Érezd, ahogy árad, nézd, ahogyan közeledik feléd
Nem fogja becsukni azt a végtelenül barna, de mégis zöld szemét
Megőrjít, s ha megveszek hát jaj annak, aki a közelemben van
Senki nem fog szemforgatva ücsörögni mellettem unottan.
Szeresd, ha tetszik, de mondd meg, hogyha nem óhajtod többé
Megeshet, hogy az érzelmek egyik napról a másikra válnak köddé?
Borvirágos szép veranda, muskátlikkal beültetett ládák
Mindegy, mit hoz a sors, csak valami kellőképpen drágát
De ha ígyis úgyis én fizetek miért nincs a választáshoz jogom?
Ez a karma, sajnálom, ha erre még csak most jöttél rá aranyom
Én fizetem a sajátom, de vigasztal, hogy van közöm a tiédhez
Megint össze-vissza, csak pár kusza sor a mikor hol és miérthez
Szerelemből elkövetett súlyos lelki sértést nem büntetik
Pedig elítélnének téged, de lehet, hogy még talán engem is
Nem vagyok jó ember, hiába magyarázom ezt a világnak
Tagadja, majd rájön, szembeköp és felrója az én hibámnak
S hogy ennek mi értelme? Elárulom, megint a nagy semmi
Nehéz úgy írni, hogy agyamból pár dolgot szívembe kéne áttenni
Régen lejárt lemez keveredik az újjal csomómentesre
Nyugtatóan hat az írás, ma nem szárítom szemeimet könnyesre
Szerethetsz vagy megvethetsz, gyűlölhetsz vagy imádhatod nevem
Egy a lényeg, hogy a türelem legtöbb esetben rózsát nem terem
Ha problémád van, ne tartogasd és legfőképp ne titkold el!
Ne haragítsd magadra a karmát, ok nélkül senki legszebb álmát ne tipord el!
