Love is the Cure [Sirius Black Fanfiction] - SZÜNETEL

16. fejezet: Báli meghívás

Ahogy Sirius kimondta az "öcsém" szót, fél pillanat sem kellett ahhoz, hogy magamra hagyjon a Csillagvizsgáló tetején.

- Most hová mész? - loholtam utána, amint észhez tértem.

- Regulus után. - felelte idegesen.

- Nem hiszem, hogy követned kellene. - próbáltam maradásra bírni, és tényleg nem gondoltam valami jó ötletnek a dolgot, hogy az öccse után rohanjon, és kérdőre vonja.

- Valamit tervez. Valamibe benne van a keze, és nem hiszem, hogy ez a dolog jó dolog lenne. - állt meg a lépcsősor alján, és felém fordult.

- Sirius... - fogtam meg gyengéden a felkarját, magam sem tudom, hogy milyen gondolattól vezérelve - Tudom, hogy aggódsz miatta...

- Miatta? - nevette el magát gúnyosan - Ó! Nem! Nem aggódok én a testvérem miatt. Sokkal inkább mindenki más miatt, és azok miatt, akik az útjába kerülnek, ha tényleg tervez valamit. A testvérem egy elvetemült őrült tud lenni, ha valamit meg akar valósítani.

- Akkor joggal aggódhatok most nem? - próbáltam egyre meggyőzőbb lenni, és úgy vettem észre, hogy kezd megnyugodni.

- Aggódsz? Miért? - húzta össze szemöldökét.

- Most mondtad, hogy ha valaki az útjába áll, az... az... - a nyelvem szinte alig forgott, annyira zavarban voltam - Nem akarom, hogy bajod essen.

- Nem fog bajom esni. - mosolygott rám, és közelebb lépkedett hozzám, majd a bal kezét felemelve a fülem mögé tűrt egy tincset a hajamból - És azt sem hagyom, hogy neked bajod essen.

- Nekem mi bajom lenne?

- Hát ez az egész nyomozás dolog... - rántotta meg a vállát, de még mindig tartotta a testhelyzetet, és nekem sem állt szándékomban, hogy növeljek a távolságon - Lehet, hogy nem kéne ebbe még jobban belekeveredned.

- Szerintem már így is eléggé benne vagyok. - suttogtam és most én tettem egy újabb lépést felé. A szívem a torkomban dobogott, és a szám is kiszáradt, ahogy a fejünk egymás felé kezdett közeledni.

- Benne bizony! - hallottuk meg a hangot a Csillagvizsgáló bejárata felől, minek hatására azonnal szétugrottunk - Sétálgatunk? Romantikázgatunk? - nevetett gúnyosan Frics, kinek ott tekergett lábai között a macskája, aki idegesítően nyávogott - Úgy látom, büntetőmunkát akartok.

- Gwen-nek ehhez semmi köze... - kezdte egyből a védekezést Sirius - Ő prefektus, és csak engem követett, mikor látta, hogy megszöktem. Csak meg akart állítani.

- Ezt majd a házvezetőtök eldönti. - nevetett tovább, majd a kastély felé mutatott, és utasított minket, hogy induljunk el visszafelé.

Másnap kora reggel jelentkeznem kellett Lumpsluck professzor szobája előtt, ahol meg is kaptam életem második büntető feladatát. Az öreg elég jól szórakozott azon, hogy az egyik kedvenc diákjával, legalábbis elmondása szerint, rendszereztette az összes létező bájital hozzávalót, amik a polcain sorakoztak.

Legnagyobb szerencsémre tegnap este összetalálkoztunk Lumpsluck-kal a folyosón, mikor Frics az igazgatóhoz akart minket cipelni Sirius-szal. Az öreg szerint nem kellene annyira eltúloznia Fricsnek a büntetéseket, ezért egyből felajánlotta, hogy majd ő kiszabja a büntetés azon részét, ami engem illet. Az, hogy Sirius-szal mi történhetett ezután, még mindig rejtély számomra.

- Miss Fray! - szólt Lumpsluck, mikor már egy ideje a kis üvegcséket rendezgettem - Flitwick professzornál szóltam pár jó szót kiskegyed érdekében.