Broken heart /Harry Styles/

14.

Alexis szemszöge

- Megmagyarázni mindent! - jött utánam a mosdóba El nyomában Perrievel.

- Ez a fiú törte össze a szívem. - sírtam el magam.

- Jajj drágám. - ölelt meg El.

- Mesélj ha szeretnél, nem akarlak kényszeríteni. - nyugtatott Perrie.

- Ő volt a legjobb fiúbarátom a gimiben. Egy évvel idősebb tőlem tehát hamarabb is végzett. Nagyon jó barátok voltunk azonban egyik este túl sokat ittunk. Ő volt nekem az első. Én 16 voltam, ő 17. Azután ez természetes volt köztünk, amolyan barátság extrákkal dolog, amíg rá nem döbbentünk, hogy többet érzünk. Nekem lett valakim, aki nem ő volt. Ő elköltözött úgy, hogy előtte való nap szólt, hogy elmegy. Összetörtem, szakítottam azzal a fiúval. Őt akartam végig. Felhívtam egyszer és egy lány hangot hallottam a háttérből, aki kicsimnek szólította, azóta nem beszéltünk. Érettségi után eljöttem abból a városból, hogy új életet kezdjek. A legjobb barátnőimet otthagytam búcsú nélkül miatta. Szabadulni akartam attól a helytől, ami csak fájdalmat okozott nekem. Most pedig itt van. - sírtam fel újra. - Senkinek nem mondtam el ezt azóta.

- Úristen. - döbbentek le a lányok. - Köszönjük, hogy elmondtad. - öleltek meg mind a ketten.

- De nem szabad itt sírnod! Állj fel, mosd meg az arcod és kenjük újra a sminked! - húzott fel a földről Eleanor.

- Igaza van Elnek. Senki nem érdemli meg, hogy miatta sírj. Inkább mutasd meg milyen erős vagy! - értett egyet Perrie és máris kutatni kezdett a táskájában sminktermékért, amivel segít újracsinálni a sminkemet.

Még egy nagy ölelésnek hála erőt gyűjtöttem és kiléptünk az ajtón. A lányok szorosan utánam jöttek és éreztem, hogy támogatnak. Most már tényleg úgy érzem, hogy ők lettek a legjobb barátaim hiába csak pár napja ismerem Perriet, Eleanort pedig 1 hónapja mégis megbíztam bennük rögtön. Bátorítottak, amikor kellett és mellettem voltak. Szükségem volt rájuk és ők ott voltak. Nem volt kötelességük utánam jönni főleg Perrienek pár nap ismeretség után, mégis jöttek.

Láttam, ahogy a szőke pultos lány mérgesen áll fel Harry öléből és indul a pult felé, a gyomrom egy pillanatig összeugrott de csak gúnyosan tudtam ránézni.

- Úgy látom az a fránya ízlésed még mindig a régi. - ültem le vele szembe és álltam a tekintetét, amivel minden egyes porcikámat végigmérte.

- Nem is volt olyan rossz ízlésem, nem emlékszel? - emelte fel az újabb italát a szájához majd belekortyolt.

- De a szintet nem bírod tartani. - ittam én is még egy kortyot a koktélomból.

Az este végül is nem volt olyan vészes mint amire számítottam. Harryvel próbáltam nem beszélni és a lányok segítettek ebben. Az este végén Zayn hazavitt, amiért nagyon hálás voltam. Először csodálkoztam, hogy kocsival jöttünk de mint kiderült Zayn nem ivott ma.

Halkan próbáltam kinyitni a bejárati ajtót majd bezárni, hogy anyát ne keltsem fel. Úgy éreztem sikerrel jártam és mikor biztosra mentem bezárkóztam a szobámba, ahol fáradtam dőltem végre be az ágyamba. Majdnem elnyomott az álom mikor a telefonom pittyegésére kaptam fel a fejem.

Ismeretlen: Beszélnünk kell. -Harry

Én: Honnan tudtad meg az új számom?

Harry: Lényegtelen. Kérlek, beszéljünk.

Én: Álmos vagyok Harry. Jó éjszakát!

Nem akartam vele beszélni. Nem állok készen rá, túlságosan félek. Hallottam, hogy még egyszer pittyeg a telefonom de nem néztem meg.

***

- Na szia csajszi! Jól vagy? - kérdezte Perrie miközben elkezdte a sminkem.

- Harry este irogatott, hogy beszélni akar. De én nem. Nem állok készen rá. - sütöttem le szemeimet.

- Ahogy érzed. De még mindig lehetett érezni köztetek a szikrát. Jogod meg arra, hogy egy lány vette fel nincs haragudni, mert te is mással voltál együtt. Nem jártatok. Lehet kellett nektek a szünet, hogy rádöbbenjetek mind a ketten mit is ér a másik. - dolgozott közben végig tovább az arcomon. Lehet igaza van, már most több tanáccsal látott el mint eddig bárki más.

- Nem tudom mi lesz. Nem akarok újra koppani. - sóhajtottam fel majd elindultam az öltözőbe átöltözni mit sem sejtve mi vár rám ha kijövök.

Harry szemszöge

Alexis felszakította azokat a sebeket, amelyek begyógyultak 1 év alatt. Nem gondoltam volna, hogy újra találkozunk. Mióta eljöttem folyamatosan elfelejtettem, a bulik, az egyéjszakás csajok, a pia elfelejtette velem őt. Erre megjelenik az én társaságomba, az én új barátaimmal. A sors nem kegyes velem, minél jobban menekülök előle annál jobban üldöz. Nagyon rossz érzés volt mikor megtudtam, hogy együtt van Mattel, ezért nem volt kérdés, hogy elfogadjam az ösztöndíjat, amelyet a foci által kaptam. Érte még ezt se fogadtam volna el ha az enyém lett volna. Most viszont vissza akarom őt kapni. Ezért is kértem el Perrietől a telefonszámát, amelyet fél óra győzködés után megadott azzal a feltétellel, hogy elmondom az én verziómat is kettőnkről. Vagyis Lexi már elmondta az övét, amire rettentő kíváncsi voltam. Akartam tudni mi volt vele egy év alatt viszont nem akartam hallani róla és Mattről. Nem birnám végig hallgatni, ahogy a szerelmükről beszél.

- Haver gyere már. - ment előttem Zayn. - Megöllek ha ebből baj lesz.

- Csak látni akarom. - léptünk be a forgatás helyszínére.

Amint beléptem megpillantottam őt. Egy gyönyörű estélyi ruhába volt. Mikor ő is megpillantott elakadt a lélegzete, zavarát próbálta enyhiteni és Zaynhez lépett engem figyelmen kívül hagyva.

- Állandóan késel, gyorsan öltözz át és gyere. - szidta meg majd Perriehez ment.

- Ez a csaj kész. - nevetett fel Zayn majd elindult az öltöző felé.

- Sziasztok! - léptem Perriék mellé.

- Szia. - köszönt vidáman Perrie, Lexi pedig halkan mormogott valamit az orra alatt. - Ma mit forgattok?

- Ma fognak veszekedni.

Mikor elkezdődött a forgatás Perrievel leültünk és figyeltünk. Rossz volt nézni mikor Zayn megcsókolta Alexist. Összeszorult a gyomrom, fájt, hogy nem én vagyok Zayn helyébe.

- Téged ez nem zavar? - horkantottam fel idegemben.

- Csak megjátszás, Zayn nem csal meg. Nyilván rossz látni de tudom, hogy csak megjátszák.

- Engem zavar.

- Ki gondolta volna. - nevetett fel Perrie.