Verseim II.

Igazak igaza

Itt még lehetek kegyetlenül őszinte?
Saját magam sem őrzöm,az Isten hogy őrizne?
Ha van Isten, vagy létezik egy őrangyal
Az fejét fogva menekül előlem csendes zajjal

Igazak igazaként be kell most, hogy valljam
Én nem szeretem magam, így te sem szerethetsz halkan
Te sem szerethetsz gyötrőn, te sem szerethetsz csak úgy
Mert nekem nem mindegy, hogy most így vagy amúgy

Nekem nem mindegy, hogy mit és hogyan közölsz
Mert ha őszinte- s őszintén, durván gyötörsz
Akkor lyuk ég a lelkembe, naponta egy parányi
És a sok lyuktól akarok minden nap sírni, hányni

Ha én nem szeretem magam, akkor más se szeret
Legalábbis nem úgy, ahogyan száll a képzelet
Talán csak attól félek, hogy elveszítelek egyszer
De kérlek lyukak helyett égess meg inkább szeretettel

Amit én tudok, hogy nagyon szeretlek téged
Amit te tudsz, hogy logikám meg nem érted
S amit mindketten tudunk, hogy ez a dolog megéri
Hiszen egymás mellett tanultunk meg szeretni és remélni

Kérlek nézd el nekem, hogy analfabéta vagyok
Vagy ha néhány lehetőséget az életben kihagyok
Én veled akarok lenni és bámulni téged
És hallgatni, hogy a mosolyomtól neked néha véged.

És csillagokat lesni és hozzád bújni sokszor
Nem megveszni csak úgy - tudod, a fájdalomtól
Szeretlek, szeretlek, magam helyett százszor is
Szeretlek, legyen ezentúl akármi is.