Ahol az angyalok se járnak (Gyűrűk Ura ff.)

27. Rohan

Suliad, tündefalataim, sorry a bénább részért! De azért remélem élvezni fogjátok.
Xoxo
Mesy

Eltűnik Mória sötét mélysége,

Eltűnik csapatunk halál félelme.

De az elveszett hőst nem találják,

S örülnek hogy máshol épségben látják.

Így hát, Rohan hős népénél szállnak,

S tiszteletet adnak, a lovaskirálynak.

A kísérteties, lebegő alak, hirtelen leszállt a kőre, és fényesség övezte arcát a két halálra vált tündére emelte. Úgy tűnt, mintha elmosolyodna, bár a fehér fény miatt ezt nem lehetett megállapítani. Legolas közelebb lépett az alakhoz, ám amikor megpillantotta arcát, ijedten hátrahőkölt.
-Ariadneé?-lehelte megdöbbenve.
A lány közelebb lépett Legolashoz, majd az arcára simította a kezét. A fény, amely eddig keretezte arcát, eltűnt, s előbukkant a gyönyörű, mosolygó Ariadneé.
-Meleth-nîn. -suttogta, és megcsókolta a fiú arcát.
-Azt hittük, meghaltál.-lépett oda Haldir is.
A lány elmosolyodott, majd szólásra nyitotta telt ajkait.
-Drága Haldir, hiszen halhatatlan vagyok!-felnevetett, hangja, mint a csengő varázslatos muzsikája, úgy töltötte be a sötét tárnát.

-Ariadneé-kezdte Legolas és Haldirra pillantott-,Gonnis leesett. Elragadta őt
Morgoth sötét teremtménye.-
-Nyugodjatok meg, Gonnis jól van.-mondta a hercegnő, és mosolyogva lepillantott a mélybe.
-Micsoda?-kérdezték a tündék egyszerre.
-Nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges, de a mi Gonnisunk valami Edorasban van. Láttam őt. Higyjétek el, jó kezekben van.-mondta mosolyogva, és egy értetlen fintor is felkúszott faragott istennő arcára.
Haldir ajkát egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el, majd hirtelen felkapta a fejét.
-Akkor mi most hogy is megyünk el érte? Nem tudunk eljutni Edorasba!-
-Ariadneének biztos van valami terve.-mondta Legolas bizakodóan, majd szerelmére pillantott.
-Persze hogy van!-lelkesült be a lány, majd magához húzta a harcosokat, és belekezdett "stratégiájába".
-Szóval. Le semmiképpen sem mehetünk le, mert láttam, hogy mennyi ork van ott. Előre se mehetünk, mert a trollok fognak minket megölni. Hátra ne menjünk, mert akkor visszafordulunk. Így hát mi maradt?-nézett körbe vigyorogva a társaságon, majd meg sem várva a válaszukat, belelkesülve kimondta tervét-Hát persze, hogy felülről megyünk ki!-
-Azt mégis hogyan Ice?-kérdezte Haldir, majd nem túl bizakodóan felpillantott a repedezett, magas mennyezetre.
-Mivel tudok repülni, fel tudom magunkat vinni. Az, hogy hogy törjük át a hegyet, legyen az én kis titkom.-édesen kuncogott egyet, majd elindult, a tárna közepe felé. Mikor látta, hogy a többiek nem jönnek utána, megpördült, majd elmosolyodott.
-Ha még ma ki akartok jutni innen, akkor gyertek!-csilingelte, elhúzva az utolsó szótagot.

Legolas és Haldir értetlenül összenéztek, majd megvonták a vállukat, egy amolyan "ki érti ezt a lányt" nézéssel, és a kuncogó hercegnő után mentek.
Ariadneé a tárna közepére vezette őket, ahol feléjük fordult.
-Nos, itt is vagyunk. A ti feladatotok csak annyi, hogy felrepültök velem oda.-mutatott a mennyezet tetejéhez közeli kis kiszögellésre-Onnastól majd én mindent intézek.- a tündék bólintottak, majd megfogták a lány kezét. Lassan repültek felfelé, és mikor elérték a kiszögellést, kecsesen leléptek a hideg kőre. Legolas egy pillanatra magához húzta szerelmét, és megcsókolta.
-Vigyázz magadra meleth-nîn. -suttogta Ariadneé fülébe.
Ariadneé elmosolyodott, majd felröppent a mennyezethez.
Mikor elérte a dohos plafont, kezét az ősi kövekre helyezte, majd várt. Pár másodperc múlva, Legolasék azt vették észre, hogy egy, egyre növekvő jégfolt jelenik meg a lány keze nyomán. Ahol pedig jég van, ott a  rombolás is fellelhető. Éppen így volt ez, ugyanis a jég érintette terület repedezni, majd bomlani kezdett, ám elég furcsán. A kör növekedése megállt, és ahol megmaradt a jég, egy felfele vezető alagút jelent meg. Sajnos nem látták az alagút végét, de egy kis derengés észre vehettek.

Ariadneé, mint aki jól végezte dolgát, elmosolyodott, majd leszállt a tündékhez, hogy felsegítse őket a kijárathoz. Mikor észrevette társai megdöbbent arcát, jóízűen felnevetett, majd szólásra nyitotta telt ajkait.
-Tudom, tudom most meglepődtetek, de azt jegyezzétek meg: ahol jég van, ott a rombolás is fellelhető.-
Haldir is végre felpillantott, ám amint felemelte fejét, egy hópehely esett homlokára, majd azonnal el is olvadt.
-Itt esik a hó?!-kérdezte döbbenten a szőke, miközben a cseppnyi vizet törölte le arcáról.
-Itt nem eshet, Haldir. Valószínűleg egy hegy alatt vagyunk.-torkollta le Legolas.
Ariadneé sürgetően nézett a két tündére, majd kezével intett, hogy menjenek. A két harcos megfogta a hercegnő kezét, majd felröppentek.
Egy magas, havas hegy csúcsán értek földet, ahonnan messze el lehetett látni Középföldére. Legolas körülnézett, majd egy napos dombvidéknél álltak meg gyönyörű szemei.
-Rohan.-mondta halkan, majd intett a többieknek, hogy jöjjenek oda.

Ariadneé szemszöge:

Odamentem Leggy mellé, és lepillantottam a hegy tetejéről. A kilátás valami fantasztikus volt!
Egy lankás vidék tárult a szemem elé, amelyen fellelhető volt több kis város is.
-Ez lenne Rohan?-kérdeztem ámuldozva.
-Igen meleth-nîn.-mondta Legolas majd felém fordult-A lovaskirály országa.-
Bólintottam, majd most Haldirra néztem.
-Na Lórienke, van valami ötleted, hogy hogy menjünk le?-kérdeztem kuncogva. Ő csak megforgatta szemeit erre, majd elgondolkozott. Néhány perc elteltével aztán felcsillant a szeme, és büszkén nézett körbe.
-Igen Ice, van egy ötletem!-mondta izgatottan, mire mi sürgetően néztünk rá.
-Hát Ice, te el tudnál teleportálni minket, és akkor pár pillanat alatt ott lehetnénk.-mondta ki egy szuszra.
-Oh,-mondtam meglepetten-erre nem is gondoltam!-

Írói szemszög:

A két tünde megfogta a hercegnő kezét, majd várták, hogy a teleportálás beszippantsa őket. Hamarosan el is jött az ismerős érzés, és pár pillanat múlva, már Edoras kapujánál álltak.
Legolas bekiáltott a hatalmas fa kapun, majd hátrébb lépett, mikor nyílni látta azt.
Az őr, mikor meglátta Legolast és Haldirt, kikerekedett szemekkel hajolt meg, majd nem túl bizakodó pillantását Ariadneéra vetette.
-Isten hozott titeket, itt Edorasban!-mondta ünnepélyes hangon, majd kinyitotta a csapatnak a kaput.
Hőseink beléptek, és egyből a palota felé igyekeztek.
Mikor felmentek a lépcsőn, biccentettek az őröknek, mire azok közelebb léptek.
-Fegyverben nem engedhetünk titeket Ëomer király elé.-mondta az egyik díszes ruhájú őr, majd társai is mellé léptek, és karjukat nyújtották a fegyvereknek.

A két tünde nagy nehezen búcsút vett fegyvereiktől, ám amikor Ariadneétől is kérték felháborodottan pislantott.
-Tőlem? Mégis miért vennék el tőlem Ashrilt?-sipította magából kikelve, és díszes kardja markolatát szorongatta.
-Nyugi Ice, add oda. Nem lesz semmi baj.-nyugtatta meg szerelmét Legolas.
Ariadneé, végül hosszas unszolás árán odaadta a kardját az egyik őrnek.
Mikor a többi fegyverét is kérték, gúnyosan elmosolyodott, majd felemelte egyik kezét, mire egy jéggömb keletkezett ujjai között. Az őrök ijedten hátráltak, mire a lány felnevetett.

-Én nem harcolok.-mondta nyugodtan, ám mégis komolyan-Én varázsolok.-
-Gyere Ice, inkább menjünk.-ragadta karon Legolas társát, majd együtt beléptek az Aranycsarnokba.
A csarnokot két oldalt oszlopok szegélyezték, amik között asztalok és padok voltak. Középen egy régi tűzhely-szerűség volt, a terem végén pedig egy öreg, magas trón állt.
A trónon ülő alak összehúzta mélyen ülő szemeit a látogatók sziluettjére, de amikor meglátta arcukat, elmosolyodott, és felállt ültéből.
-Isten hozott titeket, Középfölde megmentői!-