Mindig a hintánál //BEFEJEZETT//

29. Fejezet: ...és az azkabani fogoly

Sziasztok! Rekordgyorsasággal meghoztam az újabb fejezetet, ami eeeeextra hosszúságúra sikeredett, szerintem eddig egyik történetem egy fejezete sem volt ennyire hosszú, de ne feledjétek: a visszaszámlálás végén járunk már, ezután csak egy fejezet lesz, majd az epilógus.

Jó olvasást.

Love ya :*

(Rebecca)

Dumbledore rég nem látott, kedves ismerősként fogadott, s a diákok felé Ms. Rebecca Lupinként mutatott be, ugyanis így volt biztonságosabb. Így azt sem rakták össze a diákok, hogy Liz és Nate anyja vagyok, ami prioritás látszatát keltette volna, valamint megelőzte a további balhékat, ugyanis az igazgató úr azzal a munkával bízott meg, hogy felügyeljem a büntetőmunkákat.

Láttam, sőt hallottam, hogy a diákok rólam susmorognak, hogy vajon ki lehetek és miért vagyok itt, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni a dolgot. A napok ugyanúgy teltek. Reggel ébredés után magamra öltöttem egyik sötét taláromat, ami kihangsúlyozta világos, díszes copfba kötött hajamat, és szememet, majd együtt reggeliztem Remusszal és Dumbledore-ral a tanári asztalnál, néha Minerva McGalagony, az idős, de tiszteletre méltó Átváltoztatástan tanár, aki elmondása szerint már olyan sokat hallott rólam az igazgató úrtól. Ezután Dumbledore-ral tartottam az irodájába, ahol terápia jellegű beszélgetéseket folytattunk Blackről és a múltról. Ebédnél találkoztam újra bátyámmal, aki ekkor elmesélte, hogy mik történtek az első óráin - nagyon sokat beszélt arról, hogy mennyire hasonlít jellemileg Harry az apjára, de közben mennyire tükrözi Lily személyiségét is minden döntésében és mozdulatában. Délután a birtokon sétáltam, néha egy könyvet lebegtetve magam előtt, hogy olvashassak, majd ha éppen ráértek, Lizzel vagy Nate-tel találkoztam, beszélgettünk.

Liz  tökéletes helyen volt a Mardekárban, bár ugyan Voldemort miatt azt a "gonoszok házának" könyvelték el, valójában oda ravasz, agyafúrt, okos, vagány gyerekek jártak, akik nem rettentek vissza egy kis csínytevéstől. Valójában szerintem, ha Voldemort miatti előítélet nem lenne a mardekárosokkal szemben, akik így persze automatikus elindultak a lejtőn a köznép szemében (Hiszen miért legyenek jók, ha pont az ellenkezőjét várják el tőlük kvázi?), akkor a Griffendél és a Mardekár között alig lenne különbség. Mindkét ház tagjai bátrak, eszesek, és büszkék saját magukra és a házukra - csak, hogy a legfelszínesebb tulajdonságokat említsük.

Elizabeth mióta csak járni tudott, ment és kereste a kalandot, mindig valami bajba keveredett, csínytevésen törte a fejét, s mikor bekerült a Roxfortba, csak örült, hogy végre nem kell elviselnie, hogy színes ruhákat erőltetek rá, mert az egyenruhája nagy részét képezte a fekete, ami mindig is a kedvenc színe volt.

Nathaniel éve sokkal nehezebb volt tekintve, hogy neki voltak emlékei az apjáról, és bár csak az újságból, de Sirius Black töltötte ki az egész tanévet, így soha nem volt nyugta. Mióta Black kiszabadult, a gyerekeknek nincs nyugta. Otthon együtt idegeskedtünk a lehetséges felbukkanása miatt, a Roxfortban pedig mások piszkálták őket. Valakik csak suttogtak róluk, mások viszont nyíltan kiabáltak gyűlölködő és fenyegető dolgokat. Dumbledore egyik reggel a kérésemre, s a gyerekek panaszkodásának következtében minden diáknak elmagyarázta, hogy a gyerekek nem vétkesek apjuk bűnében, s biztosított mindenkit, hogy aki bántani meri fizikálisan vagy verbálisan a Black testvéreket, annak komoly büntetésben lesz része.

A napok hetekké, majd hónapokká serdültek, s megnyugodva tapasztaltam, hogy az újságokat leszámítva egy hangot sem hallottunk Blackről.

- Ezt nem fogod elhinni - lépett be a szobába Remus egyik éjjel. Mióta pár napja rémálmom volt, amiben Sirius Black hirtelen visszatért, s lemészárolt mindannyiunkat és a saját izzadtságomban fetrengve, sírva ébredtem, azóta nem bírok egyedül aludni, s mivel Lyndy nem volt ott, így megkértem Remust, hadd aludjak vele. Tudom, nem túl felnőttes dolog egy rémálom miatt testvéri oltalmat kérni, s éjjelre ölelő karokat, hogy tudjam, mi valóság és mi álom, de szükségem volt rá.