Alone (Jung Daehyun f.f) BEFEJEZETT

12.

Ott ültünk a kanapén, és TV-tünk, már legalább két órája. Azóta nem szólalt meg, én meg nyilván, így teljes csönd volt, a film hangján kívül.
Előre nyújtózkodott, felvette a telefonját, és megnézte az időt.
- B@szdmeg! - pattant fel mellőlem, és a konyhába sietett a táskájához, én pedig értetlenül néztem utána.
Mi baja van?
Megengedte a csapot, elzárta, matatott egy kicsit, majd vissza jött.
Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Semmi érdekes. - legyintett, és vissza ült mellém.
Megvontam a vállam.
Ha nem akarja nem mondja el, én se teregettem ki neki még mindent. Lassan haladunk, de biztosan.
Bár ez elég fura volt.
Nemsokára elment, mert holnap dolgozik, és pihennie kellett.

*másnap*

Eléggé beborult az idő, gyorsabban szedtem a lábaimat a romos étterem felé, mert elkezdett csöpögni az eső.
Dae már bent ült mikor megérkezdtem, és rendelt nekem is, szóval ezzel sem kellett bajlódjak.
Figyelmes.
Vagy csak szimplán éhes.
- Szia Hara- köszönt egy nagy mosollyal, én pedig felemeltem a kezem, hogy intsek egyet.
Leültem elé, ő pedig megszokásból a kezem után nyúlt, és hüvelykujjával lágyan simogatni kezdte a bőröm. A tűz újra felébredt.
A pincérnőnk kihozta a kaját, egy egy tál rament, Dae pedig rögtön neki is látott, csupa szívvel tömte magába az ételt. Egy idő után meg lehet szokni gyereket.
Én is elkezdtem enni, de már az első falatot vissza köptem, ugyanis rohadt forró volt.
- Fújd meg előtte, és kevergesd- röhögött az előttem ülő.
De hát ő egyiket se csinálta mielőtt enni kezdett volna!
Na mindegy.
- Képzeld el, a főnököm adott egy szatyor csokit, mert holnap le fog járni, és úgy gondolta, hogy én megeszem- csámcsogott felháborodottan- miből gondolja?
- Abból, hogy mindig, mindent felzabálsz. - mondta a női gép hang.
- De ezt ő nem tudja! - hadonászott, majd hirtelen lebiggyesztette a száját- kövér vagyok?
- Akkor leszel kövér, mikor én szűz, te állat. - miért nem lehet az ilyen programokba szarkazmust is programozni?
Dae eltátotta a száját, és kikerekedett szemekkel nézett rám.
Akkor esett le mit mondtam.
- Te már nem vagy szűz? De hogyan...?
Ahogy az évek teltek, próbáltam minden normálisan felfogni, így Peter ocsmányságára úgy gondoltam, mint a szüzességem elvesztése, ami igaz is, de nem a legnépszerűbb módon.
- Ezt nem itt szeretném megbeszélni.
- Oké, akkor megyünk hozzám. - bólogatott, és tovább evett.
Hozzá megyünk? Sose voltam még nála. Fura, nem is gondoltam rá, hogy miért csak mindig nálam vagyunk, de most, hogy rátért...eddig miért nem voltunk sok az ő házában? Na mindegy.

Nem lakott messze a romos étteremtől, és tőlem sem, egy ugyanolyan nagy panelházban élt, min én.
Liftel mentünk, fel a 6.-ra.
- Elég nagy a kupi, azt ne nézd légyszi. - rakta be a kulcsot a zárba, és nyitotta ki az ajtót. - csinálok egy teát, addig nyugodtan nézz körül.
Tényleg elég nagy volt a rendetlenség, de ezen kívül szép háza volt, tetszett az ízlése.
Az utam végeztével a konyhába mentem, Dae még mindig ott volt, nyüszítő hangokat kiadva ugrált.
Ahogy észre vette, hogy ott állok (ledermedve és tágra nyílt szemekkel) abba hagyta az ugrálást, és hisztizve jött közelebb.
- Megégettem magam a forró vízzel!- nyújtotta felém az ujját, lebiggyesztett ajkakkal.
Egy gyors puszit nyomtam az ujjára, és a pulthoz mentem, hogy elkészítsem végre a teát.