Tornádó

6. |IGAZSÁG SZERINT|

"Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal."

-Jimin, kelj fel! Jimin hat óra, mindjárt itt lesz apukád!- éreztem az oldalamon Jungkook kezeit, melyek végig simították a bőrömet. Érintésétől bizsergett az érintett terület, amely kellemes érzést váltott ki belőlem.

Apa hamarosan megérkezik és nekünk addigra fel kell szívódnunk. Főleg Jungkooknak, mert ha apa megtudja, hogy itt aludt borzalmas dolgok következnének. Anya viszont más. Ő sokkal megértőbb, tudom, hogy azt is elfogadná, ha kiderülne, hogy vonzódom a fiúkhoz, pontosabban egy fiúhoz. De nem fogom neki elmondani, mert bűntudata lenne, egyfelől apa miatt, hiszen én neki nem mondtam el, egyfelől miattam, mert mindig azon izgulna, hogy ne szólja el magát. Anyát mindig is az érdekelte, hogy boldog legyek, mindegy, hogy mi okozza azt, csak ha rám néz egy magabiztos, kiegyensúlyozott fiút lásson. De apa folytonos nyaggatása és erőszakossága már évekkel ezelőtt kiűzte belőlem az önbizalmat, és az egyetértést magammal. De ezen ellen senki sem tehet semmit, egyedül apa. De ő nem fog. Neki az a fontos, hogy tanuljak jól és semmi egyéb más. Barátok, szerelem, kalandok, neki ezek csak mellékutak. Talán emiatt is van az, hogy nem bírok dönteni arról, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Egyfelől ott van apa véleménye, ott van anyáé, de hogy én mit akarok az valahogy mindenki figyelmét elkerüli, még az én figyelmemet is.

-Jól van, jól van, már fent vagyok.-böktem oldalba, mire felnevetett.

-Ezt ne csináld még egyszer, mert csikis vagyok, nagyjából mindenhol.- osztotta ki a parancsot. Pedig ezzel csak azt érte el, hogy egy perverz mosolyt villantsak, és leteperjem. Így már Jungkookon ülve én voltam a főnök, ő pedig az áldozat. Csikizni kezdtem, mire ő nevető görcsöt kapott.

-Jimiiiiiinnnn... Ne elééhhgg!!!- nevetése csak még jobban arra késztetett, hogy erőteljesebben kínozzam. Már csak azért is mert imádom ahogy nevet. Nincs benne megjátszás, nincs benne színészet, megéli a pillanatot. Ezt imádom benne.

Kezeit hirtelen a karomra tette, és egy erőteljes mozdulattal maga alá gyűrt.

-Most én jövök!

Csókolgatni kezdte a nyakamat, majd a számat kényeztette tökéletes ajkaival. Hátam ívbe feszült, ahogy testünk összesimult. Derekára helyeztem kezeimet, és közelebb húztam magamhoz ezzel bejutást adva a mélyebb csókba. Kezei a hasamon pihentek, éreztem, hogy imádja ahogy a szerinte kockás hasam izmait érezheti a pólómon keresztül. Fenekébe belemarkolva nyögött egyet, ezzel a vágyat egyre csak fokozva bennem.

-Jimin, gyertek reggelizni, mindjárt hét óra!- hallottam meg anya hangját, mire mi egy gyors lendülettel lepattantunk egymásról.

-Miért kell, hogy mindig megzavarjon valami?- öltözött fel Jungkook a szoba közepén.

Eszemben sem volt nekiállni öltözni, hiszen Jungkook látványa valahogy jobban érdekelt a ruháknál. Izmos háta megfeszült, ahogy magára húzta fekete pólóját. Mikor a nadrágját vette fel sajnos abba kellett hagynom a gyönyörködést, és fel kellett öltöznöm.

-Hé segíts, beakadt a sliccem.- ragadott vállon. Épp a pólómmal voltam elfoglalva, így Jungkook ismét rálátást kapott az általa elképzelt kocka hasamra. Farmerja tökéletesen passzolt az izmos lábaira, azonban fekete alsónadrágja egy kisebb hormonrendszeri sokkot okozott nekem. Remegő kézzel nyúltam a beszorult cipzárhoz, melynek érintésekor végig futott rajtam a hideg. Rángatni kezdtem, de a cipzár nem mozdult. Utolsó próbálkozásra sikert arattam, de a kezem hozzáért az alsónadrágjához, így egy csak egyetlen pillanatra is de éreztem Őt. Jungkook kielégült sóhajtással köszönte meg a segítségemet, miközben én zavaromban a nadrágomat fordítva húztam fel.