Broken heart /Harry Styles/

10.

Harry szemszöge

- Na haver gyere már bulizni! - bökött oldalba Zayn. - Itt vagyunk egy kurva jó buliba, ami tele van jó csajokkal te meg itt ülsz magadba.

- Jó jó megyek. - húzom féloldalas vigyorra a szám.

Itt ülök a whiskeymmel és egyszerűen nem megy, hiányzik Lexi.

- Ne csináld már gyere tényleg. - jött oda ezuttal Liam is. - Mi a baj? Több csaj is felkínálta magát neked de te le se szarod. Ki az a lány aki ennyire hatással van rád?

- Senki, igazad van. - húztam le a maradék alkoholt a poharamból és rögtön magamhoz rántottam a szőkét, aki az előbb próbált közeledni.

A buli egész jó volt de ez a csaj nem Lexi, én mégis belementem, hogy felmenjünk hozzá.

- Szerintem térjünk is a lényegre. - smároltam le Jennifert.

- Hűha ennyire nem tudsz nekem ellenállni? - gombolta ki az ingem.

Megragadtam a csípőjét és a falhoz nyomtam majd ruháját húztam fel ő pedig a nadrágommal bajlódott.

***

Telefonom csörgésére leszek figyelmes, amit fel is vettem.

- Alexis? - szólok bele.

- Harry én csak...- hallom meg azt az angyali hangot.

- Mi a baj? - kérdezem aggódva.

-Kicsim, ki az? - simít végig a karomon Jennifer, amitől ideges leszek.

- Viszlát Harry! - csapja rám a telefont Lexi.

- Mi a francnak hívtál kicsimnek?? - állok fel ideges az ágyról.

- Mindenkit így hívok minden este, ugyanmár talán a barátnőd hívott? - nevet fel cinikusan.

- Elmentem. - öltöztem fel majd bevágtam magam mögött az ajtót.

Lexi szemszöge

- Csodálatosan áll ez a ruha rajtad kicsim. - simít végig a karomon anya.

- Köszönöm. - ejtek egy halovány mosolyt.

- Mi a baj, édesem? Hetek óta szomorú és letört vagy. - fordít maga felé. - Nehogy azt mondd h semmi!

- Nem lényeges anya tényleg. - fordulok vissza a tükör felé.

Anya sóhajtva kilép a próbafülkéből és egyedük hagy a gondolataimmal. Szinte hallom a fejembe Harry szavait, ahogy épp meglátja rajtam ezt a ruhát.
Nem csinálhatom ezt, nem lehetek örökké szomorú. Muszáj megmutatnom Harrynek, hogy tudok nélküle élni. Előveszem a telefonom és már készítem is a képet Instagramstoryba.

Amint kiléptem a boltból összeütköztem valakivel. Az a valaki mégpedig Matt exe volt.

- Sajn..- rám nézett. - Talán annyira mégse. Hallom Matt elhagyott, rossz lehet. Már vissza is jött hozzám.

- Annyira nem, mindig is tudtam, hogy szeret értéktelen csontokkal játszani. - nevettem fel cinikusan majd otthagytam a döbbent arckifejezésével együtt.

***

A hetek csak telnek és telnek, magával ragad az idő, amit szinte tanulással és kis pihenéssel töltök. Nem vagyok igazán önmagam. Nem tudok ebben a városban megmaradni, elakarok menni innen minél hamarabb, ami 3 hónap és bekövetkezik.
Egyszerűen az életvidám, energikus lány megváltozott, aki voltam. Barátaimtól is eltávolodtam, csak Kimmel és Stephel vagyok jóba. Ők sem értik mi van velem de nem faggatóznak, ezért pedig hálás vagyok nekik.

- Alexis maga mit gondol a kérdésről? Melyik válasz felel meg? - zökkentett ki a nyelvtanárom gondolatmeneteimből.

- C a megoldás. - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Helyes. - bólintott.

***

Időközben elérkeztt a várva várt idő mikor már a csomagjaimat pakolom a kocsiba és indulunk anyával New Yorkba a testvéremhez magunk mögött hagyva a kis várost. Fáj. Úgy érzem belülről felőről de nem birtam tovább itt maradni. Ez a város csak csalódást hozott nekem.

- Kicsim meg van mindened? - kérdezte anya miközben kinyitotta a kocsi ajtaját.

- Igen azt hiszem. - néztem fel a házra, ami pár napja még az otthonom volt de már más a tulajdonosa. Remélem a kislány, aki most kezdi az iskolát neki csupa szépet hoz az élet nem úgy mint nekem itt. Amikor beszálltam a kocsiba anya mellé még vetettem egy utolsó pillantást és kikanyarodtunk. Elindultunk az autópálya felé. Hát tényleg vége, elmegyek innen. Fáj a szívem de tudom, hogy jobb lesz. Mikor elhagytuk a városhatárt anya kezére raktam az enyémet, amely a sebváltón helyezkedett el és megszorítottam azt.

- Jobb lesz ott kincsem, megigérem. - ejtett egy biztató mosolyt felém majd az útra visszavezette tekintetét.

- Hiányozni fogsz Kim nagyon! - öleltem magamhoz a legjobb barátnőmet.

- Te is nekem. De csak egy hétre mentek aztán tali. - virult fel. Nem volt szívem elmondani, hogy én már nem jövök ide vissza. Nem szeretek búcsúzkodni, nem akarom látni a reakcióját, amikor megtudja, hogy itthagyom.

- Igen. - ejtettem halovány mosolyt.

- Vigyázz magadra! Na de megyek be mert kezd hideg lenni. Puszillak! - ölelt mégegyszer magához majd elindult be.

- Te is vigyázz magadra, remélem nem utálsz meg...  - suttogtam magam elé. Mikor biztosra vettem, hogy bement a postaládájukba raktam az én kis levelemet, amit írtam neki.

Drága Kim!
Most meg fogsz utálni, de ténylg rettentően sajnálom! Az az igazság, hogy nem jövök már haza. Nem fogunk találkozni egy hét múlva. Elköltözünk. Drágám tudom nem akarod most elhinni, de igaz. Nem vagyok önmagam ebben a városban. Túl sok minden ideköt. Apa halála, a nagymamámé, Harry mikor elment összezuhantam aztán mint tudod nemrég nagypapám is meghalt. Úgy éreztem nem birom, el kell menjek és új életet kell kezdenem. Felépítek magam körül egy új falat, ami az új életemet veszi körül. Amelyben az itteni emberek nem szerepelnek, enélkül nem megy. Lehet sikerrel járok, lehet a sorsom kísért majd tovább. De tudod, aki mer az nyer. Mertem nagyot álmodni és megtenni ezt a lépést. Remélem te is egy csodálatos, új életet építesz ki magad körül, amelyben nem leszek benne. De tudd, hogy te voltál, vagy és leszel a legjobb barátnőm. Te segítettél át sok dolgon, ami nehéz volt. De ettől a tehertől most megszabadítalak. Nagyon köszönök neked mindent.
Puszillak! Vigyázz magadra, és ha majd összefutunk talán a jövőben, remélem leülünk és elmeséljük egymásnak miken mentünk keresztül addig, mint két régi legjobb barátnő.

-Alexis xxx

Visszaemlékezni is szörnyű arra, amit tettem Kimmel de így gondoltam jónak.
Ahogy a táj elsuhan mellettem már csak remélni tudom, hogy a múltam is vele suhan egy jobb jövő felé tartva.