Leszek a párnád, mire minden este fejed hajtod,
S amin a legvakmerőbb álmaidról elmélkedsz
Leszek az utolsó korty alkohol, mi torkodon lecsúszott
S ami után 3 óráig nem tértél tegnap észhez
Leszek a nap első sugara, utálnád, hogy melengetném arcod
De elviselnél, mert muszáj, s mert tőlem nem szabadulsz
Leszek az a pár hónappal ezelőtti szent szépséges ígéret
Hogy akkor sem veszíted el a fejed, ha a hajamba beletúrsz
Leszek a torkodban megbújó halálfélelem miatti csend
Valahányszor olyan témát érintek ami nekem kissé kínos
Leszek az a szépszínű lakk a körmömön, amit utálsz
Hozzám nem az illik, hanem te, de nem vagy sajnos itt most
Leszek az, amitől a falra mászol, vagy amiért éppenséggel megveszel
Nyálas csókok, kényszerített örökké meg romantikus vallomás
Leszek, mert én akarok lenni, egyedül én és senki más nem lehet
Leszek, de én leszek, s ezért lesz a csúfból is gyönyörűszép áldomás.
