Ahol az angyalok se járnak (Gyűrűk Ura ff.)

17. A találkozás

Denethor figyelmesen hallgatta Legolast, miközben a fiú úgy kalimpált kezeivel a térképek felett, mintha egy hadvezér lenne.

-És valószínűleg innen jönnek majd.-fejezte be a szőkeség.

-Hmmm..-hümmögött Gondor ura, mire én értetlenül felvontam a szemöldökömet-Eszerint a kisasszony még nem tud az orkokról, és a Gyűrűről.-pillantott rám.

Én csak bólintottam egyet.
-Nem, de Legolas már megemlíthette volna az üldözőinket.-kacsintottam a "vőlegényemre" .

Leggy elpirult, majd meghajolt Denethor előtt.
-Uram, nekünk mennünk kell a Bakacsin erdőbe.-mondta.

-Menjetek-intett a helytartó-és mentsétek meg Középföldét.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Legolas fehér lován, Emîrîen-en száguldottunk a pusztaságokon át.

Amikor besötétedett, egy régi várromban szálltunk meg, egy dombtetőn.

Már éppen jéglámpást készítettem volna, mikor Legolas elkapta a kezem.

-Ariadneé!-suttogta-Észrevesznek!

-Kik?-kérdeztem értetlenül.

-Ők.-mondta, és egy nem is olyan messzi pontra mutatott, ahol pár fáklya égett.

-Ezek meg kik?-kérdeztem, és megremegtem.

-Orkok.-mondta, és kihúzta a kardját, ami kéken világított. Felvette íját, és nyilait.-Ariadneé. Készülj a harcra.

-Harcra?-suttogtam, ám nem tudtam befejezni, mert egy nyíl fúródott a vállamba.

-Ááá!-kiáltottam, majd rájöttem, hogy halhatatlan vagyok, és fájdalmat is alig érzem.-Te rohadék!

Hirtelen úgy éreztem, hogy egy energiabomba robbant a gerincemen.
Egyszerre jéghideg lettem, jégkék fény vett körül, és átváltoztam egy "harcos amazonná".

Nekirontottam az első orknak, akit észrevettem. Egy tűhegyes jégcsapot küldtem a fejébe, majd belerúgtam. Aztán jöttek a következők...