Tornádó

7. |GYENGESÉG|

"A félelem minden más dolognál előbb születik."

Hajnali hat óra van, de én már az utcán sétálok a fülhallgatóval a fülemben. Eldöntöttem, hogy elmegyek Lisához reggel, mert délután nem lesz időm meglátogatni. Ma van Jungkook apjának tárgyalása, és ez aggaszt egy kicsit. Féltettem Jungkookat, mert tudom, hogy mennyire nehéz lesz neki újra látni azt az embert, aki elvette az édesanyja életét. Bele sem merek gondolni mit érezhet. Mintha elevenen megnyúznának valakit. Ilyenkor jutnak eszembe azok a pillanatok, amikor egy matek dolgozat miatt az egész osztály problémázott. Hatalmas negatívum az életükben, hogy több anyagból írunk, és nehéz feladatok is szerepelnek a dolgozat papíron. Vagy a tipikus probléma a lányok körében, hogy nem tudja kiverni a fejéből a fiút, aki tetszik neki. Ezeket tartják borzalmasan nagy problémának, holott, ezek azok a dolgok, amit mindenki irigyel, akinek nagyobb negatívum van jelen az életében. Volt, hogy napokig ezt kellett hallgatnom az iskolában, és már undorom volt az emberektől, és a „hatalmas" problémáiktól. Mit tennének, ha nagyobb gondokkal küszködének? Fogalmuk sincs mit jelent az igazi probléma. A szívem szakad meg, hogy Jungkooknak át kell élnie ezeket a borzalmas napokat. Hiába tagadja még most is minden nap beleszakad a szíve ebbe a hatalmas teherbe. Ezt sosem fogja elfelejteni, vagy elrejteni magában. Mindig ott lesz a tudat a fejében, és a repedés a szívében.

07:30

Az osztályba beérve leültem a szokásos helyemre, és elővettem a házit, hogy átnézhessem. Lisa hála Istennek sokkal jobban van. Az orvosok szerint nagyon erős lány, és a felépülése akár rövidülhet is. Mindig is csodáltam, hogy a problémái ellenére is mindig a boldog énjét tudta mutatni, és sosem panaszkodott, ha nem kérdeztem mi a baj. Mindketten ilyenek vagyunk, nem szeretjük kiteregetni a problémáinkat.

Küldtem Jungkooknak egy SMS-t, hogy tudjam, hogy van.

Én: Jó reggelt. Hogy vagy?

JK: Szia Jimin! Megvagyok. Arra mi a helyzet?

Én: Minden rendben, voltam reggel Lisánál és már sokkal jobban van.

JK: Ennek örülök. Nagyon erős lány.

Furcsáltam, hogy ennyire szűkszavú. Remélem nem csinál semmi meggondolatlan dolgot.

Én: Jungkook, nagyon izgulsz?

JK: Azt hittem jobban fogok, de nem izgulok annyira. De ne is beszéljünk erről. Háromra érted megyek, és nálam átöltözünk rendben?

Én: Oké, akkor majd találkozunk. Megyek mert becsengettek.

JK: Menny csak! Szeretlek Jimin!

Én: Szeretlek!

Suli után siettem haza, hogy minél előbb meg tudjam tanulni a másnapi tanulnivalót, hiszen Jungkook háromra értem jön. Tanulásnak nem nevezném, amit műveltem inkább csak átolvastam az anyagokat. Amikor valami fontos dolog van, akkor sosem tudok úgy koncentrálni ahogy kéne. Kerestem valami ruhát, ami elfogadható egy bírósági tárgyaláson. Egy sötét farmert, egy fekete inget és egy fekete zakót tuszkoltam bele a táskámba. A célnak megfelel. Gyorsan elmentem lefürdeni, és hajat is mostam, hogy frissen és tisztán támogassam Jungkookat. Három óra után pár perccel megjelent a királykék Audi a ház előtt, én pedig siettem le a lépcsőn, magamra húztam a fekete cipőmet, és kisiettem az autóhoz. Mikor beszálltam Jungkook erős tekintetével találtam szembe magam. Nem is látszott rajta, hogy egy órán belül találkozni fog az apjával, aki meggyilkolta az anyukáját. Nem értettem, hogy lehet ennyire erős és határozott ilyenkor. A kocsiban végig beszélgettünk, és szinte már el is felejtettem, hogy miért megyek hozzá. Nem volt depressziós hangulat, sem sírás, semmi.