Nevetnem kell, ha eszembe jut mennyi embert szerettem már hiába
S hogy a könnyeimet hányszor folytottam már maguk helyett piába
Egyszer azt mondták, hogy pici a mellem, máskor azt, hogy örüljek, mert van
Hazudnék, ha azt mondanám, ezek után nem voltam bizonytalan
Na most engem körülbelül úgy képzelj el, mint egy nőgyűlölő feministát
Aki összekoszolja az új lapot, majd sír azért, hogy miért nem kapott tisztát
Lényeg, hogy érthető vagyok, kellőképpen sok bennem a logika
Tudod, nálam három meg egy az öt, a kedvenc tantárgyam meg a matematika
A tanárnő is imád, főleg mikor nekiállok az óráján hisztizni
Hogy nem értem, miért nem lehet az egyenletből inkább kiskifli
Mert azt meg lehet enni és éhes vagyok, meg úgy aludnék
12 óra nem volt elég ugyebár, s ha nem lenne jó könyvem most esküszöm futnék
De nem, azt hiszem én már örökre ilyen maradok, egy kiismerhető rejtély-lány
Nem, nem vagyok egyértelmű, hagyjál, az én lelkem tudod, hogy egy talány!
Olyan lány vagyok, aki makacs, s folyton bizarr álmokat sző
bebizonyítom, hogy egy fiúval az oldalamon is lehetek erős, független nő
Hát ennyit rólam, meg az én eszeveszett lelkemről
Ne félj, ha most még nem utálsz, majd
fogsz ha hallasz következő tervemről
Légy jó helyettem is, legalább te élj normálisan, ha már én nem tudok
Nem kell aggódni, nem sokára az orrod alá még egy kiakasztó művet dugok!
