Egy nap, majd talán...

22. rész

Arra a jóleső érzésre ébredtem, hogy Louis kis híján összenyom maga alatt. Két karjával szorosan ölelte a derekam, arca az enyémnek simult, lábaink összefonódtak. Megmozdulni se bírtam. Hiába fészkelődtem, olyan szorosan tartott, hogy esélyem sem volt a szabadulásra.

- Maradj már nyugton, Jenny – fúrta az orrát a nyakamba, aminek következtében az egekbe szökött a pulzusom.

- Akkor eressz el – suttogtam háttal neki.

- Aludjunk még – nyögte fáradtan. – Mennyi az idő?

- Negyed kilenc – feleltem az órára pillantva, mire még inkább magához vont.

- Nagyon korán van. Maradj még – súgta a fülembe, szája a bőrömhöz ért.

- Csak a mosdóba szeretnék menni – magyaráztam, mert már nagyon kellett pisilnem.

- Visszajössz?

- Nem. Egyszál semmibe kimászom az ablakon és hazáig futok – ironizáltam, de nem nagyon hatotta meg.

- Nem mész te sehova – vont magához, karjai szorosan megfeszültek a derekam körül.

Nagy nehezen megfordultam és szembe tornáztam magam vele.

- Lu! – szóltam rá parancsolóan. – Engedj el, különben bepisilek.

- Engem nem zavar – válaszolta félálomba, majd közelebb bújt hozzám, az orrunk összeért.

- Engem viszont igen – reklamáltam, mert úgy éreztem, nem bírok már sokáig magammal. Nem a pisilés miatt, sokkal inkább Louis túlontúli közelsége miatt.

- Nem akarom, hogy elmenj – dörmögte talán nekem, talán az álmaiban valakinek.

- Kikísérsz a mosdóba? – ajánlottam fel, mire végre lazított a szorításon.

- Kapsz egy percet – közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

- Azt pont elég lesz – hajtottam fel a takarót és feltápászkodtam.

- Számolom – jegyezte meg, mikor a mosdó ajtajához értem.

Talán még sem volt olyan jó ötlet ez a legyünk ismét barátok dolog. Talán nem kellett volna belemennem. Ez kínzás. Ez rosszabb, mint a kínzás. Talán tényleg csak össze kellene szednem a bátorságom és bevallani neki, hogy mit érzek iránta. Talán még meg is fontolná, hogy belemenjen és adjon egy esélyt a kapcsolatunknak. Talán nem utasítana vissza élből. Biztos nem utasítana vissza, ahhoz túlságosan is ragaszkodik hozzám. De kizárólag csak, mint barát. Vajon tudna többet érezni irántam? Hiszen nem egyszer alszik velem, fogja a kezem, megpuszil, magához szorít. Ez normális a barátok között? Lol szavai jutottak eszembe.

- A szerelem előbbre való - ismételte meg Lola.
- Akkor Louis még nem volt igazán szerelmes - feleltem, célozva, hogy ezért voltam mégis én előbbre való.
- Dehogynem - simította meg a hajamat Lola, majd kiszállt a kádból.

Egy pillanatra megfordult a fejemben akkor is, hogy rám célzott. Több pillanatra is megfordult. Sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, állandóan vetődtek fel ehhez hasonló gondolatok a fejemben. Hiszen Lousi annyiszor tett félreérthető dolgokat, ami megmagyarázható lenne ezzel a kis egyszerű indokkal.

- Ha felállok, szinte biztosan lehánylak, amit nagyon nem szeretnék, mert igazán lélegzetelállítóan jól nézel ki - szavai megint csak megdöbbentettek, de inkább nem szóltam semmit, hiszen teljesen részeg volt.
- Akkor mi lesz, itt alszunk? - néztem rá érdeklődve, ő pedig halványan elmosolyodott.
- Fogalmad sincsen, mennyire tetszik ez az ötlet – szótlanul forgattam a szemem, mire csak biccentett felém. - Ne forgasd a szemed, Jenny, még úgy marad.

Ez aznap volt, mikor szakított Merrel. Jól emlékeztem arra a napra. Pont annyira volt csodálatos, mint amennyire borzalmas.

- Ő nem a barátnőd! Ez az, amit valahogy mindig elfelejtesz! - vitatkozott Meredith.

- Így van. Jenny sokkal több annál - állt ki értem Louis.

Már épp ott tartottam, hogy ezt a kijelentését akár értelmezhetném aképpen is, hogy több vagyok neki, mint szimpla barátnő, hogy tényleg többet érez irántam. Aztán eszembe jutott, mit mondott utána.

- Az összes barátnőd miatta szakított veled! - hagyta figyelmen kívül Louis hozzászólását Meredith. - És akkor mi van? - kérdezett vissza Louis nyugodtan.

- Mi az, hogy akkor mi van? Soha nem lesz így rendes kapcsolatod, ha van valaki, aki mindig fontosabb! - tartott kiselőadást Meredith.

- Egyszer találni fogok valakit, aki még Jennyn is felülkerekedik majd - zárta le a beszélgetést Louis, majd megragadta a kezem, amit amúgy időközben valamiért elengedett, és húzni kezdett maga után.

Egy találni fog valakit, aki rajtam is felülkerekedik. Mit jelenthet ez?

- Letelt az egy perc – hallottam Louis hangját a másik szobából, így megráztam a fejem és megtöröltem a vizes kezem.

Mikor visszaértem az ágyhoz Louis elkapta a csuklóm és finoman maga mellé rántott az ágyra, karjával átölelte a derekam én pedig önkéntelenül a mellkasához bújtam, Louis pedig nyomott egy puszit a homlokomra.