Egy pillantás elég

13. fejezet

Iszonyú hátfájással ébredtem. Nem is csoda. Hisz nem a szőnyegen feküdtem, hanem az egyik háromrészes szekrényen, miközben a fejem az egyik végén lógott le.
-Csak tudnám, hogy kerültem ide.-nyöszörögtem, miközben próbáltam ülő helyzetbe kerülni.
-Talán nem kellett volna innod.
Hirtelen kaptam oda a fejem, amitől aztán belecsapott a másnapossággal járó fejfájás. Ösztönösen kaptam a fejemhez. Szét akart szakadni. Lassan felültem a szekrényen, mire a hátam roppant egyet. Nem hibáztatom, tényleg elég kényelmetlen volt.
-Mégis mennyit ittam?
-Helyesbítek. Ittunk. És az egyik üveg édes pezsgőt. Mennyire emlékszel?
-Őszintén? Semmire.
 Odalépett a szekrényhez és lesegített róla, úgy, hogy a derekamnál fogva lassan leemelt róla, én pedig a nyakába kapaszkodtam. Ekkor vettem észre, hogy alsó nadrágban van. Lenéztem magamra, és hirtelen könnyebbültem meg, hogy rajtam van legalább egy hosszabbított póló ,ami azért kellőképpen takar.
-Amúgy meg kell jegyeznem, hogy nagyon édes vagy részegen.
-Mitől vagyok olyan édes?-kérdeztem rosszat sejtve
-Próbálj meg visszaemlékezni.
Megpróbáltam, bár nehezen ment...

***

Nathan egy erős rántással kinyitotta a pezsgős üveget.
-Pohár az sajnos nincsen. Azzal nem készültem.
-Ugyan már! Csak ketten vagyunk, nem fog senki leszólni, mert üvegből iszunk.
 Felváltva kezdtünk el inni, közben Nathan azt találta ki, hogy a telefonján van felelsz vagy mersz, közbe játszunk egyet és aki nem válaszol vagy nem csinálja meg a feladatot, annak innia kell. Egyszerűen részeges felelsz vagy mersz. Nem akartam belemenni ,de az győzött meg, hogy így talán kideríthetem, hogy miért akar ennyire. Így hát belementem. Extrém módban játszottunk. Ő kezdett.
-Jessy, felelsz vagy mersz?
-Felelek.
-A kis óvatos, jó akkor lapozok.- majd rányomott a képernyőre-Szűz vagy? Ez egy viszonylag könnyebb kérdés.
-Ne örülj annyira, már nem vagyok szűz egy ideje.
-Pedig azt hittem én leszek az első. Jó te jössz
-Rendben- elvettem tőle a telefont-Felelsz vagy mersz?
-Merek Aphrodité, merek.
Elhúztam a kártyát és nem akartam hinni neki.
-Vidd körbe a szobában a melletted balra ülőt. Felejtsd el.
-Na azt már nem. Na gyere csak!- azzal felállt és a karjaiba vett, hiába sikítottam. A végére már röhögtem, mert mivel ivott elég nehézkesen vitt körbe.
-Na jó, ez nem volt jó ötlet, add ide a telefont.- odaadtam neki- felelsz vagy mersz?
-Ha már így állunk, akkor merek!
-hm... izzik a levegő. Najó! Ez nem is feladat-csattant fel mérgesen- Láthatatlan vagy! Lopd el az első dolgot, ami az eszedbe jut.
Teljesítettem a feladatot és még egy jó ideig még játszottunk, mikor is mondtam neki, hogy ideje lenne aludni mert fáradt vagyok.
-Egy utolsó feladatot hadd mondjak neked!
-Najó, mondj!
Lapozott egyet a telefonon, mire szélesen elvigyorodott. Rosszat sejtettem. Felém fordította a telefont, mire teljesen lesápadtam. Smárold le a veled szemben ülőt. Ez nem lehet igaz...
-Na Aphrodité! Nem olyan nehéz ez! Egyébként is, ha akarod, akkor tartóztatom magam.
 A pia és a hevesen dobogó szívem miatt nem akartam. Gondolkodás nélkül közel hajoltam hozzá és rátapasztottam a számat az övére. Egyértelműen élvezte, mert a kezével megfogta a derekamat és az ölébe húzott, mire átkulcsoltam a lábammal a derekát.  Szédíthetetlenül öleltük egymást. Nathan szája elnyílt, mire nyelvemmel az övét kerestem. Keserédes és részegítő. Ezzel tudnám Nathan minden egyes csókját jellemezni.Hirtelen a lábamnál fogva megemelt és fölállt majd rárakott a szekrényre. Elváltak az ajkaink, az övé viszont ösvényt rajzolva járta be a nyakam minden egyes pontját. Kezemmel egyre jobban szorítottam magamhoz. Aztán kép szakadás...

***

 Hirtelen sápadtam le, mire Nathan felnevetett és egy apró puszit adott a fejemre.
-Ne aggódj Édes, nem feküdtünk le. Ha valaha velem fogsz szeretkezni, azt akarom, hogy emlékezz rá.