsban,szürke farmerben és fekete dzsekiben. Fura érzés fogott el,de pár perc múlva már nem is éreztem. A toronyóra a közelben pont elütötte a negyedet,mikor leszálltam a buszról,így rohannom kellett. A portán felmutattam a kártyámat és rohantam fel a harmadikra. A nyelvi előadó felől ismerős hangot hallottam. De nem esett le,h miért. Pedig akkor még lett volna időm hazarohanni. A nyelvi előadó ajtaját kis híján felszakítva lépek be az ajtón, miközben a térdemre támaszkodva kérek bocsánatot a késésért. A teremben hirtelen hallgatott el mindenki, és feszült csönd töltötte be a termet. Felemeltem a fejem, és lélegezni is elfelejtettem. Ha volt már veletek olyan, hogy levert a víz, az semmi ahhoz képest amit én éreztem, mikor Nathan elsápadt arcát láttam meg a tanári asztal mögött. Szürke nadrágjába fekete trikója volt betűrve amire egy fehér inget húzott, nyakánál két gomb kigombolva hagyta szabadon a nyakát. Elmormogtam még egyszer egy bocsánatot, majd leültem a helyemre - pechemre az első padba- Bianca mellé, aki mosolyogva tolt egy papírfecnit elém.

"Nyuszi, pont az új tanárnál elkésni, nem túl szerencsés!

 Bocsi, de megint elaludtam

 Amúgy ő Mr. Hyde. Ultra jó fej. Tuti jobban fog menni a francia"

Keserű szájízzel olvastam el újra és újra a nevet. Mr. Hyde. Annyira szeretném először hallani ezt a nevet. De legalább megvan a hibája. A tanárom.

-Esetleg, ha a késő megtisztel azzal, hogy bemutatkozik, akkor elkezdeném az órát!

Kénytelen-kelletlen felálltam a helyemről.

-Jessica Morgan, Mr. Hyde.

Visszaültem a helyemre és az óra további részében igyekeztem nem a tanár szemébe nézni. Még soha nem feszengtem ennyire egyetlen órán sem, pedig azért van egy pár tanár, akiktől a hideg kiráz. De Nathantől nem. Annyira jól magyarázta a franciát, hogy még azok is meg tudtak az órán szólalni, akik amúgy sík hülyék. Egyedül én nem szólaltam meg. Egy hang nem jött ki a torkomon. Pedig én vagyok a csoportból a legjobb franciás. Bianca is észrevette, hogy milyen hallgatag vagyok, mert megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Azt válaszoltam, hogy fáradt vagyok. Nem hitt nekem, de nem firtatta a dolgot. Tudja, hogy ha akarom, akkor majd elmondom idővel. Csak mennyi lesz az az idő?? Mennyi idő kell ahhoz, hogy el tudjam neki mondani, hogy pénteken és szombaton flörtöltem a tanárommal, és beleszerettem. Egyszerűen megemészt a bűntudat. Pedig nem én tehetek róla. Egyébként is! Ha tanárnak készült, miért egy discóban töltötte a péntek estéjét? Annyira nem vall az ilyen a tanárokra. Vagy csak én gondolom így? Talán nekem nem kellett volna elmennem péntek este abba a discóba? Akkor is így éreznék? Nem, akkor csak a felszín miatt tetszene, de egy kicsit már ismerem és tényleg megtetszett. Hogy Aphroditének nevezett, hogy szorosan fogott, nehogy a lakása felé vezető úton tanyáljak egyet, ahogy idegesen felnevetett, mikor elmesélte, hogyan égette fel kiskorában a konyhát, hogy érdeklődött irántam.... ez az! Foglalkozott velem és érdeklődött. Ez pedig annyira tetszik benne, de.... soha nem tudnám veszélybe sodorni az állását! Végtelen hosszú elmélkedésemből a csengő mogorva hangja ébresztett fel. Egy hétig legalább nem fogok feszengeni. Már épp mentem volna ki az ajtón, Bianca után, mikor egy ismerős hang megállított.

-Ms. Morgan! Ha lenne olyan szíves idejönni!