Broken heart /Harry Styles/

02.

Reggel az ébresztőmre keltem, amit kinyomtam és a másik oldalra fordultam. Olyan kényelmesen elhelyezkedtem mintha az ágyam tollpelyhekből lenne de ekkor megszólalt a telefonom. Mérgelődtem egy sort majd megnéztem ki keres. Anya.

-  Igen? – szóltam bele még kómásan.

- Jó reggelt kicsim, most keltél? – kérdezte kedvesen.

- Szia anya, igen. Miért? Hány óra? – ijedtem meg, hogy megint dél van és rossz az ébresztőm.

- 9 múlt. Otthagytam az asztalon egy kispapírt rajta a teendőkkel. Puszi kicsim szeretlek.

- Én is, puszi. – nyomtam ki majd sóhajtottam egyet.

Csináltam magamnak kávét majd elolvastam a napi teendőimet. Mosogass el magad után, indítsd be a mosógépet majd teregess stb. A reggeli kávém kortyolgatva - ami nélkül mellesleg nem élném túl a napot – nézegettem az üzeneteimet.

Kim: KELJ MÁR FEL LEXI FONTOS!

Na erre rögtön válaszoltam.

Én: mi a baj??

Kim: aa végre …képzeld találkoztam ma tudod Mattel és rólad kérdezősködött, mert tán tegnap csak úgy elrohantál. Úgy látom bejössz neki ;)

Én: ohh tényleg? nem tudom ..ezt majd élőbe kifejtjük

Kim: rendben, ma 5kor?

Én: Rendben

Nézem tovább az üziket.

Harry: jó volt a tegnap, mikor ismételünk?

Erre most nincs kedvem válaszolni, lehet nem kéne ezt tényleg folytatni. Betettem a csészémet a mosogatóba és elindultam a fürdő felé, hogy elfogatható állapotba hozzam magam.  Ma egész nap sorozatoztam és olvasgattam, alig vártam, hogy 5 óra legyen. Miután anya hazaért elkezdtem készülődni ugyanis Kim mindjárt itt lesz és a szobám romokban. Mondjuk nem annyira érdekel Kim már kb a testvérem.

- Na hello csajooos. - tört be a szobámba a várt személy. – Anyud engedett be.

- Helloka. –öleltem meg.

- Nem megyünk el cigizni? – suttogta, mosollyal válaszoltam szóval tudta a választ.

Elindultunk a szokásos helyünkre. Leültünk a kis padunkra és rágyújtottunk. Éreztem, ahogy a tüdőm megtelik füsttel, amit bent tartok majd szép lassan kifújom azt és újra ez a folyamat.

- Talán nem kéne cigiznünk. - nézett Kim a kezében lévő csikkre majd rám.

- Miért? - értetlenkedtem.

- Rákot okoz. – húzta el a száját.

- Egyszer úgyis meghalunk. – vontam vállat.

Meredtünk mind a ketten tovább a távolba. Igen az élet csak folyamat, különböző szakaszokkal. Kezdődik a tavasszal, minden kivirágzik körülötted ugyanis a világra jön az ember. Megismer sok új dolgot, megtanulunk beszélni, írni, olvasni, járni és még sok mindent. Aztán jön a nyár, a tini kor, a fiatal kor mikor minden a bulizásról szól, a barátokról, viszont egyben fontos is ez a rész az életben, mert itt alapozod meg a jövőd. De ha itt elbaszod akkor véged, addig kell okos legyél míg be nem fejeződik ez a szakasz. Ez a szakasz egészen a gyermek születéséig tart. Azzal zárul a nyár, boldogsággal. Utána követi az ősz, minden a gyermeked körül forog. Mindent próbálsz neki megadni, egyedül vagy a pároddal. Ezután jön az öregkor, mikor megszületnek az unokáid, ez pedig a tél. Ha ennek az évszaknak vége nem kezdődik előröl. Meghalsz a lelkeddel együtt csak az a kérdés, hogy boldogságban vagy keserűségben? A halál után pedig kitudja mi lesz, az én elképzelésem szerint a halál után mindenki békére lel. Találkozik olyan személyekkel akik már kiléptek az életéből és ott együtt boldogok lehetnek.

Kim rám emelte tekintetét ebből gondolta, hogy magyarázatot vár Matt miatt így hát neki kezdtem a mesélésnek. Neki is elmeséltem mindent, ami nyaralás után történt mivel ott ott volt. Az érzéseimről meséltem, hogy félek belevágni egy komoly kapcsolatba, a Harryvel való viszonyomról, amit tegnap újra kezdődött 2 hónap után. Mindenről meséltem neki.

- Figyelj, szerintem meg kéne próbálnod. Sose tudod meg milyen egy tényleg normális kapcsolat ha nem próbálod. Lehet jó lesz lehet nem. Sok mindent nem veszíthetsz mivel még nem vagy szerelmes és nem fáj ha nem sikerül. - tanácsolta bölcsen.

- Chh. - horkantam  fel. - Én soha nem esek szerelembe! - szögeztem le.

Én soha nem leszek szerelmes, nem fogom hagyni senkinek, hogy rendesen megismerjen és utána pedig kijátszva a bizalmamat eldobjon nekem pedig a szívem összetörik majd. Újra. Én nem teszem ki magam ennek. Viszont igaza lehet Kimnek, meg kéne próbálni. Ha kezdek belezúgni én dobom el és le van zárva. Viszont ha összejönnék Mattel  abba kell tényleg hagynom a Harryvel való viszonyom. Matt érettebb tőlünk lehet épp azért jön be azért kicsit mégis. 20 éves, mindig is az idősebb pasik jöttek be, tipikus én. Vajon ha rá írnék, hogy találkozzunk ma ráér? Ezt  csak egyféleképpen tudhatom meg.

- Igen írj neki. – mosolygott rám Kim majd a nap felé fordította a fejét mintha napozna.

Sokszor meglepődök, hogy így kitalálja a gondolataimat. Elővettem a telefonom és rákerestem Mattre. Hirtelen megijedtem, mert felugrott a chatfeje. Ő írt, megérezte, hogy írni akarok vagy mi? Ez ijesztő.

Matt: Szia, Ma egy fagyi?

Én: Szioo, nekem okés

Matt: 7kor az Amigo-nál?

Én: Megbeszéltük

- Na szupi, én mit csináljak ma? – kacagott fel Kim.

- Ott van az a cuki szőkés-barna fiú, aki tegnap ott volt az Amigoba keress rá és szedd fel. – kacsintottam.

- Tudod, hogy nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy rámászik egy fiúra és ha barátnője van?? Megtép a csaj. - húzta el a száját.

- Jajj de nyuszi vagy. – pattantam fel, mert már 6 múlt és még haza kell menjek átöltözni meg oda kell érjek időbe. - Akkor majd ha ott leszünk beszélek vele a nevedbe.

- HALLOD MEG NE PRÓBÁLD ALEXIS! – állt fel ő is gyorsan és futott utánam.

- Jó jó nyugi. - nevettem. – Majd ráveszlek, hogy te beszélj vele. Na de sietek. Puszi, szeretlek. – öleltük meg egymást.

- Hihetetlen vagy. Én jobban, puszi. – köszönt el.

Következő rész pár nap múlva ha látom, hogy érdeklődnek páran a történet iránt. Remélem tetszett a rész.😊