Tornádó

27. |KEZDŐDIK|

„A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond."

Az első reggel az új otthonunkban, ami kifejezetten megnyugtató érzéssel tölt el. Jungkook is velem aludt az első éjjel, amiből a végére nem csak alvás lett, ennek ellenére, az első éjszaka szép emlékkel marad a fejemben. Sajnos az iskolai igazolásom a mai napra már nem érvényes ezért, be kell mennem a tanításra, de végül is nem rossz érzésekkel keltem fel a szokottnál korábban. Már kellően izgatott vagyok, hiszen a verseny ezen a héten lesz, így a próbák már sűrűsödni kezdtek, és úgy döntöttem minden nap gyakorolni fogok. Sajnos nem lehet ott velem állandóan Jungkook hiszen rajtam kívül más fellépő is lesz, de én egyedül is tudok gyakorolni, hiszen a koreográfia már a fejemben van, csak tökéletesítenem kell a mozdulatsorozatokat.

Ügyelve, hogy ne ébresszem fel a mellettem szuszogó szerelmemet keltem ki az ágyból és mentem ki a konyhába. Anya már a tűzhelynél állt és éppen a reggelit készítette. Valamiért ez a látvány kellemes érzést váltott ki a mellkasomból, amely melegségként járta át lényemet.

-Jó reggelt Anya!- köszöntöttem egy puszival.

-Neked is. Épp időben jöttél, most lettem kész a reggelivel, gyere, ülj le.

Helyet foglaltam az étkező asztalnál, majd nekikezdtem a reggelimnek, ami valami eszméletlen jól nézett ki. Közben anyán járt a tekintetem, aki szinte állandóan a lakást bámulta, szemei állandóan a környezetet tanulmányozta.

-Remekül összehoztátok a lakást. Valami gyönyörű lett. Nagyon jó párost alkottok ti ketten.

Nos, igen, valóban jó párost alkotunk, a gond csak az, hogy egy kapcsolatban bizalomnak is kell lennie, amit én teljes mértékben megszegtem. Az, hogy titkolózok Jungkook előtt ráadásul a saját életéről az megbocsájthatatlan. Hiába tagadom, mindig ott motoszkál a fejemben ez a gondolatfoszlány, és nem kerülhetem el, hogy egyszer kiderül az, ami lehet, hogy a kapcsolatunk végét fogja jelenteni. Félek, de nem kerülhetem el, hogy eltitkoljam Jungkook elől azt, amit joga van tudni.

-Jimin...- zavarta meg gondolatmenetem anya.

-Minden rendben?- Itt beszélek neked tíz perce, te meg csak piszkálod a reggelid.

-Ne haragudj, csak elgondolkodtam...

-Látom, hogy van valami, ha baj van, tudod, hogy rám számíthatsz.-tette kezét alkaromra, ezzel tudatosítva, hogy neki bármit elmondhatok. De ezt most nem kötöm az orrára.

-Nincs semmi baj anya, csak a versenyen gondolkodtam.

-Már megint itt tartunk? Még mindig kételkedsz a tehetségedben?

-Nem dehogyis, azt hiszem... Csak izgulok, de ez normális.

-Nos igen, egy kis egészséges izgulás nem árt.

***

Suli után nem mentem haza, de próbálni sem akartam. Azt hiszem itt az ideje végére járni a dolgoknak. El kell mennem Mr. Jeon-hoz és ki kell derítenem mégis mi, folyik itt, és talán segíteni is tud, hogy mégis hogy közöljem a tényeket Jungkooknak.

Busszal mentem a börtönig, mert sétálva maximum estére értem volna oda. Az épület elé érve furcsa érzés kezdett kavarogni bennem, valami megváltozott itt, de nem tudom mi. Megmondom őszintén, hogy kellemetlen érzések keringtek körülöttem. Talán a levegőben változott meg valami, de határozottan féltem, amikor beléptem a hófehér épületbe. A recepciónál a szokásos hölgy várt rám. Szemében semmilyen érzelmet nem tudtam kivenni, valószínűleg engem sem ismert fel, amin nem csodálkozok, hiszen rengeteg ember megfordul itt, nem hiszem, hogy pont az én arcomat jegyezné meg.