Tornádó

8. |NAGY KÉRDÉS|

"Minden, amit teszünk visszahat ránk. Amikor befolyást gyakorlunk egy helyzetre, önmagunkat is megváltoztatjuk."

Megint egy új nap virrad. Jungkook lakásán, az ő ágyában ébredek fel, ami olyan érzéseket vált ki belőlem, amit sosem gondoltam volna. A számomra legfontosabb személy még az igazak álmát aludja, így ugyan azt teszem, amit este is. Gyönyörködöm benne, és próbálom felfogni, hogy lehet az életem része. Szeme mozogni kezdenek, ezzel tudatva felém, hogy hamarosan felébred.

-Jó reggelt!- simogattam meg arcát, amit ő egy aranyos mosollyal díjazott.

-Mióta nézel?- nevetett.

-Egy pár órája, semmiség...- mosolyogtam.

-Ajj, Jimin nem kéne ilyenekre pazarolnod az idődet.

-Ez nem pazarlás, szeretek szép emberekben gyönyörködni.- suttogtam, mintha egy hatalmas titkot bíztam volna Jungkookra.

Azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy én hoztam zavarba őt, és nem fordítva. Mindenesetre tetszett a szituáció. Ahogy Jungkook elpirul, és próbálja kerülni velem a szemkontaktust, amitől még jobban nevetnem kell.

-Imádom amikor nevetsz.- húzott a karjai közé, és egy erős csókot nyomott az arcomra.

Ezeket a pillanatokat sosem fogom elfelejteni, mindig eszembe fognak jutni, és kiskapuk lesznek a rossz napokon.

-Haza kéne menned, még mielőtt apukád várna otthon.- simogatta meg a felkaromat.

-Jungkook, előbb utóbb el kell mondanunk neki.-simítottam végig hüvelykujjammal piros pozsgás ajkait.

-Én is tudom. De ez nem rajtam múlik, én már az elején el akartam mondani neki, de miattad nem tettem.

-Miattam?

-Féltem, hogy elveszítelek már az elején. Általában ilyenkor az apukák kezelik nehezebben a helyzetet.-beszélt a plafon irányába.

-Honnan tudsz erről?

Jungkook a kérdésemet meg sem hallva felpattant az ágyból, és a konyhába ment. Tehát titkol valamit. Nagyon rosszul esik, hogy nem mond el pár dolgot, de nem akarom letámadni, mert abból semmi jó nem következne. Inkább várok, hátha egyszer meg fog nyílni nekem. Kimentem utána a konyhába, ahol éppen tányérokat vett a pultból. Kezeimet gyengéden a dereka köré fontam és közel húztam magamhoz. Végig simítottam izmos hasán pici kezeimmel. Hirtelen megfordult és az ajkaimra tapadt, és rögtön elmélyítette a csókot.

-Gyere, együnk!- húzott az asztalhoz.

-Ha akarod haza vihetlek.

-Nem kell, most jól fog esni egy kis séta. De köszönöm Jungkook.

Szombat reggel van, a városban ilyenkor alig egy két embert lehet látni, autókból is kevés van az utakon. Nem hallgattam semmit, szerettem volna egy kicsit a természettel együtt lélegezni, és gondolkodni. Mostanában annyi minden történt, és sok mindent át kell gondolnom. Ott van Jungkook, aki mellett azt érzem, hogy végre teljes az életem. Azonban még nem vagyunk együtt, hiszen nincs kimondva, és attól még, hogy ennyire szeretjük egymást, ő sem és én sem tudjuk, hogy reagálna a környezetünk a kapcsolatunkra. Hamarosan itt az ideje annak is, hogy eldöntsem mivel akarok foglalkozni, és hiába, de ez egy nagyon fontos momentuma lesz az életemnek. Lisa balesetet szenvedett, és mellette kell lennem, mert hiába nem mutatja tudom, hogy nehezen viseli ezt az egészet. És ő a legjobb barátom, és nem fogom elveszíteni. Nem fogom hagyni senkinek, hogy ez a kapcsolat tönkre mennyen. Jó lenne, ha apával is rendeződne a kapcsolatom, és meg kell értetnem vele, hogy nem neki, hanem nekem kell döntenem a saját sorsomról. Tizenhét éves vagyok és nem járok sehova, nem járok bulizni, nem találkozol senkivel. Eljárok a suliba és haza, és igenis többet akarok. Fiatal vagyok és szeretném a saját bőrömön megtapasztalni az élet jó és rossz oldalát. Nem lehetek mindig a mintagyerek, aki a szüleitől függ. Igen ők tartanak el, igen szeretem őket, mindennél jobban. De az élet egy hullámvasút, ami egyszer fent van és egyszer lent, de ettől izgalmas az egész. Nem lesznek mindig mellettem a szüleim, de ettől még jogom van fiatalnak lenni. Attól is félek, hogy Jungkookkal mi lesz ezek után. Felnőtt férfi, aki majd gyerekeket szeretne egyszer, de én ezt nem fogom tudni megadni neki. Igaz, hogy még nagyon friss a kapcsolatunk, de nem akarom, hogy egyhamar vége legyen. Nekem egy élet nem lenne elég Jungkookkal, és már most érzem, hogy egy részem örökké az övé lesz.