Broken heart /Harry Styles/

08.

*1 hónap múlva*

Rettentően rossz volt az elmúlt időszak, Harry hiánya szinte felemésztett, alig találkoztam a barátaimmal, Mattel se alakul minden jól. Próbált közeledni de távolságtartó voltam. Most döntöttem el, hogy ezen változtatok. 2 hét maradt a nyárból és visszaakarom kapni a régi önmagamat. A ma esti bulitól bevallom kicsit tartok mivel nem tudom, hogyan oldódjak fel újra. Harryvel minden olyan más volt, imádtunk bulizni együtt, Matt nem ilyen, nincs benne semmilyen őrültségbe, semmi kihívás nincs a kapcsolatunkba, semmi izgalmas. Viszont nagyon rendes fiú, megbizható, intelligens de úgy érzem nem hozzám való. Eleinte minden más volt de most nem, nem érzem ugyanazt. Megpróbálok adni neki még egy esélyt, mert megérdemli de nem fűzök hozzá sok reményt.
Hiányzik Harry nagyon, nem is beszéltünk azóta és ez megőrít.

- Szia Lexi. - lép hozzám közelebb Matt és apró puszit lehel ajkaimra.

- Szia! - erőltetek egy mosolyt arcomra.

- Alexis gyere igyunk! - húz rögtön arrébb Kim. - Remélem mostmár visszatér a régi Lexi és nem leszel szomorú.

- Próbálkozok.

***

- Nos hát, én még sosem ittam vodkát. - kacagott Emily.

- Ne már ezzel magaddal is kibasztál. - húztuk le az újabb kört.

Egészen addig folytatódott a játék míg mindenki le nem részegedett.

***

*Visszaemlékezés*

Odakint hatalmas vihar tombol én pedig az ágyamon várom, hogy elteljenek azok a hosszadalmas percek míg Harry ideér. Remélem semmi baja nem esik, amíg ideér. Hallom, ahogy egyik dörrenés követi a másikat, a villám csapások pedig fel-fel villannak. Mintha valamilyen égi háború folyna odakint. És újra lecsapott egy villám én pedig összerezzenek aztán számolni kezdek. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és hallom is a dörgést. 8km-re csapott le és Harry sehol. Kezdek félni, nagyon féltem. Én hülye miért kértem meg, hogy jöjjön át hozzánk a vihar miatt. Tudom, hogy sok mindent megtesz értem és úgy érzem mintha kihasználnám. Gondolatmenetemet egy újabb villám zavarta meg, amely 15kmre csapott le szerintem.
Halk kopogást vélek felfedezni az ajtómon. Rögtön felpattanok és szinte feltépem az ajtót.

- Harry! - ugrok a csurom vizes fiú nyakába. - Úristen, nem kellett volna hívjalak. Miattam fogsz megfázni.

- Nyugi Lexi. Miattad mindent tudod jól. - simít végig az arcomon.

- Gyere be gyorsan és öltözz le. Hozok hajszárítót és tesóm egyik pólóját. Jövök máris.

Megpróbáltam minél halkabban közlekedni a házban, hogy anya ne vegyen észre semmit. Amint kivettem egy pólót és a hajszárítót visszaindultam a szobámba. Amikor benyitottam megpillantottam Harry csupasz és vizes felsőtestét, ami elvonta a figyelmem mindenről.

- Értem én, hogy szeretsz bámulni. De ideadod a hajszárítót? - lépett hozzám közelebb, kezével végigsimított a karomon, amitől kirázott a hideg. Közelsége egyszerűen olyan hatással van rám mint még soha senkié. Végül megfogta a hajszárítót és rám mosolygott. - 5 perc és veled foglalkozok nyugi. - kacsintott rám. - Imádom mikor zavarba tudlak hozni.

- Szárítsd inkább a hajad. - ültem le az ágyra mire egy halk kuncogás volt a válasz.

A vihar egyre erőteljesebben éledt fel én pedig ezzel együtt egyre jobban féltem. Harry láthatta rajtam ijedtségem ezért lerakta a hajszárítót és odajött hozzám, leült mellém majd átkarolt. Óvatosan odahajolt hozzám és egy lágy puszit lehelt arcomra.

- Köszönöm, hogy átjöttél. - fordultam felé és viszonoztam pusziját.

- Tudom, hogy nem tudsz aludni a viharoktól és amúgyis szeretek veled lenni. Szeretem elterelni a figyelmed.

- És most mivel fogod? - húztam ajkaimat mosolyra.

Harry lágyan elmosolyodott majd az egyik hajtincsem fülem mögé tette és közelebb hajolt. Először arcomra adott puszit újra, majd vészesen közeledett szám irányába. A végén kínzó lassúsággal adott a szám sarkába apró csókot végül pedig megcsókolt és ölébe húzott, amely mind a kettőnkből egy jóleső nyögést váltott ki. Kicsit megtoltam mellkasát jelezve, hogy dőljön hátra ezáltal én kerültem felülre. Erős kezeivel derekamat fogta meg majd hirtelen maga alá fordított.

- Tudod, hogy én szeretek felül lenni. - majd újra megcsókolt.

*Visszaemlékezés vége*

Az emlékek Harryről folyamatosan törnek elő, olykor csak úgy mikor meglátok egy helyet, ahol ott voltunk. Valamikor álmomba élem át újra azokat az élményeket, amivel Harry gazdagított.
Nem tudom elfelejteni egyszerűen fáj, hogy csak így itt hagyott. Nem tudtam tőle elbúcsuzni tőle, nem tudtunk rendesen elválni. Hiányoznak azok az éjszakák, amikor vele voltam, mikor minden hülyeséggel fel tudott vidítani. Tökéletes volt minden és az volt benne a legjobb, hogy nem éreztük magunkat elkötelezve volt időm magamra és mindenki másra. Nem szabtuk meg egymásnak mit csináljunk, nem volt kötelező találkoznunk mindig. Tudta jól, hogy engem ki lehet készíteni azzal, hogyha megmondjak mit csináljak, ha ki akarnak sajátítani és ő ezt tiszteletben tartotta. Eleinte nem éreztünk semmit egymás iránt, elnéztem ha csajozik mellettem, ő elnézte ha más fiúkkal beszélek, találkozok de aztán valami fellobbant bennünk, valami megmagyarázhatatlan dolog. Ő kevesebbet csajozott én nem találkoztam mással és aztán jött Matt és megállította ezt, ami kezdett a felszínre törni. Viszont lehet ennek pont így kellett történnie, sokkal rosszabb lett volna ha erősebben táplálunk egymás iránt érzelmeket és úgy megy el. De így most itt van nekem Matt, akivel megpróbálhatom elterelni a figyelmem, ami hátha sikerül.

- Szia. - öleltem meg Mattet.

- Hali. - adott puszit az ajkaimra.

- Hova megyünk? - ültem be izgatottan a kocsiba.

- Meglepi.

Az út viszonylag 10-15 percbe telt és mikor megálltunk a jól ismert helyen lefagytam. A folyó melletti filagória. A hely, ahol Harryvel töltöttem a legtöbb időmet. A hely, ami emlékek ezreit hozza felszínre. A hely, ami mindent megváltoztatott. A hely, ahol érzelmeink többségét vallottuk be egymásnak mindennel kapcsolatba.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, sajnálom, hogy ez rövidebb lett a többinél de igyekszek a következőt hosszabbra írni. 😘