Alone (Jung Daehyun f.f) BEFEJEZETT

14.

A zenét ajánlom fönt ^^♡

Álmosan nyitottam ki a szemeimet, de rögtön vissza is csuktam, mert az ablakon beömlő fény telibe vakuzott. Gyönyörűen indul a reggel. Csodás.
Miután elvégeztem a dolgaimat, egy kávéval, és a laptopommal ültem le a kanapéra. Mostanában kicsit hanyagoltam az írást, ami nem volt túl jó ötlet. De majd most bepótolom.
4- ig megállás nélkül gépeltem, az ujjaim elfáradtak, az agyam leamortizálódott, és éhes is voltam.
Unottan sétáltam a hűtőhöz, és szomorúan vettem tudomásul, hogy üres, és jó lenne már bevásárolni. Melyik boltba is dolgozik Dae? Áhh, megvan, akkor oda megyek.
Felvettem valami normális ruhát, és egy táskát magamhoz véve indultam el. Gyönyörű idő volt.
Me:Hánykor végzel?
Dae: Ma 4-kor, miért?
Me: Megyek a boltotba vásárolni, várj meg
Dae: Kk<3
Gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat, és nemsokára oda is értem Dae boltjához. Nem egy bevásárlóközpont volt, csak egy kis éjjel nappali, de ebben is megvannak azok a termékek amik nekem kellenek. Mint említettem, nem szeretek emberek között lenni. Bár ez az érzés az utóbbi időben egyre jobban elhalványul.
Csilingelő hang jelezte, hogy itt vagyok, én meg belépve rögtön egy barna hajkoronát kezdtem keresni. Hamar észre vettem, ő pedig széles mosollyal integetett nekem.
- Szia! - ölelt magához szorosan- Gyere, megmutatom, mit szeretnél venni.
Az utóbbi időben elég jól kiismerte a hűtőmet (khm), és már nagyjából tudta, miket szeretnék venni.
Tej, tojás, sajt, felvágott, szója szósz, vaj, zöldségek, majonnéz, instant levesek, tészta és liszt. Meg persze az édességek, de azokat szerintem nem kell említenem.
- Ezeket most én állom- fogta le a kezem, és vette elő a pénztárcáját, de értetlenkedő arcomat látva rögtön magyarászkodni kezdett- tök sokat kajálok nálad, a te pénzedből. Ennyivel tartozom.
Bólintottam és megrántottam a vállam. Bár az éttermes evéseinket elég sokszor ő fizette, és a tegnapi fagyit is, mégis valamilyen szinten igaza volt, mert többet ettünk nálam, mint a kajáldában. - Na gyere- fogta meg a kezem, már kint az utcán- megyünk várost nézni.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyi év itt élés után, csak most megyek felfedezni a várost. Szöul gyönyörű. Igaz kicsit piszkos, dehát minden nagyváros az, ez ellen nem lehet mit tenni, de itt annyi érdekesség van, és én csak most néztem meg őket.
Rengeteg palotát láttunk, de nem mentünk be, hiszen halál unalmas lehet, kívülről mindegyik gyönyörű volt. Aztán ott volt a rengeteg árus, a különféle ételek és italok, és a temérdek turista. Az utóbbiakat próbáltuk kerülni az én fóbiám miatt, de nem nagyon sikerült. Dae végig fogta a kezem, nehogy elvesszek, vagy rosszul legyek.
Egy nagy üveg sojuval, és egy zacskó fánkal sétáltunk haza. Már este volt, 8 óra, mégsem éreztem fáradságot, csak akkor, mikor leültem a kanapéra. Nem szoktam én ennyit menni, kint lenni az emberek között, még meg kellett szokjam. Dae is hazament, de csak azután, miután megbizonyosodott afelől, hogy normálisan lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Félt, hogy nagyon beütött a pia, de nem volt gond.
- Legyél jó- simított arcomra- holnap éjszakás vagyok, majd átjöhetek?
Félig lehunyt szemmel bólintottam egyet.
- Oké. Jó éjt Hara!
Én csak mosolyogva, gyengén megráztam a kezét, és mint akit elvágtak, aludtam el.