Love is the Cure [Sirius Black Fanfiction] - SZÜNETEL

21. fejezet: Bizalom

Késő délután volt már, mikor rászántam magam, hogy meglátogassam Sirius-t a Gyengélkedőn.

Mikor beléptem a tágas helységbe, csupán halk suttogást hallottam az egyik paraván mögül. Remus paravánja mögül. Nemakartam hallgatózni, de mégis halk léptekkel közelítettem a hangforrása felé.

- Ne haragudj rám, haver! - hallottam meg Remus halk és szomorú hangját - Az egész az én hibám. Hanincs ez a dolog, akkor nem kell eljönnöd, és akkor Gwen nem haragudna rád.

- Semmi baj. Tudod jól, hogy nem a tehibád. Sose érezd úgy, hogy teher vagy a számunkra, oké? Mind megesküdtünk arra, hogy kiállunk melletted, és mindig segíteni fogunk téged. - válaszolt neki Sirius.

- De...

- Nincs semmi de, Holdsáp! Te, James, Peter és én. Mi négyen testvérek vagyunk! Nem állhat semmi semközénk. Még egy lány sem.

- De... Annyira tetszik neked Gwen. És ő is kedvel téged.

- Hmmm... Nem vagyok én abban olyan biztos. Láttad volna ma reggel. Rám sem bírt nézni.

- Mondd el neki! - szólt közbe határozottan Remus.

- Nem. Ezt nem tehetem meg veled. Meg a többiekkel sem. - ellenkezett Sirius.

- De akkor mit mondasz majd neki? Nem akarod, hogy bízzon benned? Vagy talán te nem bízol benne?

- Nem tudom. Nem tudom, hogy mit is érzek. Ma sem jött el. Megígérte, hogy visszajön órák után, és beszélünk.

- Még benézhet.

- Nem hinném. Szerintem nem kíváncsi rám. Annyiszor rákérdezett, hogy mi ez az egész dolog velünk, én meg mindig kibújtam a válasz alól.

- Szeretném, ha elmondanád neki. Legalább az én részemet.

- Nem! Nem tudhatja senki.

- Lily is tudja!

- Az más, Remus! Lily más. - dörrent fel Sirius hangja. Nem tudtam volna eldönteni, hogy dühös vagy inkább csalódott volt.

- Miért lenne más?

- Mert ő már régóta ismer téged,és mi is őt. Ő Griffendéles, hűséges, meg minden.

- De Gwen-t is ismered. Én megbízok benne. Te nem?

- Remus! Hagyjuk ezt most, oké? Inkábbmondd el, hogy érzed magad!

- Most már rendben leszek. Hála neked!

- El sem tudom képzelni, hogyan mehetett ki a fejünkből tegnap, hogy milyen nap van. Ne haragudj ránk!

- Az évek alatt ez volt az első alkalom. Nincs semmi baj. - Remus hangja kedves volt, és hallani lehetett rajta, hogy mosolyog.

- És az utolsó is. Ígérem! Semmi nem lesz fontosabb! Semmi és senki!

- Mondd csak, kedves barátom! Nem inkább az a baj, hogy félsz?

- Mitől? - értetlenkedett Sirius.

- Attól, hogy megbántódsz.

- Nem. Attól nem. Sokkal inkább attól, hogy megijedne tőlem. - bökte ki nehezen Sirius, nekem pedig egyre nagyobbra nőtt a gombóc a torkomban. A társalgás folytatódott, de én úgy éreztem, hogy nem tudom tovább hallgatni őket, ezért szinte lábujjhegyen kiosontam a teremből. Mi volt ez az egész? Miről beszéltek? Mit nem mondhat el engem? És legfőképpen miért nem bízik bennem? Mit tettem, hogy megrendült bennem a hite? Hiszen nem is olyan régen a családjáról beszélt nekem. Elmondott nekem olyat is, amit másnak nem.

Gondolataimba merülve sétáltam vissza a klubhelyiségünk felé, mikor belebotlottam valakibe az egyik fordulóban.

- Bocsánat! - szabadkoztam egyszerre  -Nem figyeltem.

- Azt vettem észre! - nevetett fel egy ismerős hang – Nincs semmi baj!

- Ó! Szia! - köszöntem, mikor felismertem az úttorlaszomat.

- Szia! Hogy vagy?

- Fogjuk rá! - rántottam meg a vállamat, és azon kaptam magam, hogy Regulus Black-kel sétálok a Roxfort folyosóin beszélgetve.

- Kipihented a tegnapot?

- Igen. Habár elég rosszul aludtam.

- De nem a seggfej bátyám miatt, ugye?

- Részben... - hajtottam le a fejemet.

- Beszéltél vele azóta?

- Akartam... de aztán hallottam pár dolgot, és jobbnak láttam, ha hagyom az egészet.

- Sajnálom! - mondta a fiatalabbik Black, és valahogy őszintének tűnt – Nem akarom ezt mondani, de én próbáltalak figyelmeztetni. Ez az én bátyám igazi énje, nem pedig amit másoknak mutat. Mindenki azt hiszi, hogy olyan kedves és jó. Pedig nem az. Magához édesget, aztán darabokra tör. Amikor megbízol benne, akkor pedig elhagy.

Csak fél szemmel, de méricskéltem Regulus arcát. Tudtam, legalábbis sejtettem, hogy mire célzott. Arra, mikor a nyáron Sirius elhagyta a családi házat, és magára hagyta őt. Bármennyire is rossz volt a viszonyuk, biztosan megviselte Regulus-t, hogy a bátyja elhagyta őt. Lehet, hogy nem is olyan rossz ez a fiú, ahogy azt Sirius leírta? Lehet, hogy az ellenséges viselkedéssel csak az érzelmeit próbálj palástolni? Az összetört szívét?

- Nehéz lehetett neked, mikor Sirius otthagyott a nyáron. - szólaltam meg félve a reakciótól, mikor már a belső udvarban sétáltunk.

- Elmondta? - húzta fel a szemöldökét.

- Említette. - bólogattam, és megkönnyebbülve sóhajtottam fel, hogy nem akadt ki a témától.

- Gondolom, hogy hogyan adta elő. Hogy hogyan írt le engem. Mint egy igazi szörnyeteget. Ezért tartottál tőlem?

- Nem... én nem... - dadogtam, de persze átlátott a szitán.

- Aranyos vagy, mikor zavarba hozlak, és bevallom egy kicsit élvezem is. - mosolygott rám, és habár nekem is mosolyra húzódott a szám, még jobban kipirult az arcom, amit magamban a csípős levegőnek tulajdonítottam – Igaz is! - váltott hirtelen témát – Korrepetálásra lenne szükségem!

- Tessék? - nevettem el magam.

- Ha jól tudom, akkor tartasz korrepetálást. Nem igaz?

- De. De inkább csak az alsóbb éveseknek.

- Egy évvel fiatalabb vagyok nálad. - kacsintott rám.

- És mégis miből kellene korrepetálni?

- Igazából kéne egy jó felkészítő az RBF-re. Te tavaly Kiválót kaptál.

- Honnan tudod?

- Hollóhátas vagy.

- Nagyon vicces. - húztam fel az orromat sértődést színlelve.

- Szóval? - kérdezte várakozva.

- Na jó! Legyen! - egyeztem bele nagy nehezen – Kedd délutánonként ráérek. Ha az jó neked is...

- Tökéletes! - kiáltott fel örömmel a hangjában.

- Most mennem kell, de akkor holnap négykor a könyvtárban találkozhatunk.

- Ott leszek. - mutatott rám, miközben elkezdett hátrálni az ellenkező irányba – És fel a fejjel!

Mosollyal az arcomon tértem hát vissza a klubhelyiségbe. Regulus nem is olyan szörnyű, ahogy azt Sirius lefestette. Sirius! Ahogy eszembe jutott az idősebbik Black, valahol mélyen szúrást éreztem a szívemben, és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy helyes dolog volt-e, hogy nem beszéltem vele, és hogy beleegyeztem Regulus kérésébe. Megbízhatok benne?