Ahol az angyalok se járnak (Gyűrűk Ura ff.)

25. A két oldal harca

Sziasztok, mint látjátok, most előre írom a bevezetést. Szólok nektek: mostantól apró verseket fogok írni a fejezetek elejére, mint az író példaképem: Laeriel
Köszönöm neki, és nektek is!

A Nap lemegy, az éj leszáll,

S a két oldal harcba száll.

Melyik győz majd?

Nem tudja senki.

De az áldozatot nincs ki megmenti.

-Ariadneé.-suttogta Legolas, majd hátulról átkarolt, és belepuszilt a hajamba.-Ilyet soha többet ne csinálj. Nagyon féltelek.-pimaszul hátrafordultam, és megcsókoltam.
-Féltettél, hercegecske?-kérdeztem ajkán.-Akkor majd a harcban is félts.-
-Khmm...-egy hangot hallottam a hátam mögül. Aragorn volt az, mire elpirultam, és próbáltam nem arra gondolni, hogy mit látott.
-Ha megengeditek,-nézett rám és Legolasra-indulnánk.-
Nagyot sóhajtottam, majd bólinottam.
-Hát legyen, de előbb elrakom a cuccaimat.-Legolasra néztem egy amolyan "ezt még folytatjuk" nézéssel, majd elindultam a szobánk felé.

Mikor beléptem a szobába nagyot sóhajtottam. Aragornak is pont most kellett megjelennie! Leültem a franciaágyra, majd magam mellé idéztem pár ruhát. Hirtelen lépteket hallottam, majd ajtó nyikorgást, mire hátra fordultam. Faelnist pillantottam meg, az ajtófélfának dőlve. A Nap megvilágította alakját, mely erre fakón fényleni kezdett.
-Nocsak, nocsak.-kezdte lassan, gúnyosan-A mi hős hercegnőnk már is hazamegy?-felvontam a szemöldökömet, mire felkacagott-Ne játszd meg magad! Tudom, hogy nem bírod elviselni, hogy vannak szebbek és jobbak nálad. Csak hogy tudd,-itt közelebb lépett hozzám-én vagyok Völgyzugoly örökösnője, és Legolas eredeti menyasszonya!-
Most rajtam volt a kacagás sora.
-Ó, tényleg?-kérdeztem, még mindig kuncogva-Nos úgy érzen itt az ideje, hogy megmutassam Völgyzugoly úrnőjének, hogy vannak még csodák!-ekkor felkiáltottam, és egy szélvihar közepette átváltoztam fenséges, ám mégis legijesztőbb alakomba. Szemem hófehéren villogott, karjaim acélosan csillogtak. Ruhám most nem volt tépett, mint az ősi varázslat megidézésekor, hanem lenge, ám mégis strapabíró öltözékké lett. Hajam, a fejem körül lebegett, úgy tűnt mintha minden hajszálam az égnek meredne a bosszantó tündétől.

Faelnis ijedten hátrált, megpróbált kisurranni az ajtón, de jeget idéztem rá, amit nem lehet megtörni. Elléptem az ágy mellől, majd elkezdtem közeledni Faelnishez.
-Most meg fogsz halni, tudod?-kérdeztem sziszegve. Hirtelen kopogást hallottam, nem foglalkoztam vele. Olyan volt, mintha a gonosz énem felülkerekedne rajtam.
-Nem ölhetsz meg!-kiáltotta Faelnis kétségbeesve -Nem teheted ezt meg!-
-Ó, drága, drága Faelnis. Ez nem így működik.-vigyorogtam gonoszan, majd egy jégszilánkot küldtem a jobb vállába, mire felsikoltott.
Hirtelen viszont egy hangos csattanást hallottam, mire abbahagytam a tünde kínzását.

-Ariadneé!-Haldir kiáltott nekem, már a szobában állva. Mögötte Legolas állt, majd intett a lórieninek, mire azt hátrébb állt.
-Ariadneé.-mondta határozottan, mire rávetettem gyűlölettől izzó, fehér szemeimet.Leggy nyelt egyet, mikor megláttam szemeimet, de erőt vett magán, és tett egy lépést felém.
-Ice, figyelj. Ez nem te vagy!-mondta Haldir is, s mintha egy kicsit megenyhültem volna, mikor láttam, hogy mindenki engem próbál meggyőzni. Aztán Legolas elém lépett, karjába vont, majd megcsókolt. Gonosz énem, mint a viharos felhők egy nyári égen, úgy tűnt el belőlem.
Nem maradt más, csak a Legolas iránt érzett szerelem, és a kétségbeesés, hogy mit tettem. Ijedten néztem Legolasra, mire elmosolyodott.
-Semmi baj, a szobáért ne aggódj. Viszont Faelnist el kell vinnünk az ispotályba, hogy meggyógyítsák a sebeit.

Írói szemszög:
Lassan haladtak az ispotály felé, mivel Faelnist (aki időközben elájult) nagyon nehéz volt vinniük.
-Huhh, te szentséges Eru, hogy ez milyen hosszú egy út volt!-nyögött fel fájdalmasan Haldir, mikor már az épület előtt álltak. Legolas előrelépett, és bekopogott. Egy fiatal tünde lány nyitott ajtót, akinek kedves mosolya, és magas termete volt.
-Suliad!-köszönt a tündék nyelvén, majd mikor meglátta a sebesült Faelnist, betessékelte őket a kórterembe. Belülről a helyiség bézs és fehér színekben pompázott, s a gyógynövények illata belengte a termet. Óvatosan lefektette Faelnist egy ágyra, majd athelast nyomott a sebére.
-Fúj, mi az a növény?-kérdezte Ariadneé és elfintorodott-Borzalmas szaga van!-
-Ez athelas.-mondta a lány miközben még mindig Faelnis sebére nyomta a levelet.-A legtöbb sebet meggyógyítja.-
-Attól még büdös.-jelentette ki a jéghercegnő, és fintorogva leült az egyik székre.
-Nekünk nyugtató az illata.-magyarázta Legolas, és átölelte társa vállát-Mint nekem a te jelenléted.-
-Cuki vagy!-adott Ariadneé Legolasnak egy csókot.

-Elnézést,-kezdte a tünde lány-hogy megzavarom ezt az idilli pillanatot, de a seb nem akar gyógyulni.-
-Mi az hogy nem akar?-kérdezte felháborodva Haldir-Ez meg mit jelent?-
-Azt Haldir uram, hogy nem gyógyul be, még az athelas-tól sem.-mondta szemforgatva a magas tünde.
-Oh, várjatok csak.-mondta szinte már unottan Ariadneé és felállt. Odasétált Faelnis ágyához, majd elvett egy tőrt az egyik asztalról.
-Ice, mit akarsz azzal a tőrrel?-kérdezte aggódva Legolas, majd látva társa határozottságát, inkább elhallgatott. Ariadneé pedig lassan végighúzta a tőrt az alkarján.
-Te szent Eru!-kiáltott fel a magas-Mit csinálsz?-
-Hagyd Gonnis!-szólt rá Haldir, az össze-vissza rohangáló Gonnisra.-Tudja mit csinál.-
És Ariadneé tényleg tudta, hogy mit csinál. Hófhér, tompán fénylő vére, lassan csordogált Faelnis sebére, ami- ahol a vér érintette- begyógyult.

-Ó, te szent Eru.-suttogta Gonnis, a beforrt sebre pillantva.-Mond,-nézett föl Ariadneéra- ki vagy te?-
-A Három Birodalom örököse, Ariadneé.-felelte a lány, és ő is begyógyította saját sebét.
-Most viszont mennünk kell.-jelentette ki Haldir-Köszönjük, Gonnis. Ápold Faelnist.-
-Hé!-kiáltott Gonnis, s feléjük reppent-Mégis hova mentek?-
Haldir Legolasra nézett, majd bólintott.
-Azt sajnos nem mondhatom el mert....-Gonnis viszont már teljesen másra figyelt. Meghallott egy hangot a fejében. Ariadneé hangját, amint elmondja neki a küldetést.
-Értem!-kiáltott fel boldogan a magas.
-Mit?-kérdezte értetlenül Legolas.
-A küldetést!-felete vidáman Gonnis.
Haldir és Legolas gyanakvó arccal fordultak Ariadneé felé, mire az védekezően feltartotta a kezét.
-A gondolatmágia nem számított bele!-És amúgy is szimpi nekem a csaj.
Tette hozzá gondolatban, és Legolas fejében is, mire az elmosolyodott.
-Jól van, akkor Gonnis is jön velünk.-sóhajtott fel Haldir, mire mindenki kuncogni kezdett. A remek pillanatot, megint egy váratlan vendég zavarta meg. Egy futár volt az.
-A többiek elmentek Uram.-intézte szavait Haldirhoz, majd hozzátette-Csak önök maradtak.-
-Remek!-csapta össze kezét gúnyosan Legolas.-Most már csak négyen maradtunk.-
-A világ ellen.-tette még hozzá Ariadneé.
-Rendben van, figyeljetek, pakoljatok össze, mert reggel indulunk.-
Négyen a világ ellen. Csak.