Love is the Cure [Sirius Black Fanfiction] - SZÜNETEL

20. fejezet: Harag

A szívem a torkomban dobogott, mikor közelebb lépkedtem Sirius ágyához. A kötszerek és a gyógyfüvek, melyeket lányos zavaromban többször is leejtettem, egy halomban hevertek az éjjeli szekrényen. Többször kellett átgondolnom, hogy hol álljak neki a tömérdek seb ellátásához. A fejemben cikáztak a gondolatok. Vajon hol voltak este a fiúk? Miért néznek ki úgy, mintha egy csoportos verekedésben vettek volna részt? Miért kötnek ki egyfolytában a Gyengélkedőn? 

- Lily! - szólítottam meg a vörös hajú lányt, aki habár tudhatta, hogy merre jártak a Tekergők, mégis lesokkolva nézett végig a négy fiún. A legkönnyebb sérüléséket talán Peter szenvedte el, a legrosszabbul pedig Sirius és szokás szerint Remus néztek ki. 

- Tessék! - szólt lélegzetét visszafojtva, mikor mellém lépett, és alaposabban szemügyre vette Sirius mellkasát, amin egy jókora vágás vagy inkább karmolás ékeskedett. 

- Hoznál nekem egy törölközőt, ha megkérhetlek? 

- Persze. Azonnal! - bólogatott hevesen, majd magához térve pillanatnyi kábulatából, elszaladt a terem végében lévő szekrényhez. 

- Most... Most kitisztítom a sebet a mellkasodon. Biztosan nagyon fájni fog, mert elég mély. - szóltam most először az ágyon fekvő Sirius-hoz, de nem néztem a szemébe. Megpróbáltam elvonatkoztatni tőle, hogy ki is ő, és a gyógyításra koncentrálni. 

Miután Lily megérkezett a törölközővel, elkezdtem kitisztítani a legmélyebb, és megcsúnyább sebet, majd a számtalan kisebb vágással folytattam. 

- Teszek rá egy kis Aloe Vera-t, aztán a múltkorihoz hasonlóan farkasalma levelet rakok rá. Ezt naponta kell majd cserélni. Szóval be kell majd megint jönnöd ide minden nap. Mondjuk ezekkel a sérülésekkel szerintem megint itt fogsz tölteni pár napot. 

- Akkor rád bízom magam. - húzódott fájdalmas mosolyra a szája, melyet én csak egy bólintással jutalmaztam. 

- Kész is! - fejeztem be az utolsó kötözést is, majd minden más magyarázat nélkül ott akartam hagyni Sirius-t, és nem foglalkozni vele tovább. Még mindig tartottam magam ahhoz, hogy nem fogok a szemébe nézni. 

- Haragszol, ugye? - kapta el hirtelen a csuklómat.

- Segíthetek még valamiben, Madame Pomfrey? - fordultam a javasasszonyhoz, figyelmen kívül hagyva Sirius kérdését. 

- Mr. Potter arca is segítségre szorulna. - mutatott a két ággyal odébb fekvő James-re, aki mellett már ott ült Lily is, és éppen sugdolóztak valamiről. Mikor odaléptem hozzájuk, gyanús módon azonnal elcsendesedtek.

- Kit fejeltél meg? Elég nagy humpli van a homlokodon. - húztam el a számat.

- Ez semmiség. - legyintett, de mikor elkezdtem megtisztítani az arcát, felszisszent a fájdalomtól. Sejtésem szerint csak Lily előtt próbált meg nagyfiúként viselkedni.

- Na persze. - nevette el magát vörös hajú barátnőm. 

- Mi ez a morcos fej, Fray? - kezdett bele a faggatózásba James.

- Nem vagyok morcos, Potter. Csupán nem aludtam valami jól.

- Nagyon sajnálja. - vette suttogóra a hangját, hogy a többi beteg ne hallja, csak Lily és én.

- Tessék? - néztem rá értetlenül, és megállt a kezem a munkába. 

- Sirius. - bökött barátja felé - Nagyon sajnálja a tegnap estét. Nem így tervezte, és rettentő szarul érzi most magát.

- Mi vagy te? Az ügyvédje? - vágtam neki vissza, de aztán egyből lágyabb hangra váltottam - Nem haragszok én senkire.

- De megbántva érzed magad, és ezt meg is értem. Hidd el, hogy tényleg nem akart faképnél hagyni.

- James! - szakítottam félbe a védőbeszédjét - Nem haragszok rá. Ennek biztosan így kellett történnie. És ennyi! - rántottam meg könnyedén a vállamat.

- Ennyi? - szólalt meg most Lily is, aki eddig csendben hallgatta a párbeszédünket - Nehogy elkezdd nekem ezt a hülyeséget, hogy "ennek így kellett lennie"! Beszélj vele! Lehet, hogy tud megfelelő magyarázatot adni rá.

- Eddig akár hányszor rákérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy visszajáró vendégek vagytok itt, sosem kaptam választ rá. Legtöbbször inkább lelépett, mert elmondása szerint sürgős dolga támadt.

- Ugyan már! - folytatta Lily a győzködésemet - Annyira édesek vagytok együtt. 

- Igen! - bólogatott hevesen James - Akárcsak Evans és én.

- Álmodj csak! - nézett rá lemondóan a barátnőm.

- Most miért? Mondd, hogy nem érezted jól magadat tegnap este. 

- Kussolj! - szólt rá szigorúan Lily, de valahogy sejtettem, hogy élvezi a szócsatákat James-szel.

Miután befejeztem James ellátását is, és Madame Pomfrey is végzett a másik két Tekergővel, összeszedtem az szanaszét hagyott kötszereket, és távozni készültem. A szemem sarkából Sirius-ra pillantottam, aki csendesen figyelte minden mozdulatomat. Hirtelen ötlettől vezérelve az ágya mellé léptem, és feljebb húztam rajta a takarót.

- Takarózz be rendesen! - utasítottam, és óvatosan lesimítottam a mellkasán a paplant. Nem szólt egy szót, sem csak gyengéden a kezem után nyúlt, és nem engedte el, ezzel arra kényszerítve, hogy ma először a szemébe nézzek. Könyörgő, szinte kiskutya szemekkel bámult rám, aminek nem tudtam ellenállni, és egy apró mosolyt küldtem felé. Hatalmas sóhaj szakadt fel belőle, és lágy csókot nyomott a kézfejemre. 

- Órára kell mennem, de később benézek.

- Rendben! - bólintott - És akkor majd beszélünk. - kijelentése inkább tűnt kérdésnek.

- Igen. - hagytam rá, majd szélsebesen magam mögött hagytam a Gyengélkedőt.

Az első órám Gyógynövénytan volt, amire szerencsésen odaértem korábban, és ahol csodálkozva láttam, hogy Nicole barátnőm már várt rám. 

- Na végre! - kiáltott rám, és elém sietett - Mikor felébredtem nem voltál sehol. Azt hittem ilyen jól sikerült az este! - húzogatta szemöldökét - De aztán láttam, hogy jártál a szobánkban.

- Bolond vagy? - reagáltam az előbbi feltételezésére.

- Hol voltál? De elsősorban, milyen volt a randi? - kérdezte izgatottan.

- Jó, aztán kevésbé jó. - vallottam be, mert tudtam nagyon jól, hogy sosem adná fel a faggatózást.

- Hogy érted? Seggfej volt?

- Valahogy úgy. Mikor kezdtem volna jól érezni magam, se szó se beszéd, faképnél hagyott. Nem indokolta meg, de állítólag sürgős dolga akadt.

- És? Mi volt az a sürgős dolog?

- Fogalmam sincs. Nem beszéltem vele utána. De ma reggel, mikor Madame Pomfrey értem küldetett, mert szüksége volt a segítségre, a Tekergőkkel találtam szembe magam a Gyengélkedőn. 

 - Mind a néggyel?

- Aha. Mind bent fekszenek. Pontosabban csak Sirius és Remus, mert James és Peter kijöhettek kisebb sérülésekkel.

- Kíváncsi lennék, hogy ezek mi a francot csinálnak mindig, hogy a Gyenguszon kötnek ki. - töprengett Nicole.

- Hát még én! - értettem vele egyet, majd elcsendesedtünk, ugyanis megérkezett Bimba professzor, és mindannyian elfoglaltuk a helyünket az üvegházban, én Lily mellett.

- Na? - kérdezte suttogva - Beszéltetek miután leléptem? 

- Nem. De mondtam neki, hogy visszamegyek később. 

- Helyes! - mosolygott őszintén a vörös lány - Hidd el, hogy nincs okod haragudni rá, és ha úgy gondolja, hogy elmondja, akkor mindent meg fogsz érteni.

- Hát remélem is. - hagytam rá, és őszintén reméltem, hogy tényleg igaza lesz.