Amikor rád szakad a plafon

new part

Szatyrommal a kezemben belépek a YG épületébe. Az előcsarnokban tetőfokára hágott a felfordulás; már csak egy óra és kezdődik a szilveszteri parti.Elindulok, hogy keressek egy nyugodt zugot, ahol a cuccaim megúszhatják az eszevesztést.

A tizedik ember megkérdezése után végül csak sikerül találnom egy megfelelő helyet – már ha senki el nem foglalta helyettem.

Félúton összefutok Daesung-gal.

-Azt ne mondd, hogy ebben leszel ma este – méri végig a rajtam lévő fekete-fehér ünneplőgúnyát.

-Ne hülyéskedj –intem le. - Fellépésem volt, egyenesen ide jöttem onnan. Szerinted hol kellett volna átvedlenem?

-És minket meg sem hívtál?! - Szemrehányóan csóválja a fejét.

-Amúgy GD agybajosan téged keres úgy két órája, szóval jobban tennéd, ha esetleg megkeresnéd.

Búcsút intek a fiúnak és továbbhaladok az "öltözőm" felé. Azonban újra megakasztanak. Méghozzá egy, az idegtől égnek álló hajú GDragon, aki vállon ragad és Daesung-hoz hasonlóan szörnyülködve végigmér.

-Mit csináltál a hajaddal? Nem megmondtam, hogy engedd ki? -Kezd el azonnal pörölni velem. - És egyáltalán hol voltál idáig?

-Fellépésem volt –válaszolom nyugodtan. - A hajamat itt készültem kibontani, és mielőtt megkérdezed, igen, hoztam hajkefét meg a tornacipőmet is.Nyugodj már meg, Duragon, elvégre ma bulizni jöttünk ide, vagy nem?

Egy pillanatig ugyanolyan foszlányos idegekkel néz rám, aztán lassan elmosolyodik.

-Igazad van, Joo Sae –mondja furcsa hangon.

-Na gyere, vedd át a ruhádat, fél óra múlva kezdődik! - kezd újra pánikolni.

Egy órával később a színpad hátsó lépcsője mellett álldogálok és miközben a többieket várom, gondolatban átveszem a táncunk elemeit.

Végül tényleg a Lollipop-ot adjuk elő. Sajnos Lee Hi még szabad volt, mikor a fiúk megkeresték.

A koreográfiánk nagyon menő lett (szerintem), de bármennyit is bizonygatták a többiek, hogy gyönyörűen éneklek, még mindig él bennem a félelem, hogy kinyitom a számat és onnantól mindenki, akinek nem sült ki a dobhártyája, fetrengeni fog a röhögéstől.

-Ne haragudj... - Top hangjára megfordulok. A fiúnak elkerekedik a szeme, meg a szája is és a háta mögött feltűnő többi énekestársunkkal együtt egy darabig csak tátogni tud.

-Azt a kurva....

A három másik lány azonnal kérdezgetni meg ajnározni kezd, hogy milyen jól áll aki bontott haj meg hogy hogyan tudtam magamtól eltérően ilyen jól felöltözni.

A Bigbang-esek és az én szemem egyaránt GDragon felé fordul, aki vigyorogva bezsebeli az elismerést és Top szégyenkező dörmögését:

-Meg sem ismertem így...

Én is végignézek magamon. A tornacipőbe fekete bőrnadrág szára van begyűrve. Felül a sötétszürke rövidujjúmat viselem sötétszürke-fekete kockás inggel.

Egyáltalán nem értem,miért vannak így oda a kinézetemért. Pontosan ugyanolyannak látszom, mint mindig; bár elég kényelmetlenül érzem magam ezekben a cuccokban – különösen a nadrág zavar. Mikor GDragon odaadta, majdnem hangosan felnyögtem, de inkább nem firtattam, honnan kerítette.

Megunva és fülig pirulva a rám irányuló figyelemtől megpróbálom figyelmeztetni a társaságot, hogy talán lassan mi következünk.

Mindenki elcsöndesedik, már senkinek nincsenek ingerei a viccelődésre sem.

Aztán a színpadra szólítanak minket.

És mire föleszmélnék, már a szám végénél is járunk. Meglepve látom, hogy a YG családja, akik a közönséget képviselik, teljes lelkesedéssel ujjongannak, valahányszor kilencünk közül újabb kezd énekelni. Ami ugye mégiscsak viszonylag gyakran előfordul. Tele vagyok hálával és szeretettel irányukban, ahogy átugrálok az utolsó beállásunkba, teli torokból énekelve a nyalókák miatt érzett boldogságomat.

A zene véget értével kézenfogva meghajlunk és csak kölcsönösen vigyorogva bámulunk egymásra a nézőkkel.

Mikor kezdem úgy érezni, át kellene már adnunk a figyelmet a következő fellépőnek, hirtelen rántást érzek oldalról. A következő pillanatban már GDragon pörget a levegőben.

-Tegyél le de azonnal, te idióta! - kiabálom görcsösen kapaszkodva a vállába, de a többi Bigbang-esnek is elmentek otthonról; mindenik felkap egy-egy lányt – Seungri és Taeyang ketten a kezénél-lábánál fogva Cl-t – és lóbálni kezdi.

Ezek komolyan nem komplettek...

A lélegzetem is fennakad, mikor GDragon hirtelen megállítva a hátára lendít és kigaloppozik velem a színpadról.

A többiek ordítozni kezdenek utána és gyorsan követik, faképnél hagyva a YG-sokat, akik viszont ismerik agyban legfiatalabbjaikat és röhögve, tapsolva bátorítják őket, meg ne keressék az elgurult gyógyszereiket.

Kint GDragon szerencsésen letesz, de továbbra sem enged el. Átkarolja a vállamat, miközben közli a bandával, ha minden fellépésük ilyen lenne, vagy a bolondokházában kötnének ki, vagy egy egyház központjában – mint istenek. Nem ego a gyerek, á, dehogy...

De azért én is vigyorgok és élvezem a barátaimmal szórakozás lehetőségét.

Miután kiörömködtük magunkat, szétszéledünk. Van, amelyikünk visszamegy megnézni a többieket, másoknak még el kell előbb intézniük ezt-azt.

Soha nem voltam mégilyenféle buliban, de mindent meg fogok tenni, hogy jól érezzem magam!