Mindig a hintánál //BEFEJEZETT//

10. fejezet: Első alkalom

Sziasztok! Naaagyon sajnálom, hogy csak most teszem közzé ezt a fejezetet, késtem vele háromnegyed órát, tudom. Mindenesetre most értem haza, ez volt az első dolgom, tudjátok, nekem ti vagytok az elsők :D :P Szóval jó olvasást, és a szokásos kommentáradatot is szívesen látnám, no meg válaszolnék :)

Jók legyetek, love ya :*

(Rebecca)

Nem néztem az időt, egyszerűen csak futottam. Futottam, és nem gondoltam semmire. A sport és a nyár is hozzásegített, hogy nem sokkal indulás után már vörös legyen a fejem, s minden létezhető testrészemről ömöljön az izzadtság. A faluval ellentétes irányba, a házunktól és a civilizációtól elfele futottam. Se nem hallottam, se nem láttam, még az agyam fogaskerekei sem forogtak, míg végül meg nem álltam a szokásos helyemen.

Már mélyen bent voltam Remus erdőjében, ahova vérfarkasként szokott elrejtőzni, előttem egy hatalmas, de belátható nagyságú tó feküdt, vize szokás szerint olyan tiszta volt, hogy tökéletesen láthattam a fenekét, körülötte sűrű erdő, égbe nyúló fákkal.

Teljesen pucérra vetkőztem, s lassan beleereszkedtem a frissítően langyos vízbe. Sokszor járok ide fürdeni, itt teljesen magam lehetek, leszámítva néha egy-egy előmerészkedő őzet és madarat. A víz tetején lebegtem, s hallgattam a felszín alatt a kavargó vizet, ami teljes mértékben megnyugtatott, kikapcsolta az agyamat.

Csak mikor valami neszt hallottam, akkor vettem észre, hogy hatalmas mosoly terült szét az arcomon, ami ekkor hirtelen eltűnt. Fejemet kivéve, egész testemet víz alá fordítottam, nem mintha a kristálytiszta víz sokat takart volna, s a zaj forrását kezdtem kutatni.

Egy óriási fekete kutya meredt rám az egyik fa takarásából.

(meglepetés: Sirius szemszöge)

Miután Rebecca távozott a szobámból, agyam - no meg bizonyos testrészeim - azon kezdtek tűnődni, vajon hova mehetett a lány. Arcomat a párnába temettem, s nagyot sóhajtva, lemondón beletörődtem, hogy nem tudom kiverni ezt a kis fruskát a fejemből, így eszem átadta az irányítást a szívemnek - vagy tudom is én, mim lett olyan megszállottja a lánynak, hiszen nem csak a szex vezérelt, mint azelőtt másoknál, hanem minden, ami ő maga volt. Meg akartam  ismerni, tudni akartam mit szeret, mit csinál, kik a barátai, mik a kedvenc dolgai. Mindent tudni akartam. Így hát szívemre hallgatva felvettem a nagy fekete kutya, animágus alakomat, kilopóztam a házból, s lassan kocogva, észrevétlenül követni kezdtem a lányt.

Futott, sportolt. Nem is tudom, mennyi idő telt el, de a bunda alatt erősen izzadtam már, mikor hirtelen megállt. Elhaltak a léptek, ő pedig lihegve körbenézett. Boldognak tűnt - mármint amennyit láttam belőle... hátulról. Igen, a feneke határozottan boldognak tűnt, gratulálok a megállapításért, Sirius.

Majdnem elájultam döbbenetemben, mikor megláttam, ahogy nadrágjához emeli a kezét, majd szépen lassan, egyenként leveszi az összes ruhadarabot. Sűrű pislogások közepette, tátott szájjal néztem a tündért, akivé vált. No, nem szó szerint, továbbra is a cuki boszi maradt, aki volt, csak rájöttem, hogy nem csak ruhában gyönyörű.

Nőcsábász ösztöneim beindultak, s már majdnem tettem felé egy lépést, hogy a szokásos dumával levegyem a lábáról, de akkor hirtelen beleereszkedett a tóba, mely előtt megálltunk, s elmerült. Hihetetlen volt a látvány, ami fogadott, mikor feljött a felszínre.

Hófehér bőre csillogott a vízcseppektől, rózsaszín ajkai apró mosolyra húzódtak, s mint mindig, ha boldog, most is orra halvány ráncba ugrott fel a mosolyt kísérve. Szőke haja világosbarnává vált a víztől, s fejére lapult. Nyakhajlatán, ahogy megcsillant a cseppeken a rávetülő napfény, minden hím nemű lényt beindított volna. Talán nőt is.

Ugyan a víz kristálytiszta volt, s láttam minden porcikáját, én lepődtem meg a legjobban, de nem érdekelt. Nem akartam megbámulni szép ívű mellét, lapos hasát kerek fenekét, s karcsú derekát. Csak néztem gyönyörű arcát, ahogy boldogan fordul egyet a vízben, majd a felszínre fekszik vízszintesen. Nem tudtam levenni szemeimet vigyoráról, szétterülő, aranyhajáról, s barna szemeiről, melyekbe el tudtam volna veszni.

A felismerés borzalmas volt. Rájöttem, hogy soha nem fogom tudni azt hazudni magamnak, hogy Rebecca olyan számomra mint az eddigiek: egy trófea, melyet meg akarok szerezni. Nem. Ő ennél sokkal több. Gyönyörködni akarok benne, de nem csak testében, hanem az egész személyiségében. Részese akarok lenni annak, aminek ő is, bármi legyen is az.

Igen, rettenetes volt, mikor rájöttem, hogy nem érdekel mások véleménye, nem kívánom a reflektorfényt, s nem érdekel még az sem, hogy Remus rá fog jönni, és akkor elevenen megnyűz, kutyabundámat pedig lábtörlőnek fogja használni a bejárati ajtaja előtt. Nem érdekelt. Ugyanis akkor ott az erdőben tudtam, éreztem, s levetkőzve minden tagadást és hazugságot, kijelenthettem, hogy életemben ez a legeslegelső alkalom, hogy a nagy Sirius Orion Black szerelmes.

A francba.