Amikor rád szakad a plafon

new part

Aúúú! Két órám között a hasamat fogva összegörnyedek a padlón. Ma a drága osztálytársaim kissé idegesek lehettek, mert az egyik általános szószólójuk a nép szórakoztatására izomból gyomron vágott.Ez pedig enyhe (persze, nagyon) fájdalommal nehezíti meg táncom könnyed mivoltát.

Amúgy is fáradt vagyok, így becsukom a szemem és kicsit próbálok lazítani, mielőtt megjön a következő csoport... Kik is lesznek azok?

-Kicsi a rakás! -harsan fel a fülem mellett az ordítás, azonnal választ is adva ki nem mondott kérdésemre. A termemet elözönlik az idióták, ismét... Itt a Bigbang!

Túl álmos vagyok hozzá, hogy igazán megijedjek az oviscsapat felbukkanásától, de aztán rögtön kipattan a szemem, ahogy GDragon - persze csak óvatosan – rám fekszik.

-Ember, hát normális vagy te? - kísérlem meg azonnal lelökni magamról, a fiú viszont nem csak hogy jóval nehezebb nálam, de direkt vissza is nyom. És kacsint hozzá!

A többi idol pedig bombaként zuhannak a halom tetejébe. Már négyen fetrengenek rajtam, erősen harcolva a feljebb lévők eltávolításáért; Top áll meg a fejünk fölött.

Összeráncolja a homlokát és kicsit zavarban, de viszonylagos határozottsággal kijelenti:

-Hölgyeket nem lapítunk össze!

Ezzel grabancon ragadja a kupac tetején elterülő Seungri-t és odébb rakja a nyivákoló maknae-t. Az egy szinttel lejjeb lévő Daesung-ot is szakszerűen eltávolítja, az utána következő Taeyang-nak azonban már van annyi esze, hogy magától is gyorsan odébbáljon.

Ellenben GDragon...

Ő csak simán arrébbhengeredik, hogy ne nehezedjen rám a súlya; a végtagjait azonban továbbra is körém hurkolja, továbbra is megakadályozva a felállásban.

-Mi itten alszunk –jelenti ki határozottan, ahogy felnéz Top-ra. És közben van képe szorosabban magához húzni! - Ugye nem akarod megzavarni... Uhhf!

Ezt a kedves hangot a térdem váltotta ki belőle, mert már eléggé kezdett elegem lenni a pofátlanságából.

Azonkívül éreztem valamit, úgy neki deréktájt... amiről nem akartam megbizonyosodni, mi is pontosan.

-Tudod, kit molesztáljál te – pattanok fel kiszabadulva, hogy minél hamarabb eltávolodhassam az összegörnyedve is szemrehányó pillantásokat lövellő fiútól.

Ó, basszus! Az a röpke 100-200 kilócska, ami rám rogyott négy idol képében, bőven elég volt hozzá, hogy a fájdalom az egész testemre kiterjedjen. Na mindegy, így még talán könnyebb is kibírnom...

GDragon közben összeszedni magát és a földre inti kissé értetlenül és gyanakvóan ácsorgó társait.

-Valamit meg kell beszélnünk! - próbál meg engem is meggyőzni az ülve elhelyezkedésről. Helyet foglalok, de csak a fiú kar- éslábtávolságán kívül.

-Joo Sae – pillant rám komoran, mint egy gondterhelt tábornok. - Tudod-e már, mit fogsz előadni a szilveszteri partin?

Igazából még nem nagyon gondolkoztam a dolgon, így csak hümmögök neki valamit:

-Hát, gondolom, majd zongorázok valamit...

Azonnal rázni kezdi a fejét, belém folytva a szót.

-Nem, nem! Joo Sae, elmondtuk már neked is, biztosan tudom: énekelni kell!

Lemondóan nézek rá:

-Addig örülj, amígel nem kezdek énekelni. Nem akarjátok ti, hogy én ebben részt vegyek! - próbálkozom sugallani a támogatás reményét a többiek irányába, de ők persze a leader-ük mellé állnak.

-Van is ötletem! -szólal meg hirtelen Daesung. - Mi lenne, ha...

Röpködni kezdenek az ismeretlennél ismeretlenebb dalcímek. Tudom, hogy már semmi esélyem megúszni a dolgot, így csak a tenyerembe támasztom a fejem és próbálok lazítani egy kicsit.

Nem mintha annyira fahangú volnék, nem azért nem akarok kiállni a színpadra.

Csak éppen az utóbbi három-négy évben senki felé nem akartam annyira megnyílni, hogy képes legyek felszabadulni és énekelni a jelenlétében. Nekem az éneklés egy olyan dolog, amit az ember örömében, a szerettei körében csinál; ekkoriban pedig senkit nem akartam közel engedni magamhoz. Így hát nem énekelek, csak magamban.

-Megvan! - Kezd el diadalittasan körbe-körbe ugrálni Taeyang. - Lollipop!

-Egyedül énekelje el a Lollipop-ot? - néz rá felvont szemöldökkel GDragon. - Nem gondolod, hogy...

-Ne legyél hülye, hyung! - kompenzálja magát rém ügyesen a gyerek. - Ugyanúgy adnánk elő, mint mindig is... csak ő, meg mondjuk Lee Hi lennének  a pótlékok!

A többiek villámsebességgel megértik, mit is akar mondani és teljesen belelkesednek a terve iránt.

-Rendben –véglegesíti a dolgot GDragon. - Majd megbeszélem Lee Hi-jal adolgot, aztán megtanítjuk neked azt a dalt. Tényleg, mennyire tudsz rappelni? - néz rém kíváncsian.

Már épp rávágnám, hogy nem tudom, még soha nem próbáltam, mikor Seungri hirtelen közbevág:

-Várj, mi van a fogadásunkkal? Kitaláltad már, mit vegyen fel Joo Sae, hyung?

Nem tudhatják meg, mit tervezünk igazából! Épp elég, hogy Duragon átjön hozzánk, nem kell, hogy az egész falka idióta elárassza a házunkat!

-Tökéletesen állunk, már meg is van a cucc! - feleli GDragon.

Meglepődöm. Ő miért akarná, hogy a többiek távol maradjanak tőlünk? Miért hazudik nekik?

A fiúk viszont láthatólag nem veszik észre a csúsztatást, megnyugodva kezdik nyüstölni a leader-üket, hogy árulja el, milyen szerelést kell majd magamra erőszakolnom. Csalódottan veszik tudomásul, hogy a dolog titok.

Mondjuk, nem csak őket izgatja a téma. Nincsenek ugyan valami extravagáns ruháim, de Gdragon-t ismerve simán összedob belőlük egy rettenetesen gáz és/vagy szemérmetlen öltözéket.

Amiben órákon keresztül kell majd túlélnem, minthogy a YG igazgatójának sikerült rávennie a szüleimet, engedjenek el az egész partira. Persze, mert egy ilyen magasrangú ember kérte őket, azonnal megjuhászodtak.

Már csak abban reménykedhetek, Lee Hi kitalálta már, miképpen fog szerepelni és visszamondja a Lollipop-ot. Én meg gyorsan lezavarhatnék egy Boci,boci tarka-szerű dalocskát és megúsznám a felhajtást meg a rivaldafényt.

Bár, azt hiszem, hatalmas naivitás részemről reménykedni a közepes méretű beégésben, ha már jobb nem lehet.

De hát a Bigbang... és különösen Duragon mellett... Mégis miért hiszem azt, hogy megúszhatom?

Néhány órával később, mikor a kijárat felé mendegélek, ismét GDragon késztet megtorpanásra, mondván, valamit meg kell velem beszélnie.

-Na és mi lenne az? -pillantok fel rá türelmetlenül. Holnapra még tanulnom is kéne...

Kinyitja nekem az ajtótés kilépünk az éjszakába.

-Addig oké, hogy kábé merre laksz – kezd bele a mondandójába. - De nem tudom, egész pontosan hogy is juthatnék el hozzátok?

Sóhajtok és lehunyom a szemem, hogy könnyebben koncentrálhassak az útvonal kifundálására.

-Szóval. Azt, hogy hol a buszmegálló, azt tudod – Bólintásával megerősíti az állításomat.

-Na, onnan elindulsz visszafelé és befordulsz az első utcán balra... - elmagyarázom az egész útvonalat részletesen és kétszer is, hogy semmiképp ne tévedjen el.

Ahogy elköszönök tőle, nagyon reménykedem, hogy felfogta ki nem mondott kérésemet és nem egy egész karavánnal cipelteti el magát – minden vágyam,hogy a környék egy hónapig arról diskuráljon, vajon mit kereshetett Korea egyik leghíresebb idol-ja minálunk?