Egy nap, majd talán...

17. rész

- Mi legyen? - kérdezte Louis, kinyújtva farmerbe bújtatott lábait.

- Mégis mivel mi legyen? - vontam fel a szemöldököm.
- Szeretnéd, hogy minden olyan legyen, mint régen? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Nem.
- Igen, szeretném. És te? - kérdeztem vissza.
Louis bámult rám néhány másodpercig, majd elfordította a fejét.
- Nincs, amit jobban szeretnék.
Szavai mintha megforgatták volna a tőrt a szívemben. Nekem ugyanis akadt olyan, amire jobban vágytam. Úgy éreztem, egyértelműen visszautasított, annak ellenére, hogy nem vallottam meg az érzelmeim.
- Tiszta hülye vagy! - kólintott fejbe Lola.
Az eset után bezárkóztunk az emeleti mosdóba, és a kádban trónolva értekeztünk.
- Most miért? - sóhajtottam.
- Azt remélte, nemet mondasz majd - magyarázta Lola.
- Nem hiszem - ingattam a fejemet szomorúan.
- Én meg hiszem. Azt ígértem, nem avatkozom bele, de lassan már nem nagyon tudom megállni - forgatta a szemeit.
- Könnyen beszélsz. Neked mindíg minden olyan könnyen megy.
- Mert egyenes vagyok. És őszinte.
- Ezért kényszerítesz minket, hogy kémkedjünk - fintorogtam.
- Ez két külön dolog. Nem voltam itt. Sőt, teljesen máshol voltam.
- Na, ne mondd.
- Most viszont, hogy itt voltunk szemtől szembe egymással, őszinte voltam.
- És mit mondtál?
- Hogy hiányzik - vallotta be Lola, egy pillanatra lesütve szemeit.
- És David mit mondott?
- Hogy én is neki.
- Na, tessék. Ezért mondom, hogy könnyű dolgod van. Ez egyértelmű volt.
- Miért vagy benne olyan biztos?
- Mintha nem tudnád.
- Pontosan tudom. De tőled akarom hallani.
- Bulit rendezett neked. Állandóan felőled érdeklődött. Ha jól sejtem, végig tartottátok a kapcsolatot.
- Azért nem végig.
- Nem ez a lényeg.
- Jenny - sóhajtott Lola. - Tudod, Louis miért szakított mindig a barátnőivel?
- Mert rájuk unt?
- Nem.
- Mert ők untak rá?
- Nem.
- Akkor hát?
- Nem emlékszel, mit mondott Merry?
- Hogy Louis mindig engem választ - emlékeztem vissza a volt barátnő szavaira.
- Mit gondolsz, miért van ez így?
- Mert Meredith utál engem.
- Ahányszor egy lány választás elé állítja Louist, mindig téged választ. Gondolkodás nélkül - mondta Lola halvány mosollyal at arcán.
- Mert gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk.
- A szerelem előbbre való a barátságnál. Az ellenkező neműek barátságnál. A feleséged helyett se választasz egy másik nőt.
- Dehogynem, ezért válnak ez az emberek.
- Jenny, ne szórakozz már!
- Bocsi.
- A szerelem előbbre való - ismételte meg Lola.
- Akkor Louis még nem volt igazán szerelmes - feleltem, célozva, hogy ezért voltam mégis én előbbre való.
- Dehogynem - simította meg a hajamat Lola, majd kiszállt a kádból. - Igyunk valamit.