Karma istennő, letekintettél rám, s életembe áldást hoztál
Pedig előtte milyen sokáig, fáradhatatlan átkoztál
Tényleg visszakaptam az igazi önmagam, a mosolyom
Boldog vagyok, s egyre kevesebb dolgot veszek zokon.
Karma istennő, megmutattad, hogy nem csak elég, de jó vagyok
S most magamból egy darabot mindig szerelmemnél hagyok
Fenséges érzés szeretni és szeretgetve lenni
Az pedig még jobb, hogy ezért nem kell mást, csak levegőt venni
Karma istennő, már nem kell könyörögnöm szeretetért végre!
Nevethetek, mosolyoghatok őszintén a bárányfelhős égre!
Nem kell önmagamat rejtegetnem mások elől szégyenkezve!
Az vagyok, aki vagyok, s ezért nem kell megalázkodnom térdepelve.
Karma istennő, nem ítélnek el, ha hülyeséget mondok!
Egyre jobban tetszenek nekem ezek a szerelem-dolgok
Építenek, támogatnak, mosolyt csalnak könnyek helyett arcomra
A boldog meleg bizsergés beköltözött egy hónapja a csontomba.
Karma istennő, köszönöm, hogy vagy, s hogy segítettél
Elengedni a fájdalmat, miközben egy jó léleknek intettél
S összehoztál két embert, kiknek a frigye az égben köttetett
Ez nem halálra ítélt, mint előbbi, mitől szíved alig szökhetett
Karma istennő, szeretem hogy ilyen igazságos vagy
Látod, mindent megteszek, csak jóságodból ki ne haggy!
Szeretlek, s szeretem azt, ki megért, becsül és tisztel
Majd ezután is feléd fordulok arccal, boldog mosollyal és őszinte hittel.
