Ahol az angyalok se járnak (Gyűrűk Ura ff.)

30. Valami közeleg

Két oldal van, egy jó és egy gonosz.

Egy személy felettük áll.

Naneth, az istennő nem haboz,

Tudja, minden rajta bukik vagy áll.

Hideg a tekintet, remeg a kéz,

Minerien, s a gonoszság lassan felemészt.

Valami közeleg, valami nagy,

Vigyázz bátorságodra, még cserbenhagy.

-Naneth?-kérdezte Legolas, majd elkomorodott-Mit csináltál Ariadneé-vel?
A lány felnevetett.
-Én ugyan nem tehettem vele semmit! Én vagyok Ariadneé!-kuncogta, majd Legolas elé lépett-Így törik meg a gyenge hercegnő, s így születik meg A Két Oldal Istennője. Ugyanaz maradtam, ugyanolyan érzésekkel, csak a képességem, a hatalmam, és a külsőm lett újjá. A Két Oldal Istennője a jóság, és a gonoszság felett uralkodik. Minden ami jó, és minden ami rossz, az én hatalmam alatt áll. Ugyanaz maradtam, csak mostmár a hercegnő helyett egy istennő, Eru lánya áll veletek szemben.-
Gonnis előrelépett, Naneth elé, majd végigmérte. Hirtelen elmosolyodott, és megölelte a meglepődött istennőt.
-Én hiszek neked.-suttogta Naneth fülébe, mire az elmosolyodott és visszaölelt.
-Gonnis.-csóválta meg a fejét Haldir, viszont egy kis idő múlva ő is a lány mellett termett.

-Én is hiszek neked.-jelentette ki mosolyogva-Legolas?-
Legolas sóhajtott egyet, majd megújult kedvese szemébe nézve kiejtette száján a lány számára a világot jelentő szót:
-Szeretlek.-mondta, majd megcsókolta társát.
-Nos, akkor induljunk is!-csapta össze két tenyerét Gonnis.
-Milyen gyorsan témát váltottál!-nevetett fel Haldir-Viszont tényleg indulhatnánk.-
Ez volt a végszó, és a csapat elindult Tóváros felé.

Három órája sétáltak hőseink a pusztában, mire besötédedett. A Nap nyugovóra tért, aranyra festve az ég alját, és a fák lombkoronáját.
-Meg kéne állnunk.- állt meg Legolas hirtelen-Esteledik, és itt ilyenkor tömérdek ork van. Verjünk tábort, holnap hajnalban újra indulunk.-
A többiek bólintottak, és lerakták táskáikat egy göcsörtös fa tövébe. Naneth felemás szeme hirtelen felcsillant.
-Indulhatunk tovább nyugodtan.-mondta izgatottan-A rossz dolgokat is uralom, szóval az egyszerű orkok nem jelentenek veszélyt, még a halál sem. Viszont a nem "természetes" úton létrehozott lényekkel nem tudok mit kezdeni.-szomorodott el.
-Semmi, baj ez is hatalmas segítség!-mondta boldogan Gonnis.

A pusztában sétálva mindneki a gondolataiba mélyedt. Lábuk alatt reccsent a száraz fű, mire felkapták fejüket. Legolas azonban megállt, és a tájat kezdte el kémlelni.
-Mi az?-kérdezte Naneth, a fiú vállára simítva kezét.
-Nézd.-mondta a herceg, és egy hegyre mutatott a távolban-A Magányos Hegy. Tölgypajzsos Thorinnal oda indultunk. Elesett.-suttogta szomorúan.
-Sajnálom.-mondta Naneth is, majd a fiú vállára hajtotta fejét, amit egy pillanat alatt fel is kapott.
-Mi az Nan?-kérdezte Gonnis, mire Naneth elmosolyodott új beceneve hallatára, ám egy pillanat alatt újra elkomolyodott.
-Rossz előérzetem van.-jelentette ki összehúzva szemeit-Valami közeleg. Valami hatalmas, ami megváltoztatja Középfölde jövőjét.-hirtelen elsápadt, keze remegni kezdett, majd egy szót kezdett el suttogni.
-Ancalagon.-

-Ancalagon?-kérdezte Gonnis remegő hangon-Az az Ancalagon, akiről annyi monda, és rege szól?-
-De őt már megölték!-kiáltotta kétségbeesett hangon Haldir-Az nem lehet hogy visszatért!-
-Most hol van?-kérdezte meglepően nyugodtan Legolas.
-Túl közel. Már a Tengert szeli.-jelentette ki Naneth, bár látszott rajta hogy fél.
-Hova akar eljutni?-kérdezte Gonnis.
Naneth egy pillanatig koncentrált, megpróbált a sárkány fejébe pillanatani.
-Minas-Tirith-be. Nem tudom, hogy mi van abban a városban, ami kell neki, de abban biztos vagyok, hogy mindent elpusztít, ami az útjába áll.
-Akkor indulunk is. Most azonnal. Van valakinek ellenvetése?-tette fel a kérdést Legolas, majd mikor látta, hogy mindenki nemlegesen megrázza a fejét, kedvese felé fordult.
-Valamilyen módon el tudsz minket juttatni Minas-Tirith-be?-
A lány egy pillanatra elgondolkozott, lehetőségeket keresve az elméjébe, majd szánakozva felpillantott.
-Sajnos még nem ismertem ki erőm egészét, így nem tudok minden képességemről. Sajnos gyalog kell eljutnunk a városba.-

Csapatunk újra útnak indult, s a Nap fénye elérte a horizontot, mire megpillantották a Királyok Városát.
Sietve indultak meg a hegy felé, majd ugyanolyan gyorsan torpantak meg a hatalmas kapu előtt.
-Nos?-kérdezte idegesen Haldir-Bemegyünk még ma?-
Naneth előrelépett, majd öklével kétszer rácsapott a kemény fára.
Hirtelen kinyílt a kapu, s a csapat megpillantott egy gyanakvó tekintetű, öregembert.
-Mit keres itt Őfelsége, két tünde, és-mérte végig Naneth-t nem túl bizakodóan- egy ismeretlen vándor itt, Minas-Tirith-ben?-
-Nem vagyok vándor!-csattant fel Naneth- Naneth Vanima vagyok, A Két Oldal Istennője!-
-Nyugodj meg meleth-nîn. -nyugtatta Legolas kedvesét- Elessarhoz, Gondor királyához jöttünk, hogy híreket hozzunk egy Középföldét fenyegető veszélyről.-
Az öreg felvonta szemöldökét, majd megadóan bólintott, és szélesebbre tárta az ajtót, hogy hőseink beférjenek rajta.
-Legyenek üdvözölve itt, Minas-Tirith-ben!- mondta ünnepélyesen.

Hőseink egyre gyorsabban szelték az utcákat, minnél rövidebb utat keresve.
Hirtelen megpillantották az óriási palota kapuját.
Mintha az életük múlna rajta, olyan gyorsan törtek be a palotába, így magukra hívva minden őr, s a király figyelmét.
Naneth meghajolt.
-Naneth Vanima vagyok.-mondta tettetett nyugalommal-Azért jöttünk, hogy elmondjuk mi közeleg.-