Felépítettem egy idealizált világképet
Olyat, ami szebb, mint bármelyik mese
Ne haragudj rám ezért, kérve kérlek,
Nem akarom, hogy szívednek ebből legyen elege!
A világom központja én vagyok
S körülöttem milliónyi csillag
De Te vagy a Nap, neked mindig hagyok
Helyet magam mellett, mire virrad
Nem tudok olyan reális lenni, mint te
Nekem szükségem van erre a világra
S hogy elhiggyem, szép szavakat hintve
Földet lapátolhatok az összes hibámra
Tündérszárnyak repkednek az úton
Koronámat ők cserélik minden nap
És a hercegem lova? Halkan súgom
A gyémántréten épp ambróziát arat
Ne érts félre, nem kell idealizált szerelem
Hogy mindig azt mondd, amit hallani akarok
Mégha te nem is úgy gondolod, ezt nem tehetem
Meg szívemmel, s veled mert még belerokkanok
Légy őszinte, de ne durva, legyenek selymesek a szavak,
Amik kikúsznak torkodból és eljutnak hozzám!
Ha bántasz, emlékezz, szíved szívemben marad!
Megint túl romantikus? Vesztedet nem okoznám.
Csak engedd, hogy elhiggyem, rózsaligetem virul,
S te meg én vagyunk a legszebb fehér galambok
S hiába napoztatott orcám is elpirul
Mert herceggé tettem egy addig csúnya varangyot
Meselány lettem én is egy rongyos szolgálóból
Általad, te túl realista világképű lélek
Soha nem elég a mézes, romantikus szóból
Veled szívemben ritkán van helye a télnek
Ne rombold le kérlek ezt a világot!
Olyan nagyon sokáig építettem.
Kisgyerekként könyörgök, s ugyanúgy hibázok
Mert nem kényszeríthetlek, ezzel most nem szépítettem.
Sajnálom, ha nem tudsz mellettem annak lenni,
Aki szeretnél, s ha kiábrándultál belőlem kicsit
De én világomat nem hagyom el, hiába kéne megtenni
Csak így lehetek boldog, realistán nem lehetnék kicsid.
Romantikus, nagyravágyó, túl költői, túlzó szívű
Barokk körmondatokban álmodozó, szerelmes
Nem valóságos, nem látható, nem kicsiny hitű
Nem szomorú - csak néha -, jövőképe nem keserves
Ez vagyok én, én és az én elképzelt mesevilágom
Hol nincs helye a durva, kiábrándító valóságnak
Nem akarok tenni ez ellen, mert nagy lenne a hiányom
Sajnálom, ezt is köszönhetem az emberi gyarlóságnak
Végezetül csak annyit, hogy szeretnék az lenni neked
Akit magadban mindig a legszebbként őrzöl
Én akkor is szeretnék most örökké együtt lenni veled
Ha te nem hiszel ebben a szóban, s engem is meggyőzöl
S ne mondd azt, hogy ha más lenne azt szeretnéd
Szeretném, ha annak örülnél, hogy én vagyok
És tisztán, teljes szívedből szeretnél
Engem, engem, engem, csak engem, vagy meghalok
S nem csak azért, mert nem jutott neked más
Szeretném, ha büszkén vállalnád, hogy hozzád tartozom
Az egész már megint olyan, mint egy romantikus látomás
Realista vonásokkal én ezt el soha nem halmozom
Maradok magamnak, próbálom pontosan átadni, amit érzek
Egy realista középpontú romantikus világban
Szívemet melegség tölti el, mikor téged nézlek
Csak ne veszítsük el egymást kérlek a nézetek szerinti vitákban!
