Egy nap, majd talán...

18. rész

- Mit kérsz? - érdeklődött Lola az italok között matatva.

- Leginkább vizet - nevettem el magam a pulton könyökölve.
- Egy kis fröccstől még nem leszel részeg - ingatta a fejét Lol, majd egy minimális borra öntött jelentős mennyiségű buborékos vizet.
- Köszi - vettem át a poharat, de nem ittam bele, csak leraktam magam elé.
- Nem láttad véletlenül Davidet? - tette fel a következő kérdést Lol.
- Eddig a fürdőben voltunk. Ott nem volt velünk - fintorogtam, ő pedig csak a szemét forgatta. - Mi lesz, kibékültök?
- Esélyesnek tartom - felelte Lola félvállról.
- Egy tízes skálán mennyire tartod esélyesnek?
- Olyan nyolc, kilenc körül.
- Mi van azzal a maradék egy-kettővel? - nevettem el magamat.
- Sok minden történhet még az este folyamán.
- Nem akarsz előre inni a medve bőrére, mi? - vigyorodtam el, mire Lola is elnevette magát.
- Min mulatnak a hölgyek? - érkezett meg Louis, felkapott egy szívószálat, és a poharamba rakta.
- Köszi - szürcsöltem szórakozottan. Hát ilyen újra barátoknak lenni.
- Louis, nem láttad Davidet?
- De, a nappaliban mulat - felelte Louis. Mulat. Milyen édes szóhasználat.
- Én nem látom - jegyezte meg Lola kipillantva a nappaliba.
- A fentibe - tartotta fel a mutató ujját Louis, jelezve a keresett helyiséget.
- Akkor magatokra hagylak - indult meg Lola, útközben bátorítóan megpaskolva a fenekemet.
Louis átment a pult másik oldalára, majd velem szemben, az enyémhez hasonló pózban rákönyökölt a pultra és a szemembe nézett.
- Mi a helyzet?
- Úgy érted, az elmúlt fél órában? - céloztam a legutóbbi társalkodásunk óta eltelt időre.
- Akár. Bár én úgy általában gondoltam. Remélem, nem tervezel részegeskedni - kacsintott rám.
- Én remélem, hogy te nem tervezel - vágtam rá.
- Nem tervezek. Úgy vettem észre, David tervezi.
- Ez nem sok jót jelent - ingattam a fejem elmerengve.
- Miért? Lol se finomkodott - vont vállát Louis.
- De David hibádzási esélyei húsz százalék körül mozognak.
- Hogy miei?
- Megkérdeztem Lolát mennyi az esélye, hogy megint összejönnek.
- És mit mondott?
- Hogy egy tízes skálán nyolc-kilenc.
- Nem értem.
- Néha igazán értetlen tudsz lenni, Lu - fintorogtam.
- Már a napját sem tudom, mikor hívtál így utoljára - mosolyodott el őszintén.
- Aznap, mikor szakítottál Meredith-tel, és engem hívtál, hogy cipeljelek haza - csúszott ki a számon.
- Erre igy emlékszel? - nevette el magát zavarában.
- Csak tippeltem - feleltem végül bénán rögtönözve.
- Nem is tudom, kértem e bocsánatot azért az éjszakaért.
- Miért lett volna erre szükség?
- Szóval nem.
- Nem tudom.
- Erre már nem emlékszel, mi?
- Nem igazán - húztam el a számat. - Miért kellett volna bocsánatot kérned?
- Mert odarángattalak.
- Egy barátságban ez így működik. Te csettintesz, én meg ott termek - mosolyodtam el, miközben egymással szemben könyököltünk a pulton.
- Ezt nem tudtam - nevette el magát szórakozottan.
- Fordítva is igaz - emlékeztettem, mielőtt félreértett volna.
- Ez csak természetes - biccentett.
Louis fogott egy szívószálat, majd beledobta a kettőnk között lévő poharamba, és szó nélkül belehörpintett.
- Sajnálom, Jenny - emelte végül fel a fejét, és mélyen a szemembe nézett.
- Én nem - válaszoltam őszintén.