Vigyázz kérlek, szavaimból font kabátkád vedd magadra!
Hideg van, s tudom, nem leszel itthon alkonyatra
Pedig felmelegíteném lényed mikor szív a szívvel találkozik
Óvatos csókok közt a félelem lassan elhalálozik
De mit érek el vele, ha nem tudsz még erre sem vigyázni?
Te voltál az, ki segítettél nekem a gödörből kimászni
S most te vagy aki megrekedtél önmagad által ásott gödrödben
Vizet gyűjtesz olyanoknak, kik megfullasztanának vödrödben
S mosolyogsz hozzá, mintha ez olyan nagy boldogság lenne
De ki vagyok én, hogy szóljak, tudom, az élet nem jó árral szembe menve
Így csak azt kívánom, hogy nagyon-nagyon vigyázz magadra
S jussak eszedbe néhanapján én is, emlékezz a szavamra!
