Amikor rád szakad a plafon

new part

Hát megáll az eszem! Ezekkel ma lehetetlen dolgozni!

A Bigbang-nek tartandó edzéseim közül az eddig itt töltött három hónap során ez a legrosszabb. Máskor is szoktak ökörködni meg nem ide figyelni, de az általában hamar elmúlik. Ma viszont egyetlen lépést nem lehet rendesen végigtáncolni velük. Be nem áll a szájuk.

-Na jó, állj,mindenki leül! - állítom le a zenét a szám közepén.

Elhelyezkednek, én meg elkeseredetten nézek végig rajtuk.

-Mi van ma veletek?Történt valami, ami ekkora felbolydulásra adna okot?

Újra ordítozásban törnek ki, de reakcióikból sikerül kivennem, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Ismételten próbálkozom:

-De akkor mégis miért vagytok képtelenek koncentrálni?

Kiabálás, kiabálás,kiabálás... A hangulatok lassú csillapodásával végül közlődik velem, hogy hát ki tudja, mi van velük; néha előfordul, nincs mit tenni.

Lázasan gondolkodom.Mivel győzhetném meg őket, hogy mégis dolgozzanak?

-Heuréka! - pattanokfel, bár örömömbe némi üröm is vegyül. Zseniális ötletemmel megástam a saját síromat.

Csípőre tett kézzel megállok előttük.

-Kössünk fogadást!Ha az óra végére el tudjátok hibátlanul táncolni csak ezt az egy koreográfiát, kérhettek tőlem bármit. De ha én nyerek... -Sátánian elvigyorodom.

-Mit szóltok hozzá?

Felugrálnak, lelkesen üvöltözve juttatják kifejezésre egyetértésüket.

-Jó! Akkor mindent adjatok bele! Fighting!

A banda nagyon jó abban, hogy ha valamit akarnak, azt tűzön-vízen át elérjék. Ha valamit érdekesnek találnak, makacsabbak az öszvérnél is.

És imádják húzni mások és egymás agyát.

Ráharapva a csalimra beleegyeznek a tervembe.

Az a baj, hogy habár nagyon béndzsák bármi megtanulásában, sikerrel fognak járni. És valami olyat fognak kérni, amitől inkább azt kívánom, bár hagytam volna az egészet...

Óra vége előtt öt perccel megpróbálom kihúzni magam az ígéretem alól. A fiúk meglepő fejlődésen estek át a fogadás után és úgy dolgoztak,mint a kisangyalok.

-Elég ügyesnek érzitek magatokat, hogy megkíséreljétek hibátlanul előadni a táncot vagy inkább ejtsük az ügyet?

-Egész idáig törtük magunkat, te meg ki akarsz bújni az egyezségünk alól? Nem hittem volna, hogy ekkora nyuszi vagy – méltatlankodik Taeyang.

-Egy szóval nem mondtam, hogy félnék a következményektől – felelem gúnyosan.- Csupán utolsó esélyt akartam nektek adni, hogy ne égjetek be.De te akartad... Beállás!

A fiúkák elfoglalják a koreográfia kezdésénél betölteni szükséges helyüket.Beindítom a zenét. Aztán csak nézek.

Igazán büszke lehetek rájuk. Úgy elropják az egészet, hogy csak na, minden mozdulatuk tökéletes; csak úgy süt róluk a magabiztosság is.

Elvesztem...Megcsinálták. Hibátlanul végigtáncolták az egészet.

Neee!

A zene véget értével kérdőn és izgatottan néznek rám. Kis farkasszem-párbaj után Top félénken megszólal:

-Elég hibátlan volt neked ez a mérhetetlen tökéletesség?

Bólintással jelzem elégedettségemet.

-Na hát akkor –ragadja magához a szót ördögien csillogó szemekkel GDragon. -Mint a csapat leader-e, én fogom meghatározni a kérésünket irányodban.

Odaballag hozzám,kiélvezve vesztességem okozta fölényét és a baj nagy mértékét előrejelezve támogatóan átöleli a derekamat, magához húzva lényemet.

A Bigbang-tagok szemein látszik, nem tetszene nekik vezérük önzősége, mellyel kisajátítja a büntetésem megszabását, ha nem lenne szemlátomást olyan genya, amilyen csak lehet.

Legalábbis GDragon reakciói épp egy ilyen terv születését jelzik. Veszettü lmosolyog a szeme, ahogy kijelenti a határozatát:

-Én fogom megmondani,mit veszel föl az év végi YG-partin!

Öt néma szempár mered rá, kissé lehúzva a lendületét. A fiúk hőzöngésbe kezdenek:

-Milyen nyomi büntetés már ez?

-Hol van ebben az értelem? Mi a jó abban, ha felöltözteted?

-Teljesen elmarad a nagy munkánk jutalma!

-Megőrültél, hyung, hát miért jó ez neked?

A gyerek csendre inti őket felemelt kezével.

-Mint ti is szemtanúi lehettek nap nap után – kezdi hadvezérhez méltón. - Joo Sae öltözködési stílusa hagy némi kívánni valót maga után.

Közelségét kihasználva gyomron könyöklöm, mire sietve finomít kijelentésén.

-Persze nagyon rendesés aranyos... aú – nyugtázza az újabb gyomrost. - Szóval nem lenne vele semmi baj, de nem elég szexi.

Gyorsan elugrik mellőlem, elkerülve a teljes erőből érkező öklömet. Társai a mégiscsak bekövetkező szívatás miatt felengedve kedvesen kiröhögik őkelmét.

-Joo Sae úgy viselkedik – folytatja hősiesen. - Mint aki nem tudja, hogy pasik százai vetnék rá magukat, ha kicsit kelletné magát az öltözéke segítségével.

Ez már annyira gáz,hogy meg sem próbálom fenyíteni érte; leguggolok, tenyerembe temetem az arcomat.

-Tehát arra következtethetünk, hogy magától soha nem venne fel a csábítót közelről is megközelítő ruhadarabokat. Hogy segítsünk rajta,kell köteleznünk, hogy a partin normális ruhákat viseljen.

Horkantva felnevetek.

-Már most rettegek, a te ízlésedet ismerve, hogy milyen öltözéket fogsz összeállítani nekem.

A bandát viszont meggyőzte. Tapsolva ujjonganak, hátba veregetik GDragon-t –gratulálnak a zseniális és jó szándékú tervének sikeréhez.

Szeretetrohamuk csillapodtával GDragon hozzám lép és felsegít a földről.

-Mondd... nagyon haragszol? - Zavarában pislogva néz rám, hogy kiskutyaszemeit ne kelljen egyenesen az enyémekek szegeznie. Rém aranyos ebben apillanatban és valamiért elpárolog minden ingerültségem.Kinyújtom a kezem és meghúzom a haját.

-Értékelem és hálás vagyok a segítségedért, Duragon. De ha még egyszer ilyeneket kezdesz vakerálni... - megcsóválom a fejem. - Az nyolc napon túl fog gyógyulni.

Mosolyogva, felhúzott szemöldökkel ízlelgeti a szavaimat.

-Duragon? Ezt sikerült kitalálnod becenévnek?

Durcásan vállatvonok.

-Megmondtam: ha nem tetszik, kész, megszívtad. Ezt éreztem meg; ez van, jó?!

Kuncog, de nem realizálhatom valódi érzelmeit, hisz szégyenemben őhelyette a padlót tanulmányozom.

Hirtelen eszembe jut, mit is akartam mondani. Rászegezem a mutatóujjamat a fiúra.

-Van egy kis gond a terveddel. Valóban úgy gondolod, nekem is részt kell vennem...Amúgy mi is ez a YG-parti egyáltalán?