Broken heart /Harry Styles/

21.

Alexis szemszöge

Ahogy teltek a napok egyre nehezebben bírom Harry nélkül, azt hittem jelentkezni fog még aznap este, vagy legalább másnap. De nem tette. Talán tényleg ennyi volt? Ennyi volt a mi kis kalandunk? Tudom, hogy miket mondtam neki de én nem akarom elveszíteni, túlságosan fontos nekem. Túl sok mindenen keresztülmentünk már, remélem nem ez az apróság fog minket szétszakítani. Tudom kicsit túlreagáltam de akkor így éreztem, félek, hogy engem is csak egy olyannak tart, aki majd egy este erejéig szórakoztatja aztán nem hív többet. Tudom, hogy mi mások voltunk de megváltozott, más életet él és nem tudom ugyanaz a Harry még, akit megismertem régen.

Amikor kilépek a meleg üzletből a csípős őszi szél miatt összerezzenek. A metrohoz tartva meglátom Harryt a kocsijának támaszkodva, engem figyel miközben egy szál cigarettát a szájához emel és meggyújtja. A gyújtó apró lángja világítja meg az arcát, a fehér csomagolásban lévő méreg vége szikrázva fénylik tovább.

- Ne sétálj ilyen sötétben. Hazaviszlek. - mondja lágyan. - Sajnálom. - teszi hozzá halkan.

- Én is. - motyogom.

Szívott még kettő slukkot majd eldobta a cigarettát és rátaposott. A fejével intett a kocsi felé, értettem a célzást. Mikor beültem az anyósülésre jóleső sóhaj hagyta el a számat. Meleg volt.

- Fáztál?

- Kicsit. - ismertem be.

Az út csendesen telt, egyikünk se szólalt meg. Nem azért, mert nem lenne miről beszélnünk, hanem pont azért, mert nagyon sok mondandónk lenne. Mikor leállította a motort felém fordult. Csak bámultuk egymást másodperceken át mikor közeledni kezdett felém. Egymás ajkait nézve szaporodott a légzésünk, becsuktam a szemeimet és vártam, hogy végre megcsókoljon. Az ajka először csak lágyan hozzámért, imádtam mindigis, ahogy kikészít előtte. Szinte egyszerre csókoltuk meg egymást. Övemet kicsatolva Harry mar tudta mit akarok, hátrébb tolta ülését én pedig abban a másodpercben már az ölében voltam. Hevesen folytattuk csókcsatánkat, a kocsiban szapora szívverésünket szinte hallani lehetett. Mikor nyakamat csókolta én a haját húztam meg óvatosan, egyszerre nyögtünk fel. Ismerjük egymást, tudjuk mit szeret a másik. Passzolunk.

- Nem jössz fel? - dőltem kicsit hátrébb, egy bólintással válaszolt.

Ahogy a lifthez értünk rögtön egymásnak estünk. A falhoz nyomva csókolt meg. Halk csengéssel jelzett a lift, hogy megérkeztünk. A kezem már remegett miközben az ajtót próbaltam kinyitni. Harry közben hátulról csókolta a nyakam. A lakásba beérve rögtön lerúgtuk a cipőnket, kabátunkat a földre dobva haladtunk a szobám felé. Harry combom alá nyúlva egyszerű könnyedséggel felemelt majd az ágyra térdelve óvatosan hátamra fektetett ő pedig felém hajolva csókolt meg. Kezemmel derekánal fentebb húzva a pólót jeleztem mit szeretnék, értette a célzást és egy másodperccel később már engem szabadított meg a felsőmtől. Mind a ketten erre várunk már régóta. Mellkasomtól hasamig végigpuszilva gombolja ki a nadrágomat majd húzza le. Ezt az övé követi. Már csak egy szál fehérnemű választ el minket és ez megőrít.

***

- El se hiszem, hogy újra a karjaimban vagy. - sóhajt fel Harry.

- Most minden olyan jó. - puszilom meg kemény mellkasát.

Félek, hogy újra történik valami, ami miatt összeveszünk és minden szétesik körülöttünk, amit felépítettünk. Jön valami régi "exe", ako felborít mindent és ez dühítő.

Reggel mikor felkeltem Harry még édesen szuszogott mellettem. Mikor kivonszoltam magam a konyhába csináltam egy kávét és tükörtojást, mert tudom, hogy az a kedvenc reggelije.

- Hmm mit csinálsz? - ölelt át hátulról Harry.

- Reggelit. - fordultam meg mosolyogva és lábujjhegyre állva puszit nyomtam az ajkaira.

Miután megreggeliztünk Harry elvitt munkába ő pedig elment valahova, nem említette merre megybez pedig kicsit zavar.

Harry szemszöge

Olyan jó volt Lexivel a tegnap este. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz mikor érte mentem. Azt hittem veszekedni fogunk és újra haraggal válunk el egymástól.

- Na miújság a csajjal nagyfiú? - ült le Nancy a velem szembelévő székre.

- Tegnap nála aludtam. - húztam félmosolyra ajkaimat.

- Woow. - mosolyog elismerően. - Szent a béke?

- Nem beszéltünk semmit, tudod mást csináltunk. - kacagtam fel.

- Értem én. - nevet ő is. - De azért beszéljétek meg, mert újra bajok lesznek. Veszekedni fogtok.

- Tudom tudom. Legközelebb felhozom a témát, csak félek ő nem akar erről beszélni, hogy mi legyen most velünk. - dőltem hátra miközben lerakták elénk a rendelt kávénkat. - Köszönjük.

- Lány, tudom, hogy tudni akarja mi legyen veletek. - kortyol bele a latteba. - Mellesleg nekem is alakul valaki.

- Na kicsoda? - lepődök meg.

- Titok, de ismered. - kacsint. - Nem akarok semmit mondani míg nem látom, hogy lesz egy biztos pont a folytatáshoz.

- Remélem jól alakul, de most kíváncsivá tettél. Valaki a csapatból?

- Nem mondok semmit. - kortyol újabbat a koffeinbombából.

Miután Nancyvel találkoztam elmentem edzésre. A kemény sport kicsit elterelte a figyelmem Lexiről. Jól esett most kicsit kikapcsolódni nem pedig azon gondolkozni, hogy mi lehet koztünk pontosan. Ma menjek újra érte vagy hagyjak egy nap szünetet neki?
A közelsége újra felélesztett bennem valamit, amit 1 éve kikapcsoltam. Nem érdekeltek a lányok érzései, akit ki lehetett kihasználtam és nem törődtem velük. De Lexivel ezt nem tudnám megtenni, ő más mint a többi lány. Van benne valami, ami miatt egyszerűen nem menne csak leszarni az egészet. Az elejétől fogva megfogott benne valami. Sose tudtunk csak barátok lenni, a kémia mindig ott volt közöttünk, amit mindenki előbb vett észre mint mi. Egy lánynál se éreztem még azt mint nála. Viszont ott van benne a félés. Elkötelezettség? Nem nekem való.

Sziasztook! Meghoztam az új részt, sokan kérdeztétek, hogy mikor irom meg. Egyszerűen nem volt semmi ötletem, de most újra kaptam ihletet. Remélem ígyis marad. Puszii😘😘