Broken heart /Harry Styles/

15.

Kellemes ünnepeket kívánok nektek! Remélem mindenkinek boldog, szép karácsonya volt :) Jó olvasást!😘🌲

- Alexis várj meg! - szaladtam az említett lány után.

- Mit akarsz Harry?? - fordult hátra mérgesen.

- Próbáljunk meg újra barátok lenni. Nem akarok veled rosszban lenni. - mondtam el nagy nehezen.

- Nem fog menni. - nézett rám. - Nem tudunk barátok lenni Harry, akik már többek voltak egyszer nem tudnak újra barátok lenni.

- Sokáig jól ment. - érveltem.

- Aztán ez lett belőle. - hajtotta le a fejét szomorkásan.

- Azt akarom, hogy újra enyém legyél basszus. - csúszott ki a számon.

- Nem lehetek újra a tiéd. - emelte fel a fejét. Barátja van? Még mindig Mattel van? - Ugyanis, sosem voltam a tiéd.

Itthagyott. Ezzel a mondattal zárva le beszélgetésünket. Úgy érzem véglegesen elrontottam. De igaza van, sose volt igazán az enyém. Mielőtt bevallhattuk volna érzéseinket egymás iránt megfutamodtunk mind a ketten.

- Harry a suliba vagyunk. - kacagott fel édes hangján miközben nyakát puszilgattam.

- Tudom. - húztam félmosolyra ajkaimat. - Ne mondd, hogy nem élvezed, mert nem hiszem. Tudom, hogy téged is beindít a tudat, hogy bármikor lebukhatunk. - húztam lentebb felsőjét és immár mellkasát hintettem be újabb csókokkal.

- H-Harry. - nyögte, majd eltolt magától. - Mennem kell órára, becsengettek. Jobban tennéd ha te is mennél.

- De én nem akarok. - húztam újra közelebb magamhoz.

- Harry! - nézett szemeimbe. - Délután gyere át. - kacsintott majd a raktárba hagyott egyedül.

Összeszedtem a cuccaim és én is elindultam matekra. Az ajtóban azonban épp Mr. Moris lépett be.

- Maga mit keres itt? - méregetett gyanúsan.

- Tanárnő küldött történelem atlaszokért de nem találtam. - surrantam óvatosan ki mellette.

- Milyen órája lesz? - tett fel még egy kérdést, amire én gondolkodás nélkül válaszoltam.

- Matek. - basszus. - Vagyis..khm..töri. Viszlát!

***
- Annyira hiányoztál. - nyomtam óvatosan a falhoz Lexit.

- Hallom majdnem lebuktál. - kacagott fel. - Látod jók a megérzéseim. És legalább így jobban ki vagy. - hintett apró csókot a szám sarkába majd a kulcscsotonra, amitől tudja, hogy végem.

- Ugorj! - parancsoltam rá, ő pedig tette, amit kértem és automatikusan tekerte csipőm köré lábait és szándékosan préselte magát közelebb hozzám. Ekkor megéreztem ajkait nyakamon, ahogy apró szívást ejt az érzékeny bőrfelületen. - Ne játszadozz Alexis. - szorítottam fogásomon és szemeimet övéibe furtam.

- Imádom mikor a gyönyörű zöld szemeid sötétté válnak a vágytól. - amint kimondta ajkaimat ajkaira nyomtam és bejutásért küzdöttem, amelyet rögtön meg is adott.

- Bárcsak minden olyan lenne mint akkor. - suttogtam magam elé meredve egy emlékképet felidézve. - Már nem lennék olyan hülye, hogy elengedjem, istenem. - temettem arcomat a kezembe.

- Csak küzdened kell érte Harry. - sétált mellém Perrie. - Még érez irántad valamit, látszik rajta. Csak próbáld lángra lobbantani benne.