Mindig a hintánál //BEFEJEZETT//

23. Fejezet: A titkom

Szisztok! Ezúttal egy izgalmasabb fejezettel kedveskedek nektek ezen a szép napon, mikor is úgy döntöttem, jókedvre való tekintettel egy nappal hamarabb hozom a részt, remélem tetszik nektek, és megérdemel pár kommentet.

Love ya :*

(Rebecca)

A ház, a házunk, az életünk egyszerűen álomszerű volt. Visszaszerzett mágiámmal hamar egy csomóba gyűjtöttem a port, majd megszabadultam tőle, s ekkor egy nagyon bájos kis otthon tárult a szemünk elé. Mikor beléptünk új lakásunkba, egy kisebb előszobába érkeztünk, mely sötét színekkel, hosszú fogas sorral és cipőtartóval fogadott bennünket. Az egyik irányba innen nyíló nappali nem volt olyan nagy, pont megfelelő méretű, de ami nagyon sokat dobott rajta, az a kandalló volt, mely előtt egy alacsony dohányzóasztal állt, akörül pedig egy kanapé és két fotel helyezkedett el egy hatalmas szőnyegen. A másik irányban foglalt helyet a konyha, melyben egy gyönyörű márványpult várt arra, hogy főzzünk rajta, valamint egy hűtő, sufni és nagy ebédlőasztal volt még ott. A nappaliból vezetett fel az emeletre egy lépcsőforduló, aminek végén volt egy folyosó mentén a két háló, két fürdő és egy gardróbszoba. Elképesztő, szinte felfoghatatlan volt, hogy ez mind a miénk, csak a miénk, s együtt élünk itt. Partnerekként.

- Akkor... - kezdte első reggel Sirius, miután teljesen berendezkedtünk.

- Akkor...? - léptem ki a fürdőből. Meztelen lábam alatt hideg volt a fürdőszobacsempe, számból lógott ki a fogkefe, ajkaim fogkrém habosak voltak, s annak ellenére, hogy délelőtt tizenegy óra volt, még mindig a pizsamámban voltam: egy fekete, csipkés franciabugyit és Sirius egyik nagyobb pólóját viseltem, ami lelógott a combom közepéig.

- Akkor meghívjuk őket? - támaszkodott az ajtófélfának lazán. Miután megmondtam neki, mennyire dögös, ha borostája van, mindig csak éppen annyira borotválkozik meg, hogy maradjon egy kis szőrzet az arcán, s egy szál tréningnadrágban állt ott a folyosón, amitől kicsit elkalandozott a tekintetem és a figyelmem egy pillanatra.

- Öhm - próbáltam összeszedni minden figyelmemet és fegyelmemet, bár kicsit tartottam ettől a meghívástól, de vissza kellett rázódnom a szociális életbe, nem élhettem egy burokba Siriust is bezárva magam mellé, láttam rajta, hogy hiányzik neki más társasága. - Persze.

- Szuper vagy - szelte át a kettőnk közti távolságot, s nyomott egy gyors puszit az arcomra, majd gondolom elviharzott megírni a leveleket.

Mivel nem voltam nagy háziasszony, alig tudtam főzni, így csak rágcsálnivalókat vettem a közeli boltban, s tettem a kis dohányzóasztalunkra a nappalban. Mikor Sirius mondta, hogy mind az öten igent mondtak a meghívásra, olyan ideges lettem mint még soha. Újra láthatom a testvéremet, aki tudja, hogy a legjobb barátja és a húga együtt lakik, s mégis idejön.

Ahogy tudatosult bennem bátyám érkezése, minden más apróságnak tűnt.

- Sirius - álltam meg előtte, s kész voltam elmondani neki a titkot, amit egy ideje magamban őrzök, s várok a megfelelő pillanatra. Féltem. Elmondhatatlanul féltem, mit fog reagálni. - Beszélnünk kell.

- Oké - ráncolta szemöldökét. - Baj van?

- Én...

Kopogtattak.

- Később megbeszéljük, rendben? - nyomott csókot homlokomra, s nagy vigyorral arcán sietett ajtót nyitni, engem pedig ott hagyott a nappaliban.

Az előszobából baráti üdvözlések, üdvrivalgások, nevetések szűrődtek be, én viszont csak álltam ott a szobában a magassarkú szandálban és a vörös ruhámban, s igyekeztem összeszedni magam. Próbáltam száműzni a fejemből minden gondolatot, mely kapcsolódhatott ahhoz, amit el akartam mondani Siriusnak, s mosolyt erőltettem az arcomra.

A hangok közeledtek, s hamarosan megjelent az ajtóban Remus. Haja hosszabb volt, s sötétebb kicsivel, arca ragyogott, csuklóján egy vastag bőrkarkötő feszített, ujjai Lyndy kezét kulcsolták, s egy fehér inget viselt farmernadrággal. Elegáns, mégsem esett túlzásba. Amint meglátott, megtorpant, lefagyott, s borostyán szeme enyémet kereste, miután végigmért. Eleresztette Lyndy kezét, s határozottan elindult felém.

- Gyönyörű vagy - suttogta ahogy elém ért, majd szoros ölelésbe zárt.

Nem bírtam ki. Testemen végigfutott egyfajta kellemes megkönnyebbüléssel vegyített ernyedés, karjaiba omlottam, s zokogni kezdtem. Hiányzott, olyan nagyon hiányzott, hogy azt elmondani sem tudom, nem akartam soha többé elengedni. Soha.

Lyndy és Remus tökéletes párt alkottak, büszke voltam bátyámra, hogy valakit beengedett az életébe, a titkaiba, s nem aggódott tovább a jövőn, a következményeken - megérdemelte a boldogságot, és én mérhetetlenül örültem neki. James teljesen megváltozott, vagy csak most láttam igazán először, Lily mellett teljessé vált, kibontakozott, elkezdődött a Nagybetűs Élet. Mind boldogok voltak, még a kis szégyellős,visszahúzódó Peter is, aki ugyan egyedül érkezett, de láttam rajta, mennyire örül neki, hogy újra láthatja Siriust.

- Jól vagy? - ölelt át hátulról barátom hirtelen, mikor egyik alkalommal, két sztori között kivonultam a konyhába megnyugtatni magamat. Letettem a pultra a poharamat, majd lassan megfordulva Siriusra néztem. Nem távolodott el, ugyanúgy ölelt, s sziporkázó szemekkel nézett rám.

Nagyot sóhajtottam. Nem lesz olyan, hogy tökéletes pillanat, erre nincs tökéletes lehetőség. Egyszerűen csak ki kellett böknöm kertelés nélkül, mert tudtam, hogy képtelen vagyok hazudni, vagy nem megmondani az igazságot. Nem érdekelt, hogy a barátaink egy szobányira jól mulatnak, nevetnek, s az is hidegen hagyott, hogy Remusszal most békültünk ki.

El kell mondanom!

- Terhes vagyok.