Ahol az angyalok se járnak (Gyűrűk Ura ff.)

23. Lothlórienben

Legolas lemászott a fáról, majd elégedetten nézett rám.
-Ügyes vagy Ariadn...-nem tudta befejezni, mert egy csókkal beléfojtottam a szót. Egy darabig még csókolóztunk, majd elváltunk. Legolas rámmosolygott, majd a lovára pattant, és intett, hogy én is üljek fel a lovam nyergébe. Felpattantam, majd lassan elindultunk az erdőbe. A táj, amit bejártunk, elképesztő volt. A fák vaskosak, és magasak, a talaj puha, és zöld volt. Mindenhol vidám madárcsicsergést hallottunk, mintha a nazgûlos jelenet meg sem történt volna.

Legolas hirtelen megállt, majd mikor kérdőn néztem rá, elmosolyodott, és szólásra nyitotta tökéletes száját.
-Ez az Aranyerdő határa.-itt elnézett a vállam fölött, majd mikor már hosszabb ideig nézte azt a valamit, én is megfordítottam lovamat. Patája halkan puffant a mohában. Egy tünde csapatot vettem észre, kik között volt pár íjász. A csapatot egy szőke tünde férfi vezette. Ruhája látszólag, drága, ritka selyemből készült, s mivel én nagyon jól tudok tájékozódni az anyagok világában, megállapítottam, hogy van benne sodort aranyszál is.

-Üdvözöllek Thranduil fia, Legolas, itt Lórienben.-mondta a szőke, majd Legolasról rám vezette tekintetét.-És a hölgy kicsoda, ha szabad kérdeznem? Látom, nem tünde.-
-Nem, nem vagyok tünde.-mondtam, és az államat egy kicsit feljebb emeltem.-A Három Birodalom örököse, Ariadneé de Saint Sevrin hercegnő, és Legolas párja vagyok. Önben kit tisztelhetek?-kérdeztem, szemöldökömet picit felhúzva.
-Á!-kiáltott meglepetten a szőke.-Én Haldír vagyok. Úrnőm, a Fák Úrnője, már vár benneteket. Kövessetek.-

Haldír, egy gyönyörű, város szerűségbe vezetett minket. Gondoltam, ez maga Lórien. Hát, jól gondoltam. Haldír megállt egy hatalmas épület előtt, melyet sejtelmesen bevilágítottak az út szélén elhelyezett lámpák. Én csak ott tátogtam, viszont Legolas szinte már unottan nézte az eléje tárulkozó tájat. Elfintorodtam Leggy arcán, majd mikor láttam, hogy mosolyog, kuncogni kezdtem. Hirtelen észrevettem, hogy mindenki egy irányba néz, és arra a következtetésre jutottam, hogy jobb lenne, ha én is arrafelé néznék.

Megfordultam, és megpillantottam egy ragyogó fényességű, tünde párt. A nőnek hosszú, ezüstszőke haja volt, fején finom, ezüst diadém pihent, ruhája buggyos, lenge ruhadarab volt. A férfinek vállig érő, szőke haja volt, s fején neki is ott figyelt a diadém, jelezve nemesi mivoltát. A nő kedvesen rámnézett, majd közelebb lépett hozzám, és  kezét az arcomra simította.
-Légy üdvözölve Ariadneé.-mondta halkan.

Hirtelen puha lábak futását, hallottam. Azonnal oda fordultam, és megláttam egy barna hajú tündenőt, aki futva közeledett felénk. Mikor meglátta Legolast elmosolyodott, és csábosan megrebegtette a szempilláit. Legolas elfintorodott, majd -hogy érzékeltesse a tündével, hogy neki párja van- közelebb húzott magához a derekamnál fogva, mire én adtam neki egy csókot. A nőcske végre rámnézett, végigmért majd elfintorodott.

-Khmmm...-köhintett valaki a hátunk mögött. A tünde úr volt az, akit -mint később megtudtam- Celebornnak hívtak.
-Faelnis, ha már megzavartad a beszélgetésünket-mondta Celeborn komolyan, és látszott rajta, hogy nem szívleli a tündét.-Mondd el miért jöttél, és távozz.
Faelnis vetett rám még egy komor pillantást, majd Legolasra vezette tekintetét.
-Legolasnak érkezett levele, és úgy gondoltam, hogy tőlem szeretné átvenni. A levél a szobámban van, gyere Legolas, odaadom neked.-gúnyosan elmosolyodott, mire Leggy megrökönyödött pillantást vetett rá.

-Micsoda??-kérdezte felháborodottan. -Miből gondolod, hogy pont tőled akarom átvenni? Inkább egy barlangi trolltól. Pfff....-erre most rajtam volt a gúnyos mosolygás sora, megvető pillantást vetettem a porig alázott Faelnisre, jeges tekintetemmel szinte felnyársaltam.
-Hallottad Faelnis!-mondtam neki.-Meg aztán úgyis tudom hogy nálad van az a levél. Csak azért akartad elrejteni, hogy Leggy a szobádba menjen!-süvöltöttem, mire hideg szél kerekedett a semmiből. Legolas egy csókkal lenyugtatott, majd Faelnisre mutatott, és kinyújtotta a tenyerét.
-A. Levelet. Most.-mondta ellentmondást nem tűrően.

Faelnis nagy nehezen, fintorogva odaadta a levelet Legolasnak, majd sietősen elment. Galadriel kedvesen mosolygott rám.
-Pihenjetek. Bizonyára kifárasztott benneteket a sok fáradalom.-majd büszke tekintettel körbenézett birodalmában.-Ma éjjel biztonságban lesztek.