Tornádó

10. |BARÁTI KAPOCS|

„A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk, ami van, és nem arra, ami hiányzik."

Egy újabb hét kezdődik, újabb történésekkel, új lehetőségekkel és egy újabb hét Jungkookal. Ma végre elmondjuk Lisának, hogy együtt vagyunk, ami hihetetlenül jó érzést vált ki bennem. Ég a mellkasom akárhányszor rá gondolok, és olyan mintha ez az energia szétterülne és behálózná a testemet, keresztül a szerveimen, az érrendszeremen, a tudatómon és a szívemben teljesedne ki. Elképesztően kellemes érzés. És az csak tetőzi az egészet, hogy Jungkook viszonozza az érzelmeimet.

Lassan kikelek a puha és biztonságot nyújtó, testemtől még meleg ágyamból. Reggeli szokásos teendőimet során próbáltam megfogalmazni magamban, hogy mégis, hogyan fogom elmondani Lisának az igazat. Izgulok, de ez jó fajta izgatottság, és végre beszélhetek valakivel komolyabban is erről, mert anya hiába tudja, vele nem fogom az intim dolgokat megbeszélni, mert mint minden gyereknek, nekem is ciki lenne.

Iskolai könyveimmel nehezített táskámat magamra kapva megyek le a konyhába, ahol papa vár rám.

-Jó reggelt!- köszöntött, miközben a reggeli kávéját öntötte ki a kedvenc foci csapatának címerével ellátott bögréjébe.

-Neked is Papa!- mosolyogtam rá. Mi sosem öleljük meg egymást, vagy adunk egymásnak esetleg puszit. A mi testi kapcsolatunk a kézfogásnál kifullad. Viszont a kézfogása sok mindent elárul róla, mint általában mindenkiről. Határozott, és kellően erős a kézfogása, ami fedi a valóságot is. Apa egy magabiztos, határozott férfi, és tiszteletet érdemel. Az ingatlanos munkatársai közül neki vannak a legjobb ügyfelei, és ő adja el a legtöbb ingatlant, a legjobb árakon. Ha valaki, akkor ő tud bánni a szavakkal, és a gesztikulálása minden téren tökéletesre van fejlesztve. Ha nem tudnám, hogy nem politikusnak gondolnám. Apa mindig is egy példa volt számomra, bár sokszor a Pokolba kívántam, amiért ő akarja iránytani az életemet. De nem lépek fel ellene, mert ő az Apám, aki eltart. Talán majd egyszer leülök és megbeszélem vele ezt az egészet.

-Ma később jövök haza, mert meglátogatom Lisát.- említettem neki a mai programot egy kicsit szorongva.

-Anyád mondta mi történt, hogy van?- jött a váratlan kérdés.

-Már jobban, az orvosok szerint teljesen rendbe jöhet, de most egy hónap fekvőgipsze van, aztán majd a gyógytorna segít neki a felépülésben.

-Üzenem, hogy jobbulást! Most megyek, mert fontos vendégem lesz. Remélem egy újabb vevővel van dolgom. Szervusz Jimin!

Azzal zakóját magára kapva elviharzott. Ismét egyedül maradtam. Anya még alszik, és nem áll szándékomban felébreszteni ezért halkan elkészítem a reggelimet, majd miután elfogyasztottam magamra kaptam fekete bőrdzsekimet és én is elhagytam a házat. Még mindig furcsa, hogy Lisa nem jön velem reggelente, pedig annyi mesélni valóm lenne most neki. A verseny, apa, Jungkook, és minden, ami most történik. A reggeli enyhe hűvös levegő simogatja a bőrömet, ami egy kellemes hidegrázást bocsájt ruhával fedett testemre. Szeretem amikor ráz a hideg, mert biztosít arról, hogy létezem.

A suliba beérve egy páran kérdeztek Lisa felől, és mint reggel Papának, nekik is elmondtam az állapotát. Jó Lisának, hogy ennyien aggódnak érte, szinte mindenkivel jóba van, és nagyon erős személyiség. Ha velem történne valami valószínűleg azt sem vennék észre, hogy hónapokig nem jövök suliba. De ezt én elfogadom, engem sem érdekel nagyon más.

Nagyszünetben kimentem az udvarra egy kis friss levegőt szívni, ami jól esett az osztályterem utáni poshadt levegő után. Miért van az osztálytermekben ilyen büdös? Szokásomhoz híven a lehető legtávolabb ültem le a diáktársaimtól. Egy nyárfa alatti padra tettem le magam. Telefonom rezegni kezdett a zsebemben, ezzel egy kellemes bizsergető érzést okozva combomnak.