Amikor rád szakad a plafon

last part

Gyönyörűen süt ma a nap. Haza kell kísérnem Hee Jong-ot, de még nem bukkant elő az iskola épületéből. Valami rajzversenyen vesz részt, csak ezért került a fölső középsuli területére, ami alig 20 perccel az utolsó órám vége után fejeződik be.

Lassan azért már itt kéne lennie...

Erőszakkal elfordítom az arcom az éltető fény irányából, pont, mikor megszólal a mobilom. A készülékben a húgom hangja közli, hogy elmegy valahová a barátaival, szóval ne várjak rá tovább! Kösz, hogy a lehető leghamarabb szóltál, Hee Jong!

Elsüllyesztem a ketyerét a táskámban és sarkon fordulva készülnék elhagyni az iskolát... Amikor földbe gyökerezik a lábam.

Az épület mögül az önelégültségét és távozófélben lévő haragját csodával határos módon csupasz arcával tökéletesen kifejező GDragon bukkan elő. Mit csinál ez itt?

A veszekedésünk óta nem találkoztam a Bigbang-gel. Az óráinkat vagy én mondtam le hirtelen indokokkal, vagy tőlük kaptam mindig egy váratlan üzenetet, hogy bocs, de nem tudnak jönni.

Most GDragon-t látva rádöbbenek, talán jobban is jártam ezzel. Rettenetesen hiányzott az ökörködésük, az aranyszívű idiotizmusuk; a barátaim - és most csak egyiküket (bár őhozzá fűznek a legszorosabb szálak) látva is elönt a fájdalom, a hiányérzet, hogy elvették a fele lelkemet.

Nem akarok beszélni GDragon-nal. Gyors menekülésemnek azonban gáncsot vet, hogy szerelmem szédült tárgya észreveszi a jelenlétemet és eltökélten megindul felém.

Háta mögött a sarkon túlról gutaütésben megzápult agyú fejek kandikálnak ki. A vallásos áhítattal bambuló arcok mind azokhoz az osztálytársaimhoz tartoznak, akik a lehető leginkább szorgalmazzák a feszültséglevezető tárgyként kezelésemet.

Hozzám érve GDragon fölém magasodva megáll. Határozottsággal, lelkesedéssel és reménnyel teli szemekkel nézve az enyémbe így szól:

-Ezért!

Ezzel a hosszadalmas és szívhez szóló beszéddel erőt gyűjtve két kezébe fogja a fejemet és és hogy teljes legyen a zavarom, hosszasan megcsókol.

Nem bírom tovább. Tele vagyok a fiú iránt érzett összes érzelmemmel egyszerre: szerelemmel, tehetetlen örömmel, amiért itt van velem, a dühömmel , a reményeimmel...

Kicsordulnak az első könnyek a szememből.

GDragon hátrébb húzódik, de nem engedi el az arcom. Hüvelykujjával egyszerre simogatva törölgetni kezdi egyre csorgó könnyeimet.

-Miután a múltkor eljöttél hozzám, megmondtam a fiúknak, hogy nincs tovább és nem is volt. Azonban nem csak tiltást, de kiutat is adtál a problémából, miután elmondtad, honnan eredtek a támadóid. Így, hogy tudtam, az iskoládban kell őket keresnem, már gyerekjáték volt betörnöm a mobiljaikba... Nyugodj meg, elrendeztük a bajt - teszi hozzá sietve rámült felszisszenésem csitítására.

-Valaki lekapta, hogy bejársz a YG-hoz; mint az urak bevallották - int a még mindig őt bambuló bandára a falnál -, ez okozta, hogy irigységükben rád támadtak. De garantálom, hogy mostantól még csak hasonló sem fog történni.

Ha nem tudnám, engem akar épp megvédeni, komolyan rettegni kezdenék a szeme csillogásában visszhangzó, ki nem mondott érzelmek fenyegetésétől.

-Többé nem fogok azon gondolkozni a betegágyad fölött, hogy kit kell megölnöm, mielőtt a magam életét is kioltom - suttogja alig hallhatóan, de a szavai nem ijesztenek meg. A kettőnket összekötő betegség teljes tudatában érzem a törődését és ragaszkodását, amit valójában közölni akar.

Hacsak...

-GDragon...

-Ne hívj így! - vág közbe elgyötört hangon. - Akkor szólítottál egyetlenszer ezen a néven, mikor magamra haragítottalak és én... Soha többé nem akarok rosszat tenni ellened. Azt mondtad, nem szereted ezt a nevet, úgyhogy ne hívj így! Kérlek... ne.

-Azt hiszem, te megint berúgtál - közlöm nyugodtan.

Mégis, mekkora a valószínűsége, hogy pont ő valóban érezne irántam valamit, még ha csak halványan is? Ugyan már...

Amit pedig itt összeregélt, csak még inkább a delíriumos állapotot bizonyítaná... Mondjuk nála ki tudhatná.

GDragon megdermed és elfehéredik. Nem épp részegekre jellemző tulajdonság.

-Basszus... - nyögi elkeseredetten.

-Akkor ami szilveszterkor történt... hogy megcsókoltalak, mégsem csak álom volt?

-Te azt hitted, álom volt? - nézek rá meglepetten. - És a távolságtartásom se keltett gyanút benned? Érdekesen tudsz időnként gondolkodni, Duragon... Nem álom volt. Bár te talán még tudnál is álmodni egy komplett szerelmi vallomást.

GDragon a füle hegyéig elvörösödik. Csúfondárosan elvigyorodom, mire lesüti a tekintetét... Ami viszont valahol az ajkam környékén megakad.

A pír halványuló nyomait felváltó határozottsággal a szemembe néz.

-Azt hiszem, akkor te tudod, mit érzek irántad. Énrám viszont nem igaz ez a történet. Úgyhogy fel kell tennem neked egy kérdést: mit érzel irántam, Joo Sae? Leszel a barátom és a barátnőm is ezentúl?

Pimaszul felnézek rá.

-Csókolj meg és megtudod!

GDragon sóhajtva megborzolja az üstökömet.

-Te lüke leány... - Hallom a szerelmet a  hangjában, mielőtt a csókjával is nyomatékosítaná a kijelentését.

Egymásra mosolygunk a napfényben. Kézen fog, hogy elsétáljunk a buszmegállóba - ma délután óráim lesznek a YG-nál.

Két lépés után azonban újra megállít, hogy szorosan magához szorítva még egyszer megérintse az ajkaimat.

-Szeretlek.

Nem bírja megállni a csókdosást. De hát végül is mit vártunk GDragontól?

VÉGE - OWARIDA

I don't wanna be without you, girl
(Last Farewell, Bigbang)