Egy nap, majd talán...

Főszereplők

Jenna Walters (Jenny)

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy kellemes gyerekkorom volt. Egészen kicsi korom óta van legjobb barátnőm, és legjobb barátom is. Tény, hogy az utóbbiba sajnos idővel sikerült rendesen beleszeretnem, neki pedig sikerült sok mindenki másba. Szerencsétlen egy helyzet, pláne, hogy ez a mai napig titokként kavarog a végtelenségben. Az viszont igaz, hogy a gimis korszakom is hasonlóan remekül alakult, mindaddig, míg az a bizonyos legjobb barátnőm el nem utazott az utolsó évünket megelőző nyáron, itt hagyva engem. Egyedül. Persze, nem szó szerint, jó pár baráttal, meg effélékkel vagyok a mai napig összezárva, de megváltoztatott ez a fordulat. Elkezdtem elzárkózni mindenféle bulitól, és társaságtól, inkább a tanulásra, az érettségire igyekeztem összpontosítani. Nem mondom, hogy ez segített rajtam, csupán kellőképpen lekötött.

Louis Black (Lu)

Louis kifejezetten nehéz sorsú gyereknek mondható. Az apja borzalmas ember volt, és az anyjának ezt csak elég sok idő múltán sikerült észrevennie, pláne tenni ellene. Egészen kicsi gyerekkorunk óta vagyunk barátok, mivel már az oviban kiszúrta mennyire jó arc vagyok, és volt mersze odajönni hozzám egy amolyan „Szia! Leszel a barátom?" szöveggel. Nos, én nem mondtam neki nemet. Az, hogy együtt nőttünk fel, számtalan jó és rossz dolgot eredményezett. Ott van például az, hogy hány barátnőjét kellett végignéznem, és szenvednem, hogy miért van velük. Ugyanakkor, azt a részt mindig is iszonyatosan élveztem, mikor szakított velük, amiért nem tudták elfogadni a barátságunkat. Legalább ennyi, hogy én voltam neki a legfontosabb. Nekem mesélte el először örömét, bánatát, csalódását, és a reményét. Kár, hogy mára már ez némiképp megváltozott.