Broken heart /Harry Styles/

19.

Harry szemszöge

- Hmm, nem jössz vissza kicsit? - karol át hátulról Ashley azt hiszem miközben a nadrágomat veszem fel.

- Csak egy este volt, nem alszok lányoknál sajnálom. - rázom le kezeit.

- Seggfej. - tekeri maga köré a lepedőt.

- Ribanc. - veszem fel a kabátomat és lépek ki az ajtón.

Alexis vajon mit csinál most? Látni akarom de nem hiszem, hogy jó ötlet. Nem kellene a sorsot felhergelni, de hiányzik. Mióta megjelent újra az életemben csak rá gondolok és arra, hogy mennyire mellette akarok lenni, fogni akarom a kezét, megölelni és egyszerűen csak vele lenni. Nem tudok a testemnek parancsolni. Megfogom a kocsikulcsot és elindulok a lakásuk felé, mintha Perrie azt említette volna, hogy nem lakik messze a központtól. Egész úton azon gondolkozok, hogy mit is mondhatnék neki, mit akarok pontosan tőle. Mit fog mondani ha meglát? Gondolatmenetemet Liam feltűnő autója szakítja félbe. Leállítja a motort és Lexi felé fordul és ..... megcsókolja. Meg sem lehet fogalmazni milyen érzés lengi be az egész testemet, fáj. Nagyon fáj, nem bírom nézni se annyira felemészt. Nem lenne szabad féltékeny legyek mikor alig 10 órája én is épp egy szőke céda szájában voltam de tőle más, nem ilyen. Ennyire megváltozott volna? El kell tűnnöm innen.

- Harry? - kopog valaki az ablakon. - Hogy kerülsz ide?

- Már megyek is. - nézek dühösen Alexisre.

- Elhúzódtam mikor megcsókolt. - böki ki.

- Ki kérdezte? - indítom be a motort de nincs szívem itt hagyni. Megkönnyebbülést éreztem mikor kijelentette, hogy elhúzódott. - Nem csinálunk valamit?

- Gyere fel, anya az egyik barátnőjénél van. - mosolyog rám. Egy pillanatra elgondolkozom de nem tudok neki ellenállni.

- Biztos azt akarod, hogy kettesbe legyünk? - kérdezem a falnak dőlve miközben ő a zárral babrál.

- Igen. - mosolyog rám oldalasan aztán kitárja az ajtót. Óvatosan lépek felé egy lépést és belépek mellette a lakásba.

Látom, hogy zavarba van a közelembe, mióta itt vagyok háromszor kérdezte meg, hogy biztos nem-e vagyok éhes. De a válaszom még mindig ugyanaz, hogy nem. Én se tudom, hogy viselkedjek most de ő még annyira se. Furcsa, hogy 1 év elteltével ennyire nem tudjuk mit csináljunk a másik közelében.
Mind a ketten hatalmas változáson mentünk át. Ő erősebb, magabiztosabb, gyönyörűbb, csinosabb nővé érett, aki tudja mit akar. Én pedig egy nőcsábász, érzelmek nélküli életet élek. De egymás közelében mintha ugyanazok lennénk mint régen de mégse. Nem tudjuk hogyan viszonyuljunk a másikhoz.

- De egy kávét elfogadnék. - nézek az erkély felé.

- Rendben, menj ki nyugodtan. - int fejével az erkély irányába. - Mindjárt viszem.

1 év után, ami több mint száznak tűnt végre itt vagyunk. Ketten. A lány, aki valamiért vonzza az egészemet, nem csak a testi vágyról beszélek, hanem mindenről. Mindenről, ami benne megvan, hozzá hasonlóval én még soha nem találkoztam, egyszerre szárnyalok tőle és egyszerre válok idegessé, mert ilyen hatással van rám. A közelében önmagam vagyok,lenyugtat. Tudja mikor mit kell csinálnia hiába úgy érzi valamit rosszul csinál. Ekkor megérzem apró kezeit a vállamon.

- Nagyon elbambultál. - szólal meg csilingelő hangján. - Tessék. - nyújtja felém a kávét.

Kezeimmel automatikusan kiveszek egy szál cigarettát és meggyújtom majd felé tartom a dobozt.

- Már leszoktam de a régi idők kedvéért. -vesz ki egyet a káros dohányból.

Alexis szemszöge

Ahogy kifújom a káros füstöt eszembe jutnak a régi emlékek Harryvel. Olyan mintha újra visszatértem volna az egy évvel ezelőtti Lexihez, de vele más. A régi énem is normálisnak érzem mellette. Harry olyan mint a cigaretta, egy angyali külsővel megáldott, fehér papírba csomagolt mérgező de mégis csábító drog, amelyre könnyen rá lehet szokni. 

Miután kávénkat kint elfogyasztottuk a kanapéra feküdtünk és a TV-t bámultuk, mint régen. Jó újra teljesnek érezni magam mellette, mintha karjai lennének számomra a védőfal, amelyen belül senki sem bánthat. Az arcvonásai hihetetlen, hogy egy év alatt ennyire férfiasabbá váltak volna, de mégis ott bujkál néhol a kisfiús rosszaság, ami annyira jól áll neki. Szemei élénk zöld árnyalatai még most is magával ragadnak. 

- Miért nézel? - fordul felém és ő is pásztázni kezdi arcomat.

Nem birom levenni ajkairól a szememet, amit minden bizonnyal észre is vett, mivel apró gödröcskéi megjelentek. Óvatosan végigsimít arcomon, amelytől a gerincemen bizsergés fut végig. Hiányoztak az érintései, vágyom rá. Azt akarom, hogy megérintsen. Olyanok vagyunk mint a mágnes, vonzzuk egymást. Ajkaival közeledik az enyémek felé, amitől szívverésem felgyorsul és automatikusan lecsukódnak a szemeim, várom, hogy megtörténjen és magával ragadjon. Nem érdekelnek a következmények, szükségem van rá. Mikor végre megérzem ajkait megkönnyebbülten felsóhajtok. Először ajkai gyengéden becézgetik enyémeket de nekem több kell, mikor gyorsítok veszi a lapot és csípőmet megragadva magára húz. Annyira szükségünk van egymásra, egy év után végre újra érezhetjük egymást. Szorítása erősödik én pedig hajába túrok, amely egy jóleső nyögést vált ki belőle. Kezét pólóm alá vezeti és végigsimít hátamon. Annyira erős a kötődés, a szenvedély köztünk, amit nehéz túlszárnyalni. Tudjuk mikor mi kell a másiknak, mintha olvasnánk egymás gondolataiban.

- Akarlak Alexis. - néz szemeimbe én pedig aprót bólintok, mert nehezen jönne ki egy szó is a torkomon. 

Lassan felül és újra megcsókol majd leveszi a pólóját, amelyet az enyém követ. Ajkaival végigcsókolja az arccsontomat mellkasom felé haladva.

- Szia kicsim megjöttem! - hallom meg anya hangját.

- Úristen, öltözz! - szállok ki az öléből és villám gyorsasággal magamra kapom a felsőmet.

- Ismerős helyzet nem? - von közelebb magához Harry.

- Az. - ismerem be. Istenem hányszor lebuktunk már majdnem. Az emlékre mosolyra húzom ajkaimat.

- Ooo sziasztok. - lép be anya a szobámba. - Harry de régen láttalak. - öleli magához anya.

- Szia. Hát igen. - üdvözli anyát. 

- Csak hazaugrottam, mert itthon hagytam valamit, de annyira van időm, hogy mesélj egy kicsit magadról. Gyertek csinálok egy teát.

Miközben követjük anyát a nappali felé Harry végigsimít a hátamon és a fülembe súg.

- Ezt még folytatjuk.- újra kiráz a hideg és alig várom a folytatást. De lehet a sors akarta így, hogy anya hazajöjjön minket megzavarva.

Sziasztook! Sajnálom a késői részt és a következőt se tudom mikor hozom, mivel masfél hónap és érettségi. Teljesen leszívja az agyamat a tanulás. Nyáron bepótolom igérem❤ remélem azért tetszett a rész. Várom a visszajelzéseket hátha több erőm lesz a tanulás mellett írni ha látom érdekel a történet.🥰