Broken heart /Harry Styles/

05.

Reggel arra keltem, hogy valaki megráz. Hirtelen azt se tudtam melyik bolygón vagyok. Mikor kinyitottam a szemem Harryt pillantottam meg, nem hittem a szememnek ezért gyorsan megdörzsöltem, hátha csak rémeket látok, de nem. Amilyen gyorsan csak tudtam felültem és kérdő tekintettel néztem rá.

- Te meg mit keresel itt? Egyáltalán, hogy jöttél be? És hány óra van? - tettem fel az összes kérdést, ami eszembe jutott.

- Anyukád engedett be és 8 óra van. - mosolygott.

- Minek keltettél fel hajnalok hajnalán. - dőltem vissza dühösen az ágyamba. - De miért jöttél? Mit akarsz?

- Ugye nem feküdtél le még Mattel? Meg hova mentetek egyáltalán tegnap? - állt fel és idegesen sétálgatott.

- Nem képzeld nem feküdtünk le és sétálni mentünk. - dörzsöltem meg a halántékom. - De mit érdekel ez téged?

- Merre sétáltatok? - kérdezősködött tovább.

- Semmi közöd hozzá Harry. - álltam fel. - Miért érdekel téged ez ennyire?

- Igenis van köröm hozzá! - emelte fel a hangját. - Mivel ezelőtt 2 nappal még az én ágyamba voltál!

- De mi csak szórakozásból! Semmit nem érzünk egymás iránt! - kezdtem kiakadni.

- Ahaa szóval Mr. Tökély iránt már érzel valamit. - emelte rám tekintetét.

Mintha aggódást véltem volna felfedezni szemeiben.

- Igen, képzeld kezdek érezni valamit!

- Ribanc! - szemeit elöntötte a düh.

- TAKARODJ INNEN!- ordítottam.

Szemeiben egy pillanatra megbánást véltem felfedezni de nem sokáig, mert pár másodperccel később sarkonfordult és hallottam, ahogy becsapja az ajtót maga után.
Leribancozott? Most komolyan? Ő a legjobb fiúbarátom és leribancozott. Értetlenül csúsztam végig a szekrény mellett. Talán az lennék? Fáj, fáj, hogy az egyik legjobb barátom azt mondta rám, hogy ribanc vagyok. Elkezdtek potyogni a könnyeim. A telefonomért nyúltam és rögtön csoportos hívás indítottam. Pár másodperc elteltével felvették mindannyian.

- Olyan korán van. - hallottam Ash hangját elsőnek.

- Hajnal van még Lexi. - jött a következő álmos hang, Rose.

- Baj van? - nyögött álmosan a telefonba Kim.

- Harry leribancozott. - törtek felszínre még jobban a könnyeim.

- MICSODA? -kérdezték egyszerre már kicsit sem álmos hangon.

- Mesélj! - szólalt meg Kim.

- Reggel arra keltem, hogy itt van nálunk és elkezdett mindenfélét kérdezgetni Mattről, hogy lefeküdtünk-e meg, hogy mit csináltunk stb. Aztán mikor mondtam, hogy kezdek valamit érezni iránta leribancozott én pedig elküldtem. - folytak a könnyeim.

- Féltékeny. - mondta egyszerűen Ash.

- Ez egyértelmű! - erősítette meg Rose.

- Szerintem Harry elkezdett valamit érezni irántad. Látod mi megmondtuk, hogy nem lesz jó ez a barátság extrákkal dolog! - mondta Kim a tipikus mi megmondtuk hangsúllyal.

Igazuk lehet, talán Harry érez valamit. De lehet, hogy én is? Nem! Kizárt, nekem ott van most Matt rá kell koncentrálnom. Miután letettük mindannyian szerintem a lányok vissza is aludtak én pedig gondolkoztam. Megérné nekem Harry? Nem, ő az a tipikus minden lányt megakarok kapni fiú. Matt pedig más, ő jó fiú. Nekem pedig ez kell most, hogy egy kicsit megjavuljak. Kerülni akarom Harryt és kerülni is fogom. A telefonom csörgése megzavart a gondolkodásba, mikor megláttam Matt nevét a kijelzőn gyorsan krákogtam párat és letöröltem a könnyeim, hogy ne hallja a hangomon, hogy sírtam.