Love is the Cure [Sirius Black Fanfiction] - SZÜNETEL

33. fejezet: Tervek az ünnepekre

A napok csak úgy suhantak. Egyik a másik után. December közepén már jóval túl voltunk, odakint havas volt a táj.
Regulus-szal minden kedden megtartjuk a szokásos korrepetálást, ami legtöbb alkalommal inkább csak beszélgetésbe torkollik. Már sok mindent elárult magáról, igaz sosem tudom eldönteni, hogy mikor is mond igazat, és mikor talál ki dolgokat, hogy jobb színben álítsa be magát. Bolhás természetesen minden alkalommal elkísér, és le sem veszi rólunk a szemét. Őt nem csak ezeken a napokon látom. Sokszor van, hogy megjelenik a kastély udvarán, mintha tudná, hogy éppen ott leszek. Ilyenkor ha csak pár percre is, de mellém szegődik, és elkísér a célomhoz, vagy csupán üldögél velem valamelyik boltív alatt.
Sirius-szal már hetek óta, a csók napja óta nem is beszéltünk, csupán akkor találkoztam vele, mikor a Rend tagjaival összegyűltünk átbeszélni a dolgokat.
Ez is egy olyan délután volt. Mindenki, aki a Roxfortban tartózkodott, most itt volt a Szükség Szobájában. Kivételesen nem vasárnap volt a találkozó, hanem szerdán, ugyanis holnap a nagy többség hazautazik.
Habár még csak hetek óta voltam a Rend tagja, de már hozzászoktam a heti gyűlésekhez. Mindegyik ugyan úgy zajlott. Dumbledore elmondta, hogy hogyan állnak a kinti emberek a nyomozással, hogy merre járhat Voldemort, hogy mit tettek a Halálfalói, és ami a legnyomasztóbb szokott lenni, hogy hányan veszítették az életüket.
Az én akciómról, ami Regulus ellem irányult, nem volt szó szinte soha. Néha előfordult, hogy Dumbledore az irodájába hívatott, és ott kellett beszámolnom a dolgokról, de ezen kívül nem sokat emlegettük a kisebbik Black fiút. Éppen ezért sokszor úgy éreztem, hogy nincsenek megelégedve velem. Hiszen még ennyi hét után sem tudtam kideríteni semmit sem a fiú gonosz oldaláról és az esetleges sötét terveiről.
Közeledett a karácsony, amire Dumbledore is felhívta a Rend figyelmét, hiszen sokan közülünk otthon töltik az ünnepeket.
Én magam úgy döntöttem, hogy maradok a kastélyban, hiszen a szüleim gyógyító létüknek köszönhetően végigdolgozzák az ünnepeket. Az, hogy maradok, jó lehetőség lehet még többet megtudni Regulus-ról, aki legutóbbi találkozásunk alkalmával említette, hogy sosem megy haza az ünnepekre.
Mikot Dumbledore rákérdezett, hogy kik töltik itt azt a pár napot, nem sok kéz lendült a magasba. Csupán Remus, Marlene McKinnon, és én jelentkeztünk. Aztán pár másodperc múlva Sirius keze is a magasba emelkedett. Láttam, hogy James kérdőn néz felé, de a fiút nem érdekelte kíváncsi barátja.

Miután mindenki az útjára eredt, én Lily-vel sétáltam a Nagyterem felé, ugyanis közeledett a vacsodaidő. Remus sietett utánunk loholva.

- Gwen! - kezdte kifulladva - Nem is tudtam, hogy nem utazol haza.

- Igen. Csak a napokban döntöttem el. A szüleim sajnos az ünnepek nagy részében dolgoznak, szóval arra jutottam, hogy itt maradok. Itt lesz Regulus is. - tettem még hozzá halkan, és ő egyből értette, hogy mire célzok.

- Remek! Én is itt leszek... Szóval ha lesz egy kis időd, akkor akár tanulhatnánk vagy gyakorolhatnánk pár varázslatot.

- Az nagyon jó lenne! - lelkesedtem fel egyből. Tudtam, hogy a fiúk nagyon ügyesen harcolnak és sok olyan bűbájt tudnak, amiket itt sosem fogunk megtanulni. A Nagyterem ajtaja előtt beszélgettünk, mikor hirtelen egy szőke hajkorona bukkant fel mellettem.

- Mit szólnátok egy közös karácsonyozáshoz? - ölelt át engem és Remus-t Marlene McKinnon, aki szintén itt tölti a következő napokat - Csak páran leszünk itt, így együtt csinálhatnánk valamit. Persze a Mardekár kizárva!

Az lány annyira energikus volt, hogy még hallgatni is fáradtságot okozott. Csak mondta, mondta és mondta.

- Sirius-t is sikerült már rávennem. Nem is tudtam, hogy ő is itt lesz, de így még jobb lesz. - lelkendezett és valahogy sejtettem, hogy miért örül annak, hogy a fiú is itt marad - Lily! Te mész haza?

- Igen! De most már bánom. - nevetett rá - Viszont szilveszterre már itt leszek.

- Jól hallom? - kiáltott fel mögöttünk James Potter, akinek nyomában ott volt Peter Pettigrew is - Evans, szívem egyetlen szép szerelme! Karácsony után vissza jössz?

- Igen, te idióta! - hámozta le magáról James kezeit - Ne fogdoss!

- Akkor kénytelen leszek én is visszajönni. A végén még mástól kapod az éjféli csókodat.

- Álmodj csak!

- Melyik nap jössz? Veled tartok. Ha már Sirius az utolsó pillanatban lepattintott.

- Nagyon jó! Akkor szilveszterre is kitalálunk valamit! - lelkesedett be egyre jobban Marlene, majd beszaladt a Nagyterembe.

- Ebben a lányban aztán van energia. - mondtam ámulva a lány után.

- Gondolom Sirius nem hiába gondolta meg magát, azzal kapcsolatban, hogy itt marad... - vihogott fel Peter.

- Fogd be, Peter! - torkollta le szinte egyszerre James, Remus és Lily is, majd mind rám néztek. Szóval ezért marad itt Sirius? Hogy Marlene-vel lehessen? Vele randizik?
Habár hetek óta nem beszéltem a fiúval és nem érintkeztem vele, mégis szörnyen éreztem magam. Hiányzott. Próbáltam magam lebeszélni a fiúról, és próbáltam paramcsolni az agyamnak, hogy ne gondoljak rá, nem ment.

- Nem miatta marad. - nézett rám Lily, miután félrevont a fiúktól - Tudta, hogy Marlene itt lesz. Azt viszont nem, hogy te is. Mikor látta, hogy te is feltetted a kezed, az övé is gondolkodás nélkül lendült. Nem akar egyedül hagyni. Főleg nem úgy, hogy az öccse is itt lesz.

- Nem is érdekel. - legyintettem - Azt csinál, amit akar.

- Na, persze. - nevetett a lány, miközben a Nagyterem felé kezdett tolni - Holnap találkozunk, mielőtt indulok. - kiáltotta még oda, mikor a Griffendél asztala felé vette az irányt. Én a saját házam asztalánál megkerestrm Nicole-t és mellé telepedtem.
Barátnőm az elmúlt hetekben szerencsére nem hozta fel a Sirius témát, csupán közbe-közbe célzott rá. Valószínűleg örült annak, hogy vele is töltök egy kevés időt, nem pedig folyton a Tekergők körül lebzselek, ahogy ezt már többször is szóvá tette.