Broken heart /Harry Styles/

18.

Harry szemszöge

- Alexis ne. - nézek el mellette menekülési útvonalat keresve. - Engedj el.

- Nem lehet. - szólal meg halkan. - Ne csináld kérlek. Meg kell próbáljuk, nem maradhatunk így egy társaságba ha ez lesz. A barátaidat se akarom elvenni, nem akarom, hogy ezt hidd rólam.

- Nem hiszek semmit, csak engedj el. Nem akarok a közeledbe lenni. 

- Kérlek. Mind a kettőnknek fájt de hozzuk helyre, barátokként.

- Alexis. - simítom egyik hajtincsét a füle mögé, ő pedig tenyerembe temeti az arcát mint régen. - Te mondtad. Nem lehetnek már barátok azok, akik már egyszer többek voltak. - hagyom ott.

Tudom, hülyeséget csinálok de nem tudok a közelébe lenni. Szükségem van rá, de nem barátként.  Nem tudom csak úgy egyszerű barátként kezelni, nem tudom kiverni a fejemből azokat az emlékeket, amik előjönnek mikor meglátom. Nem tudom csak úgy félretenni, mintha sosem történt volna meg.

- Egy whiskey lesz colával. - mondom a pultos lánynak, aki furcsán méreget. Egy tipikus szőke lép mellém, akinek a haja már majdnem fehér és szögegyenesre vasalva omlik a vállára. Tűzpirosra kent ajkai pedig mintha fel lennének töltve csakúgy mint a mellei vannak plasztikáztatva. - Duplán. - módosítom a rendelésem. - A hölgynek pedig egy vodkanarancs. 

- Szeretem ha egy pasi rögtön meghív. - ül a mellettem lévő székre haját hátradobva, így jobban láttatva melleit, amelyek így is mindjárt kiesnek a ruha tartásából. - Ashley vagyok.

- Harry. - tartom fel a poharam koccintva vele. Tudja ő is, hogy ma velem fog hazajönni, de azért még töri magát. Mi lenne a férfiakkal ha nem lennének ilyen könnyen kapható nők? Valószínűleg nem szórakoznék én se ilyen jól.

Alexis szemszöge 

Nem lehetünk barátok. Igaza van, de meg kell próbálnunk, túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy csak úgy ellökjem magamtól. Valószínűleg most egy bárban issza le magát egy újabb szőkét felszedve megy majd haza, ami nem tudom miért de fáj. Mindenki olyan jól érzi magát azok után, hogy Harry elment, mintha semmi nem történt volna. Nekem is így kéne tennem. Még Nancy is nevetgél  a lányokkal csak én nem. 

- Kérhetek még egy pohárral? - tartom fel a poharam jelezve Perrienek, hogy töltsön.

- Persze csajszi. - tölti tele a poharamat.

- Mióta ismered őket? - ül mellém Liam és bök a fejével Zaynék felé.

- Igazából másfél hete csak. Egy klipben szerepeltem Zaynnel. Perrie pedig sminkelt. - ülök fentebb a kanapén, mert lecsúsztam. - De csak 2 hónapja lakom itt ebben a városban.

- Szerencsés vagy, máris egy ilyen ajánlat megtalált. Hány éves vagy? - kortyol a söréből.

- 19. Te? - mosolygok rá.

- 21. Örülök, hogy találkoztunk már épp ideje volt, hogy valaki új jöjjön a társaságba kezdett kicsit uncsi lenni. - nevet fel.

- Nos, örülök, hogy feldobtam a társaságot. - nevetek én is vele. 

- Bolond Harry meg elmegy, csak tudnám mi baja lett. Biztos valami újabb csajt fűz a nagy hódító. - kacag fel újra de én nem tudok vele együtt nevetni csak egy erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra.

- Bizonyára. - húzom el a számat.

- Nem lenne kedved eljönni velem holnap valahova? - fordul felém én pedig a meglepettségtől félrenyelem a pezsgőt. - Nyugi csak kérdeztem. - ütögeti meg a hátam óvatosan.

- De, persze elmehetünk. - mosolygok rá miután átgondoltam. Ha Harry nem akar dolgozni a kapcsolatunkon én miért tegyem?

- Szia! - lépek ki a lépcsőház ajtaján.

- Szia. - üdvözöl Liam két puszival. - Merre menjünk? Miket szeretsz?

- Azt hittem már tudod, hogy hova megyünk. - nevetek fel miközben beülök a kocsijába.

- Hát nem tudtam mit akarsz, ezért nem döntöttem. De mehetünk moziba ha szeretnél. Vagy sütizni. - kezdi sorolni a lehetőségeket.

- A mozi megfelel. - nyugtatom meg.

Liam hasonlít valamiben Harryhez de nem ő, nem szabad mindenkiben őt keresnem. Nem mehet így tovább, mint utólag rájöttem Matt-el is azért jöttem össze, mert túlságosan menekültem a Harryvel való kapcsolatom elől, ami elől rájöttem, hogy nem menekülhetek. Egy ekkora városban is egymásra találunk, ami kicsit már ijesztő. Nagyon fura belel gondolni de a sorsunk üldözik egymást. Miközben a mozi felé tartunk végig Harry jár a fejemben, vajon hol van? Mit csinál? Megint egy szőke olcsó nő mellett ébredt?

- Min gondolkozol ennyire? - töri meg mellettem a csendet Liam.

- Ja semmin.  - nézek ki az ablakon. - Nem lényyeges.

- Harryvel nem is tudtam, hogy ismeritek egymást. - hangja nyugodt, de érdeklődő. 

- Egy gimibe jártunk. - zárom le ennyivel ezt a témát. Nem akarok róla beszélgetni Liammel. Nem lehet mindenhol ott, hiába nincs velem. Azt hittem ebben a nagy városban nem futhatunk össze, nem találjuk meg egymást, nem fogunk tudni egymásról. Erre tessék már az első itt töltött 2 hónapban összefutunk, pedig nem is akartam megtalálni és ő se engem. Jól meg lettünk volna egymás nélkül de valahogy vonzódunk egymáshoz és most nem testileg, hanem tényleg. Mint két mágnes, akik ekkora városban is ugyanott jelennek meg ugyanabban az időben. Hihetetlen, ez egyáltalán, hogy lehetséges? Ennyire nem szórakozhat velünk az élet. De valami oka biztos van, amiért itt lyukadunk ki mindig, valami célja van az életnek velünk de fogalmunk sincs, hogy mi és nem is sejtjük. Ez pedig megijeszt, de az Isten sose tesz annál többet az emberre, mint amennyit elbír. Ezt már megtanultam, csak az a kérdés, hogyha sok kicsi összegyűlik robbanás lesz a vége.

Liam nagyon kedves és figyelmes fiú de valami kicsi hiányzik belőle, amit keresek. Nem tudom pontosan mi de nincs benne az a löket, ami nekem kellene. Ez nem az ő hibája, hanem az enyém, én keresem mindenkibe azt, ami tudom, hogy csak Harryben található.

- Jól éreztem magam ma veled. - fordulok Liam felé a kocsiban, ő pedig lassan közeledik felém.

- Én is Lexi. - hajol közelebb én pedig jelen pillanatban nem tudom mit tegyek, forduljak el? Utasítsam vissza vagy menjek bele hátha kialakul? 

- Én.. - nem tudom befejezni a mondatot, mert megcsókol. Pár pillanatra visszacsókolom de elhúzódok. - Én sajnálom. 

- Semmi baj, Harry érdekel téged. - húzodik vissza a saját térfelére. 

- Ezt honnan veszed? - értetlenkedek.

- Zaynék elmesélték Harry meg a te történeted. Nem nehéz összerakni. - a történetünk?? Már mindenki tudja, nagyszerű. Ennyit az újrakezdésről.

- Sajnálom. Nem akartalak félrevezetni. - hajtom le a fejem.

- Semmi baj. - mosolyodik el én pedig kiszállok a kocsiból.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész.❤ Sajnálom hogy ilyen ritkán van új rész, de így érettségi előtt rengeteg a tanulnivaló :(