Mindig a hintánál //BEFEJEZETT//

9. fejezet: Megtévesztés

//Sziasztok! Tuuuudom, tudom, ezer éve volt már rész, ideje írni :) Na, de előbb ezt kapjárok ki :D Túl vagyok az egyetem harmadik hetén, és nagyon belelendültem saját könyvem írásába, ezért sem írtam ide. Nemrég kaptam egy új kommentet a nyolcadik fejezethez, ami arra sarkalt, hogy megnézzem az összes hozzászólást, ami ahhoz a részhez érkezett. Meglepődtem. Nem is tűnt fel, mennyien írtatok, mennyien szeretitek a történetet, Siriust és Sircát (Ha valaki lemaradt volna, ez a főszereplő párosunk, Sirius és Rebecca ship neve :D)

Nem is húzom tovább a szót, még egyszer ennyi kommentet kérek, most pedig jó olvasást nektek, a történet folytatódik ;) //

(Sirius)

Úgy éreztem, minden úgy sikerült, ahogy azt elterveztem: lementünk a srácokkal, a falu piacán, ami a település legnépesebb tere volt, fűzögettem is két csajt - ami vicc, hogy egyszerre. Aztán mikor visszaértünk a kis házhoz, megdöbbenten konstatáltam, hogy mit sem ért a minihódítás, mert mikor nem bukkant fel Rebecca, az én csillagom másik fele, gyomrom csalódott görcsbe rándult. Nem mertem belegondolni, mi ez az ismeretlen érzés, bevallom, féltem a választól. Így hát inkább igyekeztem agyam kis sötét, csendes, magányos zugába száműzni az érzést és a hozzá kötődő gondolatokat. Csak később, mikor a csillagképes eset történt, akkor oldódtam fel teljesen. Soha nem éreztem még ilyet, mintha a lelkem szárnyalt volna.

Igen, tudom, nem túl férfias megnyilvánulás ez, de akármennyire is tagadjuk, a lányok meg nem hiszik el, a fiúknak is vannak érzéseik, romantikus gondolataik, és lányosnak titulált megnyilvánulásaik - csak ez utóbbit jól titkoljuk.

Egész éjjel fent voltam, nem jött álom a szememre. Gondolataim kavarogtak, de ahogy elindultam egy gondolatfoszlányon, máris mintha kicsusszant volna ujjaim közül a fonal, elvesztettem, s nem találtam a miértjét, a végét. Tovaröppent.

Szemeimet csak akkor tudtam lehunyni, mikor megláttam az első napsugarakat, melyek világoskékre, majd rózsaszínre, végül pedig sárgára festették a sötét eget. Tudtam, hogy aludnom kell.

Már több, mint egy hete voltunk a Lupin-házban, megtanultuk, s megszoktuk, mi hogyan megy itt. A nap rendszerint azzal indult, hogy miután felkeltem és felöltöztem, lementem a konyhába, ahol Mrs. Lupin már rég ott állt nyári, háziasszonyos ruhába és kötényben a pultnál - fogalmam sincs, mit lehet ennyit tevékenykedni a konyhában... -, nagy mosollyal fogadott, elmesélte, hogy a másik két Tekergő már régóta talpon van, majd reggelit adott, ami általában frissen, házilag sült kenyér vagy kalács volt, piacról hozott margarin és a hentestől vett friss felvágott, kerti zöldséggel. Imádtam a reggeliket, hamar az itteni kedvenc étkezésemmé vált. Kettő körül volt a következő étkezés, ami rendszerint két fogásos volt, nem opcionális. Este csak nassolni valót kaptunk, a kajálások között pedig a Tekergőkkel baromkodtunk. Volt, hogy lementünk a faluba, vagy kviddicseztünk, megesett, hogy csak dobáltuk a labdákat, vagy meghallgattuk James - szokásosan - Lilyvel kapcsolatos bajait, közöltük vele, hogy hülye, amiért arra csajra fecsérli a sármját és népszerűségét, de akadt olyan is, hogy - mivel Ágassal mindketten kviddicscsapattagok vagyunk - edzettünk kicsit, nehogy nyár lévén elpuhuljunk. Se szex, se rendszeres edzés, el fog veszni így Sirius, a faszacsávó.

Persze Rebeccát soha nem fogom tudni megszokni. Kiszámíthatatlan volt az a csaj. Ami a legjobban zavart benne az volt, hogy barátságos. Igen, egy apró, minimális, hangyányi jelét sem mutatta annak, hogy érdeklődne irántam, de még annak sem, hogy helyes volnék. Márpedig szívdöglesztő vagyok!

Álmomból egy becsukódó, nyikorgó ajtó hangja ébresztett fel, de szememet nem nyitottam ki, csak résnyire, hogy észrevehetetlenül lecsekkoljam, ki zavar meg a szunyókálásban. Mivel arcom a párnámba fúródott, így csak egy kis részletet láttam a szobából és a zargatóból is. Azonnal egyértelművé vált, kit látok, ugyanis tudtommal a házban csak egyetlen egy lapos hasú, fiatal nő nemű lény élt.

Amennyit Rebeccából láttam, éppen elég is volt. Remus által megtanult mugli szavak és ruhadarabok miatt tudtam, hogy - egy szürke, derekára simuló, de hosszú, kecses lábain bő tréningnadrágot viselt, hasát kivillantó, fekete sportmelltartóval. Látómezőm csak lapockájáig terjedt, de nem bántam, határozottan tetszett, amit láttam. Akarva-akaratlanul nyögtem egy nagyot, hiszen megéreztem, hogy khm... nem csak agyam gyönyörködött ebben a csodában.

- Bocs - suttogta. - Nem akartalak felkelteni - torpant meg.

Egy rövid ideig gondolkoztam, hogy mit válaszoljak, de mivel a nyögéssel egy időben szememet behunytam, így a némaság mellett tettem le voksomat, s még egyet nyöszörögve átfordultam másik oldalamra, s alvást színleltem. Pedig már nagyon is ébren voltam.

Éreztem, ahogy az ágy matraca mellettem megsüllyed, az én szívverésem pedig ezerszeresére gyorsul. Csak később vettem észre, hogy a beszívott levegőmet bent tartottam, míg ő érezhetően ráfeküdt az ágyra. Félve, résnyire kinyitottam a szememet, ekkor láttam meg, hogyan támaszkodik mellettem, fejét elfordítja, majd kihalász az ágy alól egy sportcipőt. Óvatosan ellökte magát, majd távozott a szobából.

Merlinre, mégis mit reméltél, mire gondoltál, Sirius?!