Broken heart /Harry Styles/

07.

Itt állunk a ház előtt és várjuk Mattéket, hogy felvegyenek minket.

- Miért öltöztünk ki így? – nyüglődtem. – Ez csak egy fesztivál.

- Épp ezért. Már nagyon várom. – ugrált Kim.

- Jó neked. – mormogtam az orrom alatt.

Mikor megérkeztek Adamék beültünk hátra és indultunk is. Evan vezetett, bevallom kicsit féltem mivel most ülök először kocsiba, hogy ő vezet és épp egy fesztiválra megyünk, ahol isznak. Ki tudja lehet inni fog. Az út kb 20 perc volt és mikor megérkeztünk már javába ment a buli. Miután kifizettük a belépőt már rögtön minket is magával ragadott az ottani hangulat. A fiúk már vettek is egy sört és mikor megláttam Evan kezébe az alkoholt elkapott a szívinfarktus.

- Én be nem ülök melléd ha részegen fogsz vezetni. – emeltem fel a hangom.

- Nyugi apa itt van kint és nem iszik ő visz minket haza majd. – kacagott fel.

Kicsit megnyugodtam, azonban bennem volt a félsz, hogy ma történni fog valami. Kim elrángatott valami koktélos bódéhoz – persze Matt és Evan is jött mert ők már 20 évesek – és vettünk egy-egy koktélt, amibe epres fütyülős volt de olyan finom, hogy az hihetetlen.
Felültünk pár vidámparki játékra majd összefutottunk Rosekkal meg Matt haverjaival és elmentünk egy bárba iszogatni. Csocsóztunk páran pedig billiárdoztak. Kim kicsit becsiccsentett pedig alig ivott. Én is éreztem már az alkoholt a szervezetembe de tartottam magam.

- Héé, visszanézünk? – kérdezte Evan.

- Láttam pár jó nőt tesó. – ölelte át Adamot.

Láttam Kimen, hogy ez rosszul esett neki. Remélem nem csinál hülyeséget. Mikor elindultunk vissza hirtelen nem láttam sehol a legjobb barátnőmet. Ash és Rose elvoltak, beszélgettek pár fiúval de Kim sehol.

- Nem láttad valahol Kimet? – fordultam Evanhez.

- Adammel elment valahova. – húzta meg a vállát nem törődöm stílusba.

Már 5 perce sétáltunk mikor Matt megállított. Kérdően pillantottam felé de nem mondott semmit csak magához húzott és megcsókolt. Mikor elválltunk egymás szemébe néztünk.

- Szeretlek! – mondta ki, elsőre. – Egyre jobban kezdek beléd esni.

- Csak a pia mondja belőled. – mosolyodtam el.

- Nem! – emelte fel a hangját. – Komolyan, mikor találkozunk mindig egyre jobban szeretlek. Ez pedig nálam ritka.

- Ha holnap erre emlékezni fogsz elhiszem. – adtam a szájára egy puszit.

A távolból hallottam, ahogy kiabálnak hátra hozzánk, hogy menjünk már. Megfogta a kezem és egy sóhajtás után elindultunk. Mikor az utca végéhez értünk Mattnek és Adamnak pisilni kellett, szóval mi Ashel és Roseal vártunk.

Sétáltunk a hűvös nyári estén kézen fogva, az utakat csak az utcai lámpák fényei világították. Itt van mellettem egy nagyon kedves, aranyos, megértő fiú, aki mellesleg most vallotta be, hogy szeret – ha igaz és nem csak a pia miatt mondta – de az agyam még mindig Harryn rúgózik. Hogyan mehet valami ilyen könnyen csak tönkre? Most még a koncert vidámsága se tud jobb kedvre deríteni pedig előre tolakodtunk, ahogy tudtunk az út folyamán.
Nem sokkal később éreztem, hogy a farzsebem rezeg.

- Ez meg minek hív?! – tettem fel a kérdést, amit csak magamba akartam de véletlenül hangosan gondolkoztam.

- Ki? – nézett rám Matt.