Broken heart /Harry Styles/

09.

- Tetszik a hely kicsim? - lehelt apró puszit nyakamra.

Mit mondjak? Érzések ezrei cikáznak bennem. A lágy szellő bizsergést vált ki belőlem, amelyet Matt csodálkozásomnak tudhat be. Viszont emlékek sokasága jön felszínre újra. Harry szavait úgy hallom mintha mellettem állna.

- Örökké itt leszünk egymásnak.
- Rám mindig számíthatsz.
- Tudod imádom ha zavarba tudlak hozni.
- Nem birom elviselni ha előttem flörtölsz mással.
- Imádom, hogy csak én ismerem a valódi éned.
- Nekem te vagy fontos, babygirl.
- Imádom az időt, amit veled töltök.
- Tudom, hogy csak barátok vagyunk.

- Lexi? Tetszik? - zökkent ki Matt.

- Ja, igen, persze. - motyogom.

- Nagyobb kitörésre vártam.

- Annyira nem birom az ilyen helyeket bocsi. - húztam el a szám.

- Vagy csak mert mással voltál már itt, nem igaz? - hangja erőteljesebb lett.

Nem válaszoltam. Tudtam, hogy hallgatásommal nagyobb vihart kavarok de egyszerűen nem tudtam mit mondani. Mondtam volna azt, hogy "igen bocsi Harryvel voltam itt, tudod a legjobb barátom, akivel több volt köztünk". Nem igazán állta volna meg a helyét.

- Lexi ha mást szeretsz legalább mondd a szemembe és ne játsz velem! - lépett közelebb. - Nem szeretem ha átvernek.

- Haza tudsz vinni? - kérdeztem halkan.

- Nem. Sétálj talán akkor tudsz gondolkozni. - távolodott el majd beült a kocsiba és elhajtott én pedig lefagyva álltam és csak bámultam a távolodó jármű körvonalait.

Hogy hagyhatott itt? Hazafele legalább egy óra séta és ráadásul be fog sötétedni. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?

Olyan tehetetlennek, magányosnak és szomorúnak éreztem magam. Egyszerűen nem tudtam mit csinálni, az ujjaim önálló életre keltek és a telefonomon megnyomták a hívást indító gombot. Kicseng..

- Alexis? - hallom meg újra a jól ismert rekedt hangját.

- H-harry én csak.. - dadogtam.

- Mi a baj Lexi? - kérdezi aggodalmasan. - Kicsim, ki az? - hallok meg egy ismeretlen női hangot.

- Viszlát Harry! - csaptam rá gondolkodás nélkük a telefont.

Ekkor még nem is gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó telefonbeszélgetésünk.
Nagy sóhaj kisérletében elindultam.

***

- És érted máris mással van. - fakadok ki a legjobb baratnőm előtt.

- Nyugodj meg kérlek, Harry szerintem csak felejteni akar és felszedett egy szőke libát. Matt pedig egy igazi seggfej, hogy így otthagyott. Szerintem ne beszélj vele. - simít végig a hátamon Kim.

- Nem is akarok vele beszélni, nagyot csökkent a szememben. Harry meg egyszerűen.. - sóhajtok fel.

- Erre már rég kíváncsi vagyok. Mi fogott meg ennyire Harryben?

- Őszintén? Fogalmam sincs. Egyszerűen valamiért nagyon vonz benne valami, én is próbáltam rájönni de nem tudom mi az. Megfogott mindenben, olyan gyengéd, érzékeny velem, amit mások előtt nem mutat. Azonban nagyon szenvedélyes is, amivel állandóan azt éri el, hogy rá gondoljak. Mindig tud újat mutatni, ha össze is vesztünk mindig megoldottuk. Sose fogott vissza, hagyta, hogy azt csináljam, amit én jónak látok. Nem akadályozott meg semmiben, hagyott élni. - Kim szeme ragyogott miközben hallgatta monológom.

- És az ágyban? - kacsintott rám.

- Huhh. - kacagtam fel. - Ne tudd meg, az elsőnél is tudod milyen volt azóta meg egyszerűen elképesztő volt. Minden érintése megőrített, ott volt a gyengédség, vadság és szenvedély egyben. A felhők felett 3 méterrel éreztem magam mindig.

- Mario Casas-al én is ott lennék. - nevet fel Kim. - De ez egyszerűen olyan jó, jó hallani, hogy így beszélsz Harryről. Nem is tudjátok de ti mintha egymásnal lettetek volna teremtve. 1 év múlva mész te is New Yorkba lehet az élet összesodor majd titeket.

Az élet, amelytől sokszor annyi mindent remélünk hátha kegyes lesz velünk, de nem. Az élet megannyiszor csak az akadályokat löki elénk, amelyeken ha átküzdöd magad az út végén ott vár a megváltás. Senki nem tudja milyen hosszú ez az út de megéri rá várni ha erősen küzdesz. Harry és én küzdöttünk sokáig most viszont csak úgy annyiba maradt, mintha ő előlünk menekült volna. De tudom, hogy ezt én rontottam el és pedig Mattel. Matt nem olyan mint amilyennek gondoltam. Mikor lefeküdtünk teljesen mást érzetem, sőt, nem éreztem semmit. Azt reméltem jó lesz de csak feküdtem, mint egy fadarab, mintha egy játékszer lennék számára. Nem törődött velem csak saját maga volt a fontos.
Harry viszont, ő teljesen más, akkor érezte jól magát ha tudta, hogy én is. Mindent megadott nekem és én is neki. Harry volt a mindenem és kár, hogy erre ilyen későn jöttem rá. Mikor már új életet kezdett.

Sziasztok! Huh, omg, tudom jó sokat késtem az új résszel. Nem volt ihletem :( megpróbálom 2 héten belül hozni az új részt.❤